Roma-gyilkosságok III. rész
Rokonok, ismerősök vallanak
Ez a tárgykör fontosnak, illetve precedens értékűnek mondható tárgyalásokat hozott magával. Első odafigyelést érdemlő dolog az volt számomra, hogy az ismerősök, de a rokonok is tanúként arról beszéltek: meglepődtek, amikor kiderült, hogy kiket gyanúsítanak a hatóságok, mert a Kiss testvérek nyugodtak, visszahúzódók, szerények és segítőkészek voltak.
Nyafi
Nyafi (Nyalka Éva), aki ugyanott, az adóhivatalnál dolgozik jelenleg is, mint amikor a vádlottakkal megismerkedett, szerintem csak mentette a bőrét, pedig … többek között azért is, mert ő jelenleg is annak a szórakozó (Perényi1) helynek a vezetője, amely a feltételezett elkövetők központja és egyben szervező-bázisa majd pedig fegyverek tároló-helyéül is szolgált. Számomra fel nem fogható, sőt teljességgel kizárt, hogy ne tudott arról, mi folyik az épületben… Sőt, megmerem kockáztatni, az sem kizárt, hogy támogatta a vádlottakat, akár anyagilag, akár mentálisan, akár akármilyen technikai kiszolgálás által… legfőképp azzal, hogy csendben (gyilkos csendben) maradt.
A meghallgatáson elmondott „átmeneti elmezavaros”, illetve „nem emlékszem, hogy mit mondtam”, „csak aláírtam, mert féltem, de hogy mit írtam alá, hát nem tudom”, és a többi verhetetlenül Grimm legszebbjei…
Igyekszik menteni magát, mindezt úgy, hogy ne terheljen meg senkit a vádlottak közül. Amikor a pulpitusra lépett, szembenézve a volt beosztottaival, azok szinte figyelmen kívül hagyták őt. Folyamatosan a tények és időpontok összemosásáról, és a hatóság előtt tett vallomásainak visszavonásáról szólt a jelenléte. Igaz ugyan, átadott Miszori bírónak egy levelet, mely azt igazolta: jelenleg beszámítható.
Ennek ellenére most, amikor már nem áll fenn stressz, vagy különféle befolyásoló betegség, mely a történések általi sokk következtében zavarta, mégis az emlékezetkiesés, a félelem sugárzott belőle. Korábbi nyomozati vallomásaiban a megfélemlítéséről, illetve meggyilkolására tett utalásokról beszélt, most viszont már mindezt puszta fantáziálásának nevezte, amely szerinte akkori pszichikai állapotára, gyógyszeres kezelésének hiányára vezethető vissza. Azt nyilatkozta, érzelmi befolyásoltság alatt állt, azért tett terhelő vallomást a vádlottra. Én viszont azt gondolom, ahogyan a cselekmény napvilágra kerülése előtt is félt Kiss. Árpádtól, miután bekerültek „pihenni”, nem kizárt, hogy valaki vagy valakik megkeresték, és figyelmébe ajánlották: vond vissza a vallomásodat, vagy, ugye tudod mi lesz… persze ez csak az én agyam született meg, de akkor is…
Egy dolog az összes többi említésre méltó mellett roppant meglepett, mégpedig, nem hiszi, hogy a Perényi 1-ben rejtegették volna a fegyvereket a munkatársai, mert azzal mindannyian tisztában voltak, hogy egy esetleges pénzügyőri ellenőrzésnél a vámosok „apró darabokra szedik a helységet”. Ennek ellenére mégis ott találták meg, legalább nem keveset belőlük. A két kihallgatására szánt napon, több alkalommal kérte a bírótól, tekintsék meg az épületükkel szomszédos múzeum biztonsági kameráinak felvételeit, hogy ki vihette be, és rejtette el a fegyvereket a klubban két nappal a vádlottak elfogásuk előtt. Talán érdemes lenne, ki tudja?...
A volt szerető (Nyafi), megemlítette, hogy tanúvédelmi programot is ajánlottak számára, de többszöri kérdésre úgy fogalmazott: azért nem vonhatták be ebbe a programba, mert a rendőrség szerint „nem tudott annyit”, csak tanúként kezelték. Megjegyezte, még ma is fél, mert véleménye szerint egykori munkatársainak nincs közük a támadássorozathoz, és a valódi elkövetők „bosszút állhatnak rajta”.
Eljött a második nap, amikor Nyafi az ítészek elé állt, és szinte semmi nem változott az előzőhöz képest. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy többször került ellentmondásba önmagával, illetve a hatóság előtt tett vallomásával, a mostanihoz képest. Miszori László tanácsvezető bíró a tényeket mesével összezagyváló tanúnak azt mondta: „borzalmas, önmaga alatt ássa a vermet, asszonyom”. Előtte többször is figyelmeztette a hamis vád és hamis tanúzás büntetőjogi következményeire, aki sírva kért 10 perc szünetet.
A tanú előző vallomásában azt mondta, ott volt, amikor 150 rendőr „lerohanta” a szórakozóhelyet 2009. augusztus 21-én hajnalban, és őt is a földre fektették. Másnap viszont már azt közölte: két férfi odament hozzá, megkérték, hogy kövesse őket, hazavitték, a ház előtt már sok rendőr várta, és ekkor tartottak nála házkutatást, fegyvereket keresve. Kész téboly. Egy dolog biztos, nem annyian, és nem csak azok állak a bíróság előtt, akiknek kellene.
„Mindenki meg volt döbbenve, hogy ők azok” – mondta tanúvallomásában Kiss. Árpád elsőrendű vádlott volt barátnőjének, Fehérné Nyalka Évának az öccse. Bírói kérdésre elmondta azt is: nem tudott arról, hogy Árpád és az öccse, a másodrendű vádlott szkinhed nézeteket hangoztatott volna, vagy összetűzésbe keveredett volna a romákkal. A tanú – mint mondta – a mai napig nem érti: „ha ők voltak, hogy tudták leplezni, ha nem, akkor meg hogy tudtak belekeveredni”. Tapasztalt semmi különöset, gyanúsat a vádbeli időszakban, 2008–2009-ben, amikor a vádirat szerint a támadásokat végrehajtották.
Nyalka Éva fia, F. Attila mielőtt a bíróhoz fordult, megvető pillantást vetett Árpádra. Ezt követően elmondta: „Nem tapasztaltam semmi különöset a vádbeli (2008–2009-ben) időszakban, amikor a hat ember életét kioltó éjszakai támadásokat végrehajtották.” Megtudhattuk azt is, hogy a hang-technikusnak (mint rajta kívül sok mindenkinek) kulcsa volt Éva lakásához, feljárt hozzájuk internetezni, és időnként közösen ebédeltek. Arról viszont hogy bármilyen az eseményekkel összefüggő valamit is tartott volna ott, nem tudott, legalábbis nem észrevételezte. „Árpi midig rendes volt velem.” Nyugodt, okos és intelligensnek tartottam.
Pető. Zsoltról és Kiss. Istvánról a következők hangzottak el: „Dezső mindig poénkodott, Pisti pedig nevetett rajta”. A tanú nem titkolta azt sem, hogy amikor Árpád megszakította anyjával a kapcsolatot (Izraelben való tartózkodása alatt), haragudott rá, mert miután hazatért, egy másik nőt vette feleségül, és gyermeke született. Ettől függetlenül természetesen barátok maradtak a férfival.
A vád tárgyát képező időszakban nővérével (Nyalka. Éva) egy fedél alatt lakott öccse, Ny Tibor, akit nővére erőltetett, az Izraelben való munkavállalásra, és hogy figyelje Árpádot is egyben, akit visszahúzódó, szerény, segítőkész embernek ismert meg. Mind máig (tárgyalás napja) nem tudja elképzelni a vádlottakról, „ha ők voltak, hogy tudták leplezni, ha nem, akkor meg hogyan tudtak belekeveredni”.
Ezen kívül tanúként hallgattak meg egy férfit, aki nemzeti radikális politikai rendezvényekről, rock koncertekről és a Loki, a debreceni futballcsapat szurkolótáborából ismerte a fivéreket és harmadrendű vádlott Zsoltot. „Nem olyan nagy ez a nemzeti radikális tábor, Debrecen környékén ismerjük egymást” – mondta a tanú, aki szerint a másod- és a harmadrendű vádlott a debreceni szkinhedek „erőteljes alakja, alapfigurája” volt.
Mivel a bíróságot érdekelte volna, hogy Árpád és fivére István otthon hogyan, miként élt, kérdésre, Árpád felesége megtagadta a vallomás tételt, ami jogában állt. Ugyanakkor megtudhattuk tőle, nem voltak beszélő viszonyban Nyafival. Magánéletük semmi szálon nem kapcsolódott a klubhoz, ennek értelmében Csonti, és Pető. csak futólag ismerte: „Szia, szia”. Ugyanakkor felkeltette figyelmem, Árpád feleségének viselkedése. Történt ugyanis több alkalommal, hogy férjére tekintett, de nem, úgy ahogy egy aggódó feleség teszi, amikor amaz lehetséges hogy borítékba hagyja el a börtönt, hanem mosolyogva, derűsen, még egy alkalommal merészen rá is kacsintott.
Már elnézést, de kérdem én (a szerző), ha valaki ilyeténképpen viszonyul a férjéhez az adott ügy tárgyalása közben, milyen félnivalója lehet attól, hogy csak a zárt falak között találkozhat ezután vele, kislánya nem apa mellett nőhet fel??? És sorolhatnám. Szóbeszéd tárgyát képezte a tárgyaláson e tárgykör, mondták is többen, hogy a zavarát akarta leplezni így, de akkor is, ennyire frivol módra???
Meglepő volt számomra az esküvői tanú, N. László vallomása is, aki Izraelben akváriumtakarításból élt. Ő például a közel-keleti államban ismerkedett össze az akkor autómosóban dolgozó Árpáddal, akit segítőkész embernek ismert meg. „Levegőváltozás miatt” voltak távol hazájuktól, később viszont itthon is találkoztak. „Nagyon jó dumája van, sokat lehetett röhögni rajta” – emlékezett, aki mint megtudtuk, a köztük lévő barátságra tekintettel anyja debreceni lakását Árpád öccsének, Istvánnak adta ki, ahol az elfogást követően házkutatást is tartottak.
Ezt a lakást István Petővel osztotta meg. Egyébként neki sem tűnt fel semmi figyelemre méltó, sem viselkedésben, sem cselekedetben az érintetteket illően, még a fivérek szélsőséges nézetei sem. Elmondta ugyanakkor, hogy Kiss. István tetoválásából (horogkereszt), II. világháborús makett építő szenvedélyéből sem vont le messzemenő következtetéseket.
* * *
A tárgyalási nap eseményeit taglalva, nem hagyhatjuk szó nélkül Kiss István élettársát, K. Editet és annak húgát sem. A vádiratot tekintve, a támadások éjszakán a másodrendű vádlott arra kérte élettársát, aludjon szüleinél, a miértre senki nem kereste a választ. Az sem vetett fel bennük kérdést, mihez kellenek a rendszám-matricák, amit K. Edit készített. Ezeket a matricákat használták az eredeti rendszámra ragasztva, „munkába” menet.
Vallomástételét jogosan tagadta meg, de a többi szereplővel kapcsolatban dalolnia kellett, igaz mindezt szűkszavúan tette. Vallomástétele () az a kevés) közben ellentmondásba keveredett a hatóság előtt tett vallomásával. Többször figyelmeztetnie kellett a hamis vád és hamis tanúzás büntetőjogi következményeire Miszori László tanácsvezető bírónak.
Állítása szerint a rendőrök a kihallgatásakor nyomást gyakoroltak rá, hogy olyanokat állítson az akkor még gyanúsítottként kezelt ismerőseiről, amelyek nem voltak igazak. „Álmos voltam, amikor aláírtam a kihallgatási jegyzőkönyvemet, így biztos maradtak benne olyan szavak, amelyek nem a számból hangzottak el” – mondta Kiss István élettársa, aki a nyomozati iratok elhangzása után mégis fenntartotta vallomását.
Kiss Árpád elsőrendű vádlottról azt mondta, hogy nincsenek szélsőséges nézetei, Pető Zsolt harmadrendű vádlottról, aki albérlője volt, valamint Csontos Istvánról, akit a legrégebb óta ismert négyük közül, azt állította, rasszista, szélsőséges nézeteket vallanak, majd később ezt a nyomozás során is módosította, és a bíróságon is azt állította, nem gondolja őket szélsőségesnek, mindössze Csontost ismerte úgy, mint „nacionalista”.
Pető Zsolt albérlőként költözött hozzájuk, a harmadrendű vádlott a nagyobbik szobát használta. Látott-e tetoválásokat az albérlőjükön? – érdeklődött a bíró, mire azt válaszolta, nem figyelte, mivel zárkózott férfi volt, illetve arra a kérdésre, tudta-e, milyen nézeteket vall, úgy válaszolt: „nem foglalkoztam ilyesmivel”. P. Zsolt harmadrendű vádlott tarkóján két 8-as szám van, amely a bőrfejűeknél az „SS”-t, illetve a „Heil Hitlert!” Jelképezi.
Feltehetőleg igaz amit mondott a hölgy, de csak és kizárólag abban az esetben, amennyiben Pető mindig magas nyakú garbóban mászkált, ha kellett, ha nem. Tulajdonképpen elképzelhető, ha fázós típusnak mondhatjuk a vádlottat. Ehhez még hozzátette: lakott náluk egy „csipesz” nevű férfi is. (Csontos István korábban a bíróság előtt azt vallotta, Kiss Árpád be akarta mártani a férfit, és megterhelni a gyilkosságokkal az ügyben.) A vádirat szerint a férfi észrevette a Besenyszögi fegyverrablásból származó puskákat, ezért vitték el onnan azokat Hajdúszoboszlóra, Pető. Zsolt telkére. K. Edit azt vallotta, nem járt Pető. szobájába, csak a ruhaszárítót vitte be, ha szükséges volt.
* * *
Csonti meglepett arccal fogadta édesanyját, és édesapját, pedig tudta, sora kerülnek a meghallgatás okán. Kissé félszegen mosolyintotta el magát szülője láttán. Anyuka hirtelenből mesélni kezdett. Mire észbe kaptam, épp arról volt szó, hogy: fia egy családi beszélgetés során, amikor a romák elleni támadások kerültek szóba, kifakadt, és azt kiabálta: „ti nem tudhatjátok, mi ez az egész, fogalmatok sincs, ezek mire képesek”. A nő elmondta, hogy 2009 tavaszán – az április Tiszalöki gyilkosság idején, amelyben Csontos a vád szerint sofőrként vett részt – a frissen leszerelt katona zavarodott lett, szorongott, családjával megromlott a kapcsolata. Olyan volt, mint egy „űzött vad”, és nyáron is hangoztatta, hogy mindenáron el akar menni Debrecenből, „mindegy hova, csak innen el”. Elmondta azonban, nem tartja rasszistának a fiát, és szerinte „jó ember”.
Az említett viselkedésében történt változásra nem adott magyarázatot a fia. Például, elfogása előtt néhány nappal egy híradás nyomán a romák elleni támadássorozatról beszélgetett otthon lányaival, és amikor ezt a fia meghallotta, miközben a gyerekkel játszott, hirtelen felugrott, és azt mondta: „ti nem tudjátok, mi lehet ez az egész, ti nem ismeritek ezeket”, és feldúltan távozott a lakásból.
Ez a része „zavarodott lett” érthető is, amennyiben úgy történtek a dolgok, ahogy István elmondta. Nem védeni szeretném, de gondoljuk végig. Túl vannak Tiszalökön. Akkor már tudja, hogy mi az amit feltehetőleg addig is a társai tettek. Árpád elmeséli közben a menekülttábor históriát. Megértetik vele, hogy innen már nincs kiszállás. Ráadásul életveszélyesen megfenyegetik, hogy a menyasszonya is könnyen átúszhat a másvilágra. „Lőjük ki” – mondja egyikőjük. Hiába van előtte a lehetőség, 100 milla az ára, és egy életre jól élek, ha feldobom őket. Amit én kapok, az elenyésző, az övékéhez képest, gondolhatta nem egyszer, miközben tele volt félelemmel, és kilátástalansággal. Igen, mondhatják olvasóim, ki kényszerítette rá??? Senki…. De a dolgok menet közben szoktak változni, vagy nem…
Csontos István volt menyasszonyát, K. Krisztinát hallgatták ki tanúként, ő a rendőrségen polgári alkalmazott. A válaszokból kiderült, a negyedrendű vádlott testvére és sógora is a rendőrségen dolgozik. A negyedrendű vádlott lánytestvére az ex hajdúhadházi rendőrkapitánynak volt a titkárnője, a férje pedig aktívan szolgáló rendőr.
A volt menyasszony is azt állította, hogy 2009. április végén változást érzett korábbi barátján, akivel továbbra is jó kapcsolatban állt. Kriszti szinte ugyanazon szavakat, mondatokat ejtett ki a száján: nem lehetett beszélni vele, került bennünket. Gyermek-napra sem jött, ha szóltunk hozzá, hirtelen ideges lett. (Csontos korábban hasonlóan vallott, elmondása szerint társai megtorlásától tartva kerülte rokonait, szeretteit.)
Édesapja – élve törvény adta jogával – nem kívánt vallomást tenni fia vonatkozásában, és csakúgy, mint volt felesége, úgy nyilatkozott: a többi három vádlottat nem ismeri, róluk semmilyen információval nem tud. Az apa még elmondta: a debreceni, Rezeda utcai lakásából fia elfogása után tartott házkutatáson lefoglaltak egy átalakított légpuskát, amely a szakértők szerint fegyvernek minősül, egy távcsövet és egy másik légpuskát is.
Vallomását követően, ahogy elmenőfélben volt, szerető mosoly sugárzott arcáról a fia felé, talán arra gondolt: kicsiny fiam, hogy könyörögtünk… csontin is látható volt a megkönnyebbülés, a szíve talán könnyebben dobogott, mert ha nem is így gondolta, de találkozott szeretteivel. Hozzá kell tennem, hogy amikor a volt menyasszonyt hallgattam, egyre csak azt éreztem a hangján, hogy bármikor, és bármilyen körülmények között, még most is szereti ezt a rossz kölyköt. István, igyekezz, és gyere ki mihamarabb. Szerető karok várnak, és neked egyszerűbb mint társaidnak.
* * *
Mint minden vádlottnak, Kiss Istvánnak is szembesülnie kellett a családtagjai vallomástételével. Igen ám, de ebben a családban, a hozzátartozók kivétel nélkül éltek törvény adta jogukkal, és nem kívántak vallomást tenni fiukra nézve.
Az anya amúgy sem tudott sokat mondani, hacsak nem annyit, hogy vádlott-társait nem ismeri, soha nem találkozott velük. Kiss Istvánnal kapcsolatban is csak annyit mondhatott, hogy fiával együtt dolgoztak egy debreceni bárban, egy albérletben laktak.
Testvére, a még tanuló lány elmondta: a vádlottak közül csak Kiss. Istvánt ismeri. Hat éve ismerte meg egy sörözőben, ahol a testvére dolgozott, de sem előéletéről, sem egyéb dolgairól semmit nem hallott. P. Hajnalka Julianna sem ismeri a társait, soha nem találkozott velük, a nevüket is csak a híradásokból hallotta.
Már kifelé mentünk a tárgyalásról, amikor a teremben jelenlévők előtt, a harmadrendű vádlott édesanyja, fiát „Dezsőnek” szólítva, többször is odaszólt neki, hogy kérje a bírótól a kapcsolattartási lehetőséget.