Roma-gyilkossagok VI.
Második menet…
A nyári bírósági szünetet követően 2011. szeptember 13-án kezdődött büntetőper a Pest Megyei Bíróságon. December 9-ig 26 tárgyalási napot tartanak, ennek ellenére ítélet születéséről még nem beszélhetünk, csak jövőre valamikor. Az első menetben ismerekedő ítészek, már felkészülve jöttek a második félidőre, mely december elején ér véget.
Misszori László tanácselnök vezetésével eddig a beidézett 165 tanú és 30 szakértő harmadát hallgatták meg a március 25-én kezdett büntetőperben. A tárgyalásokon a 2009. február 23-i Tatárszentgyörgyi, az április 22-i Tiszalöki és az augusztus 3-i Kislétai támadás bizonyítása zajlik majd. Tatárszentgyörgyön egy 27 éves férfit és ötéves kisfiát, Tiszalökön egy 54 éves férfit, Kislétán pedig egy az ágyában alvó 45 éves asszonyt lőttek agyon, a támadásokban két gyermek súlyosan megsérült.
A vádirat szerint a koronatanú segítséget nyújtott a Tiszalöki gyilkosság után a terhelteknek a sárban elakadt autójuk kiszabadításában, de csak tanúként szerepel az ügyben. A koronatanú a tárgyalás kezdetén a sajtó kizárását kérte a bírótól, ennek azonban nem tettek eleget. Ezt követően több alkalommal pityergőre fogta mondandója elejét, és végét, majd kijelentette:” nem akarom, hogy rajtam múljon egy évszázados jelentőségű büntetőper kimenetele”.
A vallomásának visszavonását illetően, egész más dolgok születtek újfent. Kiderült, (jegyzőkönyv igazolja), hogy a poligráfos vizsgálaton is megtévesztő válaszokat adott, melyet Misszori kihangsúlyozott. Mielőtt idézném, olvassuk, mit is bánt meg nagyon Kiss István, az ügy II. rendű terheltje. Mondandójából egyértelművé vált, nem kívánt beterhelni senkit, bűnözőnek, élősködőnek tartotta a romákat, és sajnálta, hogy nem vett részt a tévészékház ostromában.
Tanácsvezető bírónk ismertette: a vádlottak elfogása után tíz nappal hazugságvizsgálatnak vetették alá Fehérnét. A poligráfos eredmény szerint megtévesztően adott tagadó választ, hogy tudott-e és ha igen, milyen szinten, és mennyit a fegyverek rejtekhelyéről, a Perényi 1-ben. A szakértőnek nem kis fejfájást okozott eldönteni, hogyan mérlegeljen. Ezt csak tetőzte a következő kérdésre adott válasz: „Mindenkit letartóztattak-e, akinek köze lehetett a támadásokhoz?” Az eredmény szerint a tagadó válasz ebben az esetben is megtévesztő volt. A vizsgálat viszont elfogadta a választ, miszerint nem volt tudomása sem arról, hogy beosztottjai követték el a gyilkosság-sorozatot, és a Tiszalöki gyilkosság után, amikor a vádlottak elakadt autójának kiszabadításán kívül más alkalommal nem segítette őket semmiképp. Az viszont kiesett a memóriájából (bővíteni kellene), hogy az ügy főszereplője, amikor Tiszalökről visszavitte őket a Perényibe, azok átöltöztek-e vagy csak lemosták magukról az út porát. Ennek szellemében, szerinte csak ruhát cseréltek, és lemosták a koszt, mint ahogy a macskák szokták.
Engem, érdekelt volna, hogy a fegyverek hogyan kerültek a megtalálási helyre, ugyanis senki nem tette oda azokat. Vicuska kedves arról mesélt (mint egy földre szállt angyal), hogy valószínűnek tartja, a fiúk elfogása előtt rejthette oda valaki, mivel korábban festés volt, kizárható hogy addig ne vették volna észre mások is a „szerszámokat”.
Mint azt olvasóim is tudják, 2009. augusztus 21-i begyűjtéskor a szórakozóhely egyik részében, a fal mögé rejtve találták meg egy Besenyszögi vadásztól 2008 márciusában elrabolt, a támadássorozatnál használt vadászfegyverek egy részét. A többi fegyvert, más lőszerekkel együtt, Nyafogó hétvégi telkén szedték össze.
Mosolyt csalt arcomra mikor kiderült, egy alkalom gatyára vetkeztette dolgozóit (az ok nem ismert), de ekkor tudta meg, alkalmazottain náci eszméket sugalló tetoválások vannak, köztük horogkeresztet - ismertette a bíró a vádlottak egykori munkáltatójának nyomozati vallomását, amelyet a tanú a tárgyaláson fenntartott.
Éva ekkor már sokadik alkalommal tette tiszteletét a bíróság előtt. Lassan álmában is ezt csinálja, mire végére érünk és első fokon ítélet születik, nem is akar hazamenni (szerintem letöltendőt kap, de nem szeretnék prejudikálni).
Természetesen több korábbi vallomását visszavonta, kivétel volt a vádlottak személyiségére vonatkozóak, amit fenn tartott. Szóba került még az is, hogy Árpáddal többször beszélgettek közéleti, politikai témákról. Volt, amikor olyasmire kívánta Éva figyelmét felhívni, "amelyektől elzárkózik", ezek "cigánybűnözéssel" hozhatóak összefüggésbe.
A Magyar Gárda 2007-es budapesti megalakulásán való részvételről is szót kellett ejteni, mikor is onnan hazafelé, állítólag az első rendű tőle kérdezgette, hogyan lehetne fegyvereket szerezni, mert Évának vannak az éjszakai életben ismerősei. Hozzátette: "Árpiék sajnálták, hogy a tévészékház 2006-os ostromából kimaradtak", mert az akkori fővárosi politikai megmozdulások érzelmileg "feltöltötték" őket.
Misszori doktor, mint azt megszokhattuk, nem nyugodott és tovább faggatta a tanút. Érdeklődött az iránt is, mi volt a véleménye a másodrendű vádlottnak, a cigányokról és a zsidókról. Az asszony megismételte, amit fentebb már írtam, annyival kiegészítve, hogy ők azok, akik csak kihasználják az államot, de szerinte ez nem rasszizmus, "mert a környezetében mindenki így gondolkodik", azt bizonygatta, hogy ez a megállapítás "nem a bőrszínre, hanem az életmódra vonatkozik".
A tanú korábbi vallomását fenntartva megismételte, „Kiss István és Pető Zsolt is szélsőséges nézeteket vallott”, a testükön lévő tetoválásokra utalva pedig azt közölte: „nem emlékszik rájuk, bár megjegyezte, egyszer alsónadrágra vetkőztette minden dolgozóját, hogy megnézze, milyen rajzok vannak rajtuk”. Ez ismét egy újabb ellentmondás, hiszen ha fentebb elolvassák, kiderül, hogy nem ezért vetkeztette alsóra a beosztottait. Kérdem én, akkor most hol az igazság (???) Sorozatosan önmagával kerül ellentmondásba.
Kiss Istvánon csak arcokat és egy horogkeresztet jegyzett meg, a többi tetoválásról a televízióból szerezett tudomást.
Piricse
Az eset kapcsán érintett család, és édesanyjuk 2008-án éjjel, álmukban érte a támadás. Az Ady Endre utca végén két utolsó házra több gyújtópalackot dobtak és rálőttek. A zajra a villany nélküli házából kilépő idős asszonyt lábon lőtték, melynek következtében súlyosan megsérült.
A családfő, Getyinás Tibor, édesanyja háza már tavaly összedőlt, ráadásul az házát is meg kellett semmisíteni. Anyuka a helyi önkormányzattól kapott szükséglakást, a Piricsi romák lakta utcában.
Egy nemzetközi újjáépítési akciónak köszönhetően - melyet a német Zentralrat Deutscher Sinti und Roma és a hazai Phralipe Független Cigány Szervezet 2010. május 17-én indított Tatárszentgyörgyön, a 2009. február 23-án meggyilkolt Csorba Róbert szülei házának a renoválásával - Tiszalök Újtelepre költöztek, akkor még nem is sejtették, hogy éppen abba a házba, amelynek udvarán 2009. április 22-én éjjel megölték a munkába induló Kóka Jenőt.
Tibornak időközben gólya tette tiszteletét, és lepottyantott egy bébit, ő a hatodik gyermeke, akivel a gyilkosság évfordulójakor költözött be az általa „halottas háznak” nevezett otthonba. Kiderült, ha tudják ki élt, és halt meg a lakásban, nem biztos, hogy elfogadják a lehetőséget. Csak azért éltek vele, mert valahol lakniuk kell. Mint mondta, már elköltözne Tiszalökről. Ennek egyik oka, nem ismer senkit, a szomszédok távolságtartóak (a történtek után e senki nem csodálkozik), és mivel idegen, alkalmi munkalehetősége sincs, ezért gyakran éheznek. Tervei szerint a megélhetés miatt Nyírpilisre költözik testvére segítségével, Ő a falu kisebbségi önkormányzatának vezetője, és már 200 ezer forintért ki is nézett családjának egy kétszobás házat.
A volt lakó özvegyétől megtudtuk, a gyilkosság után Tiszaeszlárra (1883-ban ezen a településen volt egy vérvád, Solymosi Eszter este), költözött lányához, ami érhető. Hogyan is lehet úgy élni egy lakásban, hogy minden a kegyetlen gyilkosságra, és az urára emlékezteti(…) A szörnyű emlékek amúgy sem hagyták volna a falak között békességben, ennek tudatában felajánlotta a lakást a segítőprogram számára. (A segítőprogram áldozatos munkájáról, és arról hogyan miként lett új otthonuk a gyilkosság-sorozat áldozatinak, egy később számban ígérem, írni fogok).
Tibortól megtudtuk azt is ugyan a kétszobás házat, járólapokat raktak le, csempéztek, fürdőszobát építettek, de a lecserélt tető beázik, a fürdőszobában ezért pereg, penészedik a vakolat. A házba a vezetékes ivóvizet nem vezették be, vizet csak a kerti kútból, szivattyú segítségével nyernek, ami főzésre nem alkalmas. Rövid szünet után megjegyezve, amikor beköltöztek a házba, egy 74 ezer forintos villanyszámla tartozást is ki kellett fizetniük. Bútorokat, konyhai eszközöket Gulyás József volt szabad demokrata országgyűlési képviselő adományozott számukra, aki más sértettek, áldozatok családtagjainak sorsát ma is figyelemmel kíséri.
Daróczi Ágnes, a programot koordináló Phralipe alelnöke az MTI-nek korábban elmondta, Tiszalökön a Nemzetközi Építőbarátok (International Bau Orden - IBO) önkéntesei végezték a javítási munkálatokat. Getyinás Tibor közlése szerint a lakásra egy kazincbarcikai közjegyző előtt kötött szerződés alapján örökös haszonélvezeti jogot kaptak.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy meghívásos pályázaton 8,5 millió forintos támogatást ítélt meg a Phralipének, hogy segítséget nyújthassanak azoknak a családoknak, akik hajlék nélkül maradtak a romák ellen elkövetett támadások után. A roma szervezet két-két millió forintot költ a sértettek házvásárlására, illetve lakóházak renoválására, korszerűsítésére.
Tatárszentgyörgy
Hosszú folyamatnak lehettünk részesei, mikorra eljutottunk a Tatárszentgyörgyön bevégzett, rafináltan, mégis tele hibákkal ellátott konstrukcióhoz. Az esemény 2011. szeptember 21-én idézett fel fontos, és bizonyítottan nagy fontosságú részleteket a bíróság.
Az épület legnagyobb terme, mint eddig is, tele volt kíváncsiskodó emberekkel. Egy részük a sajtó (írott, és nyomtatott), másrészük pedig a hallgatóság tagjai közül került ki. Amikor beléptem a terembe, döbbent csönd, és visszafogott levegővétellel szembesültem. A terheltek, mint eddig is, visszafogottan, utcai dresszben ültek, és figyeltek. Javarészt saját gondolataikkal voltak elfoglalva, mintsem azzal a beszéd-teóriával, amit a tanúk, és szakértők említettek ügyükkel kapcsolatban.
Az idő kerekét visszapörgetve, elénk tárul 2009. február 23-ra virradó éjszaka, amikor fegyverekkel és Molotov-koktéllal felgyújtották, a másodrendű, Kiss István négy célzott lövést adott le a tűz elől menekülő 27 éves férfira és két kisgyermekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, a hatéves kislány
Tatárszentgyörgyön a bűncselekmény első helyszínelésekor több hibát is elkövettek a hatóságok: a tűzvizsgáló szerint a tüzet elektromos zárlat okozta, a halál okaként pedig először füstmérgezést állapítottak meg. Az áldozatok testén lévő sebekről azt mondták, a lehulló gerendákból kiálló szögek okozták. A tragédia helyszínén lévő roma vezetők tiltakozására kezdett újabb helyszínelésbe a rendőrség, és csak akkor kezdték el rögzíteni a virradatkor már mutatott nyomokat. Az akkori országos rendőrfőkapitány csak 12 órával a bűncselekmény elkövetése után erősítette meg, hogy a két ember halálát lövésekből származó sérülések okozták.
Súlyos sérüléseket szenvedett. A dokumentum szerint Pető a padlásajtón dobott be a koktélokat, és a nappali ablakán. Ugyanekkor Kiss Árpád első rendű, kissé távolabbról golyóspuskával a kezében várt, a környező fák mögé bújva biztosította társait.
A bíróság a keddi tárgyalási napon először az égő házhoz riasztott tűzoltók szolgálatvezető parancsnokát hallgatta meg, töviről hegyire átbeszélték vele, mi is történhetett valójában. Látott-e halottakat (akik elhunytak a helyszínen), és persze az egyik legfontosabb tényező a munkához, hogyan világították meg a területet. Ennek a kérdésnek a helyszíneléskor elkövetett hibák okán került sor.
2009. február 23. hajnali egy óra. Az egyik döntő fontosságú időpont a településen történtekkel kapcsolatban. Nem sokkal a leírt időpont előtt kapták a hívást a tűzoltók, ég a ház. Ezt követően (20 perc múlva), két szerkocsi, rövid idővel utána a vízszállító érkezett meg Dabasról. Velkoviczki Zoltán (dabasi parancsnok) később, fél három tudtuk meg a tárgyaláson. Fél kettőre oltották el a háztüzet, háromkor távozott a tűzoltó-csapat, Velikovszki ekkor még a tűz okait vizsgálta.
A hírtelen, nem kellőképp alapos vizsgálat téves adatokat tárt a tűzoltók elé, mely a jegyzőkönyvbe is került. Pontosabban: a tüzet elektromos zárlat okozhatta, a halál okaként pedig füstmérgezést állapítottak meg. A sebek (az akkori) feltevések szerint a lehulló gerendákból kiálló szögek okozhatták. Sajnálatosnak tartom, hogy a tisztánlátásra csak 12 óra elteltével került sor, amikor felismerték, a bűncselekmény történt. A „hanyag” vizsgálat okán, külön vizsgálat indult (erről keretesben bővebben írok).
De nézzük mi is történ valójában. Erre a szolgálatvezető-parancsnok próbált részletesen beszámolni a tárgyaláson. Sorolni kezdte a helyszínen tapasztaltakat: már a kiérkezésükkor gyanús volt, hogy a környéken nincs tömeg. Ebből a momentumból sejteni lehetett, nem gömbölyű a történet, gondolatban felmerült benne a gyanú, hogy idegenkezűségről van szó. Sejtése hamar beigazolódott, ugyanis a tűz, az épület előtérben égett a legintenzívebben, ez arra utalt, hogy ott keletkezhetett. A jegyzőkönyvben viszont hol a tetőtér, hol pedig az előtér volt megnevezve keletkezési helyként. Misszori mint mindig, most sem adta fel könnyen, és rákérdezett, okozhatta-e a tüzet elektromos zárlat, mert ez szerepelt a legelső hírekben. Megtudtuk, hogy a vizsgálat során ez is fellelhető volt. De megemlített egy benzines kannát is, ami ugyancsak gyújtogatásra utaló nyomként került a jegyzőkönyvbe. A csak, ő a dabasi egy tanút hallgatott meg a bíróság, pedig több mint 8 órahosszat tartott.
A szolgálatvezetőn a parancsnok következett meghallgatásra. Ő tűzvizsgálóként érkezett a helyszínre, és elsődleges tájékoztatást adott a tűz körülményeiről a rendőrök számára, és megírta, az ilyenkor szokásos jelentést az esetről, melyből a következők derülnek ki. A helyszínen csak a két halott volt szokványos, egyébként semmi egyéb. Kollégái jelentettek számára, melyből tudomást szerzett a benzines kannáról, melyből tudták, ha tényleg gyújtogatás történt, a kanna tárgyi bizonyítékként szerepel majd. Ő is látta a halottakat, de égési sérülésre utaló nyomokat ekkor még nem észlelt rajtuk. Azt is csak feltételezni tudta, hogy az apán lévő sérüléseket a leszakadó gerendák okozták, de felmerült benne az is, hogy meglőtték a férfit. A sziszifuszi bíró keresztbe kérdezett, hogyan merült fel a feltételezés önben a gerendákkal kapcsolatosan? Ennek oka az volt, hogy az áldozat még poros sem lett az égő üszöktől. Kérdés volt az is, miért írt a tűz keletkezésének okáról, elektromos zárlatot. A válasz nem csak erre tett pontot, de kiderült, a család folyamatosan lopta az áramot, ez adott okot a feltételezésre.
Az özvegy…
Ismételten nehéz percek vártak az özvegyasszonyra, aki szeretett férjét, és gyermekét veszette el a borzasztó gyilkosság-sorozat egyik tetthelyen. A hogy a pulpitusra lépett, a megfáradság, fájdalom és keserűség volt látható rajta. Ez természetesnek vehető az ő helyzetében.
A 27 éves Tatárszentgyörgyi fiatalember "Mindjárt jövök értetek" – mondta, amikor aki gyermekeit próbálta kimenteni lángoló. Megtudtuk továbbá, hogy éjfél után üvegcsörömpölésre ébredtek, élettársa a hálószobából kilépve a lángolást vette észre elsőnek, a függöny égett. Itt aludt a két nagy gyermek. Apjuk rögtön odaszaladt hozzájuk, megfogat kezüket, kimentésük okán, de alig lépett ki az ajtón, három durranás következett. A nagyobbik gyerek szintén megsérült), ijedtében visszarohant, az anya pedig legkisebb gyermekkel együtt hagyta el a házat, keresni férjét. Ahogy nézett, nézelődött, észrevette a terasztól kicsit odébb, arccal a föld felé feküdni a kedvest. Érdeklődött: hol van Robika, de válasz nem érkezett tőle. Másik gyermekét az odaszaladó szomszédra bízta, megpróbált bejutni az égő házba, de ehhez be kellett törni az ablakot. Mindezt tette abban a hitben, hogy kisebbik gyermeke, visszament esetleg a házba. Ekkor szóltak neki, hogy „itt fekszik a földön”. Vérző gyermekét kezébe, átvitte a szomszédba, de a kisfiú akkor már nem élt. A kiérkező mentők megnézték, ekkor még mindig kezében tartotta, majd kimentek, az apához, talán van még remény, de az újraélesztést sikertelenül próbálták meg. A durranások lövések voltak. Ezt már csak délután tudta meg a kórházban, mikor bement, hogy láthassa legnagyobb gyermekét.
Nehéz percek voltak ezek, nem csak az özvegy számára, hanem mint elfigyeltem, kollegáim is magukba guvadtak, együtt éreztek a hölggyel, aki a jövő reménységét vesztette oda. Az eset okozta megrázkódtatástól nehezen tudta felidézni a történeteket, hangja többször elcsuklott. Mondandóját azzal kezdte: „haragszik a vádlottakra, de tud elfogulatlanul vallomást tenni”. Egy igaz, tiszta szívű hölgy, aki a történtek ellenére sem gyűlölködik.
A vádirat szerint Kiss István négy célzott lövés adott le a menekülő apára és két kisgyermekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, hatéves kislánya pedig súlyosan megsérült. (A börtönben ezt a cselekedetet nem igazán kultiválják. Ugyanúgy, mint ahogy azt, sem ha védtelen nővel erőszakoskodik valaki és emiatt varrják be).
Az eset feltérképezése során képbe került a Molotov-koktél is. Ezt a feltételezések szerint Pető Zsolt dobta be az ablakon, és a padlásajtón is.
Tatárszentgyörgy
Elkövetési sorrendben ez volt a hetedik támadás a sorozatban, ahol ketten veszették életüket. A megözvegyült asszony elmondta: „éjfél után üvegcsörömpölésre ébredtek, és amint élettársa kilépett a hálószobából, látta, hogy lángol a nappali függönye. Abban a helyiségben aludt a család két nagyobbik gyermeke.
A férfi odaszaladt az öt- és hatéves gyermekéhez, megfogta a kezüket, hogy kimenekítse őket, majd odaszólt neki: "mindjárt jövök értetek", de amint kilépett az ajtón, három nagy durranás hallatszott - mondta a tanú. A legnagyobb gyermek, aki szintén megsérült, ekkor visszaszaladt, az asszony pedig a legkisebb, alig kétéves gyermekével együtt ment ki a házból, kereste a férjét. Amikor meglátta a ház sarkánál, nem messze a terasztól, arccal a föld felé feküdt. Kérdezte tőle, hol van Robika, de már nem kapott választ.
A kisgyermeket az időközben odaszaladó egyik szomszédra bízta, és elmondása szerint megpróbálta betörni a konyhaablakot, hogy bejusson az égő házba, hátha visszament a kisfiú, de szóltak, hogy "itt fekszik a földön". A vérző gyermeket a kezébe adták, átvitte a szomszédba, de elmondása szerint a kisfiú akkor már nem élt. A kiérkező mentők megnézték a gyermeket, akit még mindig a kezében tartott, majd kimentek, hogy az apán segítsenek, és csak mintegy tíz perc elteltével próbálták meg az újraélesztést, sikertelenül - idézte fel.
Mint mondta, azt, hogy a durranások lövések voltak, csak délután tudta meg a kórházban, rokonoktól, ahol a legnagyobb gyermekét kezelték.
Az asszony, aki a megrázkódtatástól csak nehezen tudta felidézni a történeteket, a hangja többször elcsuklott, a tárgyalás kezdetén azt mondta: haragszik a vádlottakra, de tud elfogulatlanul vallomást tenni.
A Pest Megyei Ügyészség vádirata szerint K. István másodrendű vádlott négy célzott lövés adott le a tűz elől menekülő 27 éves férfira és két kisgyermekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, hatéves kislánya súlyosan megsérült. A vád szerint a Molotov-koktélokat P. Zsolt harmadrendű vádlott dobta be a padlásajtón, illetve a nappali ablakán, K. Árpád elsőrendű vádlott távolabbról egy golyós puskával a fák takarásából fedezte őket.
A nagypapa kételyi
Csorba Csaba, az elhunyt férj, és családapa, édesapja kétségeinek adott hangot a tárgyaláson, amikor a következőket mondta: „Nem az igazi elkövetőket vádolják”. Ezen kívül állította azt is, hogy fiuk még élt, amikor a mentők a helyszínre érkeztek.
A bíró kérdései elől kitérve annyit mondott: "én csak azt akarom, hogy a fiam gyilkosai meglegyenek, mert azt hiszem, még nincsenek meg".
A tanú szerint nem a valódi elkövetők ülnek a vádlottak padján. A hatóságok el akarták tussolni az ügyet, ezért kezelték a tragédiát egyszerű balesetként, nem vették figyelembe a gyilkosságra utaló bizonyítékokat. (Megjegyzem, az első benyomás kapcsán semmi nem utalt gyilkosságra, csak amikor aprólékosan átnéztek mindent, derült ki, hogy nem egyszerű zárlat okozta tűzről kell beszélni a továbbiakban).
Menet közben Csaba egyre idegesebb, hangosabb lett, így többszöri figyelmeztetést vont maga után Misszori részéről. A következő alkalommal már rendbírsággal helyezett kilátásba a bíróság elnöke, az ingerült válaszadások ennek dacára sem enyhültek, a bíró megszakította a kihallgatását.
Bérdi Zsolt ügyvéd (első rendű védője), bemutatott egy, a Tatárszentgyörgyi gyilkosság reggelén, a helyszínen készült, (interneten megtalálható), képet ahol Csaba és egyik fia, valamint két másik ember látható, egy sörétes puskából származó lőszerhüvelyt mutat a hóban. A nagypapa bíróságon azt állította, a töltényhüvelyt "valaki később odatette", korábban nem látták, szerinte "szikével bontották ki, mert nem volt kirojtosodva", nem volt körülötte megolvadva a hó.
Csaba, és felesége a tárgyaláson azt állították, hogy még élt a fiúk, amikor a mentők kiérkeztek a helyszínre, míg az orvos szakértői jelentés szerint a 27 éves férfi és 5 éves kisfia halála perceken belül bekövetkezett. Misszori László tanácsvezető bíró ismertette az orvos szakértői vizsgálat eredményét, amely viszont azt állapította meg: Csorba Csaba, az áldozat apja szintén azt állította, hogy a fia még élt a mentőautóban, és szerinte meg tudták volna őt menteni. Az orvosi jelentés a következőket tartalmazza: az áldozatok halálát sörétes fegyverből közvetlen közelről leadott lövések okozta sérülések okozták, életüket az azonnali orvosi segítség sem tudta volna megmenteni, és haláluk perceken belül bekövetkezett.
Tiszalök
2209.04.22-e este. Kóka Jenő épp munkába indul, amikor kb. húsz méterről otthonának udvarán egy lövés éri, összeseik, és perceken belül meghalt. A lövést, mint kiderült a szakértők vizsgálatát követően, távcsöves fegyverből adták le.
A terepszemlét követően, ebből az elkövetésből, mint gyanúsítottak, Pető Zsoltot kihagyták, mint elkövetőt. Csontos viszont szerepel, ő a sofőr, a „háztól gyászig” című drámában. A támadók autója a gyilkosság elkövetése utáni menekülésben a Keleti-főcsatorna melletti földúton, a sárban elakadt, ezért megkérték a munkahelyükön dolgozó kolléganőjüket, a mára már Nyafogó Évát, volt főnöküket, aki Kiss Árpád szeretője is volt, mentse ki őket. Az említett személy saját autóján vitte vissza Debrecenbe a szereplőket, ahol a vádlottak elrejtették a támadáskor használt fegyvereket, megmosakodtak, és visszatértek a megfeneklett autóhoz, aminek mentésben az ott lakók segítségének köszönhetően egy traktor mentette ki – olvasható a vádiratban.
A tárgyaláson azokat a férfiakat hallgatták meg, akik segítségére voltak a terhelteknek, autójuk kimentésében. A mezőgazdasági üzemvezető, sajnos nem ismerte fel a vádlottakat. (Természetesen érthető. Régen volt, és persze lehetett ebben egy kis furfang is. Nem ismerem fel, akkor legalább békén hagynak a továbbiakban, gondolhatta. Az utolsó gondolat csak fikció részemről, de benne van minden egyes eseményben), alkalmával három férfit hallgattak meg. Mint megtudtuk, azon a reggelen kocsival érkezett munkába, ahogy meghallotta miről is van szó, két kollegájának intett, és megkérte őket, húzzák az a szerencsétlenül járt járművet. Üzemvezetőnk elmondásából tudjuk, Éva másodmagával kért segítséget, az illető férfi volt, de ő meg sem szólalt. Az egyik képről 50-50%-ban ismerte fel Csontos Istvánt.
Amikor a következő tanút kérdezték, sajnos ő sem emlékezett rá, Évával volt-e valaki, vagy egyedül érkezett segítséget kérni. Annyiban kiegészítette az üzemvezető vallomását az esetről, hogy fehér Opelt vontattak ki, a sofőr benne ült, de az elé tárt képről nem ismerte fel, de a nő mellett emlékezett egy férfira. Ugyanígy történt a harmadik tanúval is, sajna, szenilitásban szenvedett, vagy valamilyen öregkori megbetegedés gyötörhette, ugyanis ő sem ismerte fel Csontos Istvánt az elé tárt képről. Annyival egészítette ki a már elhangzottakat, hogy miként mentették ki a már többször is említett autót, de miután visszaértek, nem találkoztak senkivel sem.
Ezt követően került sor a szemesítésre Nyafogó Éva, és a tanúk között, de eredménytelennek bizonyult. Már csak az van hátra, említette az elnök úr, - „megnézzük csontos István helyszíni kihallgatásáról készült videofelvételt.” A felvétel a többször említett Perényi1 szórakozóhelyen készült. Csonti ez alkalommal saját szerepéről beszél, és elmutogatja hol voltak a fegyverek rejtekhelyei. Megkísérték a nyomozók rekonstruálni az oda vezető utat is, a vádlott segítségével, de nem sikerült.
A másodrendű Kiss István a fent említettekre reagálva azt mondta: „amiről vádlott-társa beszél, nem igaz, nem történt meg.”
Az igazoltató rendőr
Csontos, amikor fokozott ellenőrzést rendeltek el Polgáron, a Tiszalökön történtek okán, igazoltatásba esett. Ebből kifolyólag meghallgatásra lett idézve az őt igazoltató rendőr is. Elmondásából a következőket tudhattuk meg: Csontos a kocsma melletti parkolóban áll az autóval. Igazoltatásakor átadta iratait, a rendőr lekérte az adatait (ahogy az ilyenkor szokás), közben beszédbe elegyedett a terhelttel. István elmondta, egy barátnőjével lenne találkája, akivel az interneten ismerkedett meg, de hiába várja nem jött el. A biztos úr emlékei szerint a katonaság is szóba került, ekkor már „oldottabb lett a hangulat”.
Később az autó átvizsgálásához fogott rendőrünk. Energia italokat, CB-rádiót, gyöngyvászon tokot és egy távcsövet talált a járműben. Az elmondásból kiderül, a terheltnek mindenre volt megfelelő válasza. Az italokat a nőnek hozta, a CB-rádiót és a távcsövet kirándulásokon használja, a tok pedig 3egy gitáré, melyet hobbi szinten használ. A már említett tárgyakban nem volt semmi gyanús, vagy olyan, ami nem illett oda. Persze jelentette ezt is az ügyeleten, és folytatta a szolgálatot. Megtudhattuk azt is, hogy Csontos nem volt feszült, ideges vagy zavart, a kérdések sem okoztak nála problémát, sőt szinte figyelmen kívül hagyta, hogy alaposan átvizsgálta az autót.
Az áldozat felesége
Az áldozat felesége került sorra. Még ennyi idő (két és fél év) elmúltával is látható volt rajta az akkori események hatása. Kicsit nehézkesen, de elkezdte a szívbemarkoló történet elmondását: Férje éjszakai műszakba indult dolgozni. Ő a házban vacsorázott, amikor egy pukkanást, majd egy csapódást hallott. Kiszaladt, megdöbbenve tapasztalta, hogy a férje arccal előre fekszik a kövön, körötte minden csupa vér. Hírtelenjében nem tudta mit tegyen, kiabálni kezdett. Pár perc múltával öccse rohant át a szomszédból, aki azonnal észrevette, a Kóka Jenőt meglőtték. Azonnal mentőt hívta, de az életét már tudták megmenteni.
A nő elmondta, hogy férje a gyilkosság előtt két-három héttel számukra különös esetről számolt be. A munkából tartott hazafelé, amikor csuklyát és kommandós ruhát viselő férfiak igazoltatták, de a környéken nem állt rendőrautó. Továbbengedték, de furcsának találta, hogy bár átadta az iratait, mégis megkérdezték tőle, hol lakik.
Délután az áldozat két munkatársát hallgatták meg, akikkel a tiszavasvári vegyi üzemben dolgozott együtt. Mindketten jó szándékú, becsületes embernek ismerték meg a férfit, akinek nem voltak haragosai. A vád szerint az elkövetők Kóka Jenőt azért választották célpontul, mert úgy gondolták, hogy egy rendezett életvitelű roma elleni támadás erőszakos válaszlépésekre sarkallhatja a romákat.
Így telt szeptember 13.-az, ismét felelevenítve mindazt, amivel már tele volt a sajtó. A viccet félretéve, az jutott eszembe a tárgyalást követően, hogy akár az iskolában… Év elején az előző év utolsó periódusait elevenítettük fel, mondván ismétlés a tudás anyja. Persze nyafogó esetében, az ismétlések arra jók, hogy talán egyszer az életbe rosszul kalkulál és beleesik a saját maga ásott gödörbe.