Roma-gyilkosságok II. rész
A tanácsvezető bíró, és benyomásom róla
Mielőtt a vádlotti meghallgatás érdemi részével foglalkoznék, szót kell emelni a tanácsvezető bíró (Dr.Misszori László-t) illetően is. Nem szerettem volna kutakodni személye után, így arra az elhatározásra jutottam, megírom az én benyomáson arról, milyen is Ő valójában, mit tapasztaltam a tárgyalás-sorozat eddig elhasznált ideje alatt.
Sok show-ment láttam az életeben, kis Kabostól Friderikuszig, de a mi bírónk túl tesz rajtuk.
Intelligens, kifinomult humora van kérem, és nem ereget bugyuta, bárgyú vicceket, mint mások. Ez az ember kenterbe veri bármelyik francia vagy olasz úgynevezett, VIZSGLÓ-BÍRÓ kollégáját, mert ő kérem nem fánkon, kávén, ásványvízen és büfébeli téliszalámis zsemlén gyűjtött energiával hallgat, vagy próbál emlékezni a vádiratra, és vezeti a tárgyalást, hanem (hallottak már bizonyára fejszámoló bűvészről olvasóim), ő kérem, a csúcstechnikát is kenterbe verő vesszőket és kihallgatási jegyzőkönyveket memorizáló igazságszolgáltató.
Van humora, jól adja elő magát és kitűnően gesztikulál. Nem csak a vádlottakat, de a hallgatóságot is árgus szemekkel figyeli. Például: egy újságíró nő a kelleténél jobban favorizálta lábait, rendre utasította (ezt is csak módjával), de én, lévén telepata vagyok, kiolvastam gondolatait:„cica-baba, nem miniszterelnök, nem pártelnök playboynak mutogatjuk.”
Ugyanakkor fegyelmez, rendre utasít, és kedvesen jutalmaz is, olyanokat, akikkel egy hullámhosszra kerül.
Már rég dög unalomba fulladt volna az egész, a médiára sem volna szükség, csak egy beépített kamerára, ha nem Miszori László elnökölne a tárgyaláson.
Amit még tudni kell a vádlottakról
Szellemi színvonal
Kivétel nélkül elmeorvos-szakértői véleményt kérnek „minden bűnelkövetéssel gyanúsítottról, ügyüket lezárandó, akár börtön, akár más szerepel az ítéletben. Az adott (romagyilkosságok) szereplői (vádlottak) ugyanúgy átestek ezen a formulán… A következő sorokban ezekből a véleményekből adunk ízelítőt.
Kiss árpád
Magas szellemi színvonallal, jó értelmi képességgel bír. Megtartott realitásérzékkel, erősebb mentális szabályozással rendelkező introvertált (befelé fordult) személy, akinek viselkedése általában konvenciókat (szabályokat) követi. Másodlagos jelentőségű helyzetekben reális, fontos döntéseiben azonban inkább szubjektív (elfogult). Ilyenkor az énes mozzanat kerül nála túlsúlyba a tárgyiakkal szemben, ami adott esetben alkalmazkodási nehézségekhez, actig-out (esetleges negatív lehetőségeket figyelmen kívül hagyó) megnyilvánulásokhoz vezet. Szociabilitása (alkalmazkodási), és munkaképessége jó, fontos számára, hogy jól teljesítsen. Érzelmi érettsége optimális, van reális érzelmi kapcsolódása. Szenzitív (érzékeny, fogékony), személyiség, sérelmeit, fájdalmait hosszú időn keresztül magában hordozza. Hajlamos saját álláspontja túlértékeléséré, decentrálására (együttműködésre) nehezebben képes. Vágyai, kudarcai viselkedését meghatározzák. Mind önmagával, mind a külvilággal szemben képes az átlagosnál magasabb követelmények felállítására.
Kiss István
Átlagos értelmi képességű. Optimális mentális szabályozással, megtartott realitásérzékkel, változatos képzetáramlással rendelkező extrovertált (könnyen barátkozó, kifelé forduló típusú), ambiciózus személy. Viselkedése általában konvenciókat követi. Érzelmi érettsége az optimálisnál alacsonyabb szintű, környezetéhez elsősorban érzelmileg viszonyul, nehezen tud ellenállni az érzelmi ingereknek, a külvilág csábításainak. Cselekvéseit így az érzelmileg terített mindenkori helyzet determinálja. Érzelmileg könnyen kerül függő helyzetbe, indulatilag feszült helyzetben ún. „acting-out” (esetleges negatív lehetőségeket figyelmen kívül hagyó) megnyilvánulásokra hajlamos.
Pető Zsolt
Az általánosnál kissé magasabb értelmi képességekkel bíró személy. Kevésbé ambiciózus, korlátoltabb érdeklődésű, így képességénél gyengébben teljesít. Realitásérzéke megtartott. Képzetáramlása, gondolkodása kissé szubjektív színezetű, látóköre szűkebb, decentrálásra nehezebben képes. Érzelmi érettsége az optimálisnál valamivel alacsonyabb szintű. Szocilabilitása alacsony fokú. Viselkedése érzelmileg telített, gyakran helyzetileg determinált. Képes konvencionális viselkedésre, de feszült helyzetben problémás az alkalmazkodása és az agresszió kezelése. A háttérben felgyűlő, benne munkálkodó indulatokhoz, szorongásokhoz megélt kudarcélmények kapcsolódnak.
Csontos István
Átlagos értelmi képességekkel rendelkezik. Mentális szabályozása optimális, realitásérzéke megtartott, képzetáramlása szegényes, sivár. Énes beállítottság jellemzi, a külvilághoz elsősorban tárgyilag közelít, kötődései alacsony hőfokúak. Saját szempontjait hajlamos túlértékelni, decentrálásra (együttműködésre) nehezen képes. Erősen szenzitív személyiség, vágyai, kudarcai a viselkedését erősen meghatározzák. Viselkedése labilis, gondolkodása gyakran fegyelmezetlen, érzelmi érettsége az optimálisnál alacsonyabb szintű. Sok benne a fel nem dolgozott, elfojtott feszültség, aminek a hátterében sikertelenség, sértettség, a meg nem felelés élménye húzódik. Személyiség jegyei alapján hajlamos a feszültségeit inadekvát (nem megfelelő) módon elvezetni, kudarctoleranciája alacsony szintű, indulata bármikor kitörhet. Képességei az igényel alacsonyabb, a helyzetek megoldását inkább mástól várja, ugyanakkor kellő motiváltság esetén képes magasabb követelményeket igénylő helyzetekben is erőfeszítésre.
A fentebb leírtak alapján megállapítható, hogy a vádlottak sem a cselekmények elkövetésének időpontjában nem szenvedtek, sem jelenleg nem szenvednek elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépüléseben, tudatzavarban, vagy olyan kóros mértékű személyiségzavarban, mely képtelenné tette, vagy akár korlátozta volna őket cselekményeik következményinek felmérésében, vagy a felismerésnek megfelelő cselekvésben.
Vissza a tárgyalóteremben
Az ügyész elmondta még a pénteki ismertetésekor: Kiss Árpád elsőrendű vádlott és testvére, Kiss István másod-, valamint Pető Zsolt harmad-, illetve Csontos István negyedrendű vádlott – személyes sérelmek és a kisebbségi csoportokkal szembeni ellenérzésük miatt – úgy döntöttek, saját kezükbe veszik a rendcsinálást.
A bíró elsőként Kiss Árpádot hallgatta meg, aki korábbi vallomását fenntartotta, ugyanakkor tagadta, hogy köze lenne a Tiszalöki gyilkossághoz és a Nyíradonyi lövöldözéshez, a Tarnabodi fegyveres és gyújtópalackos támadást viszont elismerte. Kiss Árpád azt vallotta: a Fejér megyei településre a Hír Tv Célpont című műsorának riportjában figyeltek fel, amely arról szólt, hogy a romák „lelaktak” egy uniós támogatásból épül házsort. Ennek a hírnek köszönhető a településen való felbukkanásuk is.
A bíró a Tarnabodi helyszínnel kapcsolatos részletekről csak a kihallgatás alkalmával tett vallomást tudta idézni, de azt egész hosszan tette: Testvérével, Kiss István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlottal követték el. Vallomásában a cselekményt céltalan, értelmetlen lövöldözésnek nevezte, azt hangsúlyozva, hogy „szerencsére nem sérült meg senki”. Állítása szerint legalább negyven lövést adtak le a házakra, és testvérével, illetve Pető
Zsolttal több Molotov-koktélt is eldobtak.
A vádirat szerint az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott által szeptember 29-én, Tarnabodon elkövetett támadás „félresikerült”, mert nem romák házait támadták meg, ugyanis a korábban kiszemelt házakat az aljnövényzet miatt nem tudták megközelíteni.
A Tarnabodi támadással a cselekmény utáni napokban három helybéli roma fiatalt gyanúsítottak meg, tizenegy hónapig voltak előzetes letartóztatásban egy tanúvallomás és ruházatukon talált lőpornyomok miatt. A három fiatalt, akik kártérítési pert indítottak jogtalan fogva tartásuk miatt, a bíróság előtt álló négy vádlott elfogása után engedték szabadon.
Kiss Árpád váltig tagadta a Tiszalöki gyilkosságot, amelyet a vádirat szerint lesben állva, egyetlen, szívre leadott célzott lövéssel követett el. Tagadta többek között azt is, hogy terepfelmérést tartott és fényképeket készített volna a helyszínről. Az elhangzottakat cáfolandó, olyan fotókat mutatott a bíró (Csontos István készítette, „Árpád a volánnál” címmel, ottjártukkor), mely egyértelműen bizonyítja a leírtakat. Annál is inkább, mert a fotón ő szerepel, de ha ez nem bizonyulna elégnek, ott vannak a szintén a jelenlétet igazolandó szakértői vélemények.
A vádlott azt hozta fel mentségül: a fotók egyrészt nem a Tiszalöki helyszínt ábrázolják, és nem lehet megállapítani mikor készültek. A szakértők viszont megállapították, hogy a fényképek a gyilkosságot megelőzően egy, illetve három héttel korábban készültek a támadás
Helyszínének közelében.
Kiss. Árpád tagadása nem merül ki ennyiben, tagadta tovább, hogy ő adott volna le golyós vadászpuskából két célzott lövést 2008. szeptember 5-én Nyíradonyban, ahol a támadás nem járt személyi sérüléssel. A vádirat szerint a környéken autózva figyelt fel a könnyű célpontnak számító romák által lakott házakra, majd este egyedül visszatérve rálőtt a házakra.
Árpád azt kérte, szüntessék meg ellene az eljárást.
Még alig kezdődött el a tárgyalás-sorozat, amikor Kiss Árpád vallomástétele közben ügyvédje kérte, hogy a nyilvánosságot zárják ki arra az időre, amíg a vádlott a személyi körülményeire vonatkozó kérdésekre válaszol. Az ügyvéd védence családi és személyi kapcsolatainak védelmében tette az indítványt. „A médiafelhajtásból, amennyire lehet, szeretnének kimaradni” – mondta a védő.
A közelmúltban megkereste egy sajtószerv, hogy szeretnének riportot csinálni a vádlott
Lakhelyén, és az édesanyát is szeretnék felkeresni. Az beterjesztett indítványt elutasították: a büntetőeljárási törvény ilyen indokot nem ismer a tárgyalás nyilvánosságának korlátozására.
* * *
Kiss István a kihallgatási jegyzőkönyv szerint tagadta a támadásokban való részvételét, vallomást nem kívánt tenni, és a tárgyaláson a nyomozati iratok ismertetésére sem tett megjegyzést. A másodrendű vádlott egyedül, a 2008. augusztus 8-i Piricsei támadás helyszíni kihallgatás iratainak ismertetésére reagált. Megjegyezte, hogy a bizonyítási eljáráson való részvételét a helyszínen azért tagadta meg, mert a sértettek néhány méterre voltak tőle, és megfenyegették. Az egykori szkinhed az ellene felsorolt tíz vádpontból egyedül azt ismerte el, hogy vásárolt egy jelzőpisztolyt és hozzá tartozó lőszert, ezek nem engedélykötelesek, ezért panaszt tett a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés vádja miatt.
* * *
Pető Zsolt harmadrendű vádlott a nyomozás során elé tárt bizonyítékok ellenére a bíróságon is tagadta, hogy bármilyen bűncselekményt követett volna el. Kiss Árpád a bíróságon nem, de a nyomozati jegyzőkönyvben részletesen beszélt a gyilkosságokról és társai szerepéről. Első kihallgatásán elmondja: „Nem érzem magam rasszistának”. Tagadta ugyan, hogy köze lenne az elkövetett gyilkosságokhoz, ám egy kérdésnél elszólta magát: A nyomozó azután érdeklődött, hogy öccse megölt-e valakit, Ő pedig visszakérdezett: „A testvéremre tegyek terhelő vallomást?”.
Galgagyörköt csak szeptember elején ismerte be, néhány hét múlva következett Piricse, majd Tarnabod. A többi elkövetést viszont tagadta. Elmondta, hogy a támadások nem úgy sikerültek, ahogy tervezték.
A Piricsével kapcsolatban a következőket említi: „Amikor meghallottam egy lövést, akkor nagyon meglepődtem, mert nem volt tervbe véve a fegyver használata. Az első lövést követően szinte azonnal hallottam még egy lövést, majd egy pár másodperc múlva még kettőt, amelyek szintén gyorsan egymást” – vallotta Kiss árpád, majd megemlíti azt is: „hogy a házak felgyulladjanak, nem értük el, viszont sérülést okoztunk, ami nem volt megbeszélve, tervbe véve”.
Szeptember, és Tarnabod: „céltalan, értelmetlen lövöldözés” lett. A többit tagadta.
* * *
„A negyedik esetben volt két haláleset, ami nem volt szándékos. (…) Az előző esetekben olyan házakra lőttünk, ahol azt sem tudtuk, vannak-e bent. A negyedik esetben az ablakra lőttek és ketten pont elindultak az ablak felé(…) Mikor meghallottam, mi történt, akkor órákig csak feküdtem, és a nem kaptam levegőt (…). Mindenkinek más volt a motivációja. A többiek azt sem bánták volna, ha tűzharcban meghalnak (…). Én nem voltam annyira vad, és meg akartam állni. Én azt forszíroztam, hogy itt az a pont, hogy meg kell állni. De őket nem zavarta ez, én egyedül maradtam. Azt mondták, hogy ők akár meg is ölik magukat, ha bekerülnének. De nem voltam elég meggyőző (…). Addig úgy éreztem, hogy kézben tartom a dolgokat, de itt kicsúszik a kezemből (…). Tudtam, hogy az ölést nem fogjuk megúszni” – olvasható az igazságügyi elmeszakértői véleményben a Nagycséccsel kapcsolatos nyilatkozata.
* * *
A Kiss testvérek nyomozati vallomásukban, bűntársként nevezték meg Pető Zsoltot. Ő viszont a folytatólagos kihallgatás alkalmával is, minden gyanúsítás ellen panasszal élt, azt
erősítve, hogy nem követett el bűncselekményt.
A nyilvánosság elé tárt vallomásai egyikére sem tett észrevételt, ezzel tagadva továbbra is a besenyszögi fegyverrablásban, nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi kettős-gyilkosságban, illetve a kislétai emberölésben való részvételét.
Nyomozati vallomása szerint a besenyszögi fegyverrablással kapcsolatban is mindössze annyit mondott: azt sem tudja, hol van Besenyszög. A vádiratban foglaltak szerint a fegyverhirdetést leellenőrző telefonhívást sem kezdeményezhette, mert Újfehértón se járt soha.
Az említett fegyverrablással összefüggésben bemutatott bizonyítékokra úgy reagált: a helyszínen rögzített lábnyom nem az övé, mivel a lábmérete 45-46-os, a lenyomat pedig ennél kisebb. A tárgyaláson sérelmezte, hogy bár a nyomozók külön kezelték a bűncselekményeket, ugyanaz a tiszt hallgatta ki mindegyik ügyben. A kihallgatási szembesítést is megtagadta, de tiltakozása ellenére megtartották.
Mindenesetre ő cselekedett a legjobban. Nem tesz vallomást, maradnak azok a tények (elsősorban), melyekről a kihallgatás alkalmával beszélt. Miután majd tisztában lesz a tanúk vallomásában elhangzottakkal, egyszerűbben védheti saját magát, de félő csapdába esik, mivel a szakértői és egyéb eddig be nem mutatott, szóba nem hozott bizonyítékok cáfolni fogják mindazt amit tagad.
Megjegyzem, a tanúvallomásoknál érthető módon jelezte észrevételeit (nem mintha a besenyszögi fegyverrablásnál nem érteném), csak amikor a vadászt és családját hallgatta meg a bíróság, olyan pontok után érdeklődött, melyek az elkövetés terhe nélkül, nem lenne kézenfekvő. Így viszont egyértelművé válhat számára mindaz, hogy a sietve távozás, és gyors „munkavégzést” követően milyen hiányosságokat követtek el esetleg.
* * *
Csontos István fenntartotta nyomozati vallomását: azt állította, hogy társai politikusok elleni robbantásos merényleteket is terveztek, a kislétai támadást a roma holokauszt emléknapjára időzítve tervezték meg, hogy a gyilkosság miatti felháborodás zavargásokhoz vezessen.
Ő továbbra is állítja, társai meg akarták ölni Kisléta polgármesterét, Pénzes Sándort is. Vallomásából kisejlik, sejtette, hogy társai követték el a Kislétai cselekményt. Ugyanakkor megjegyzi azt a tényt is, miszerint fenyegetés hatására vitte el a társait a helyszínre. a tiszalöki támadás előtt, amelyről akkor azt hitte, társai „vadászni készülnek”, továbbá korábban többször kellett fuvaroznia őket különböző helyekre. Állítása szerint a tiszalöki gyilkosságnál használt fegyver nincs a lefoglalt bizonyítékok között, mert azt társai elmondása alapján bedobták egy folyóba.
Vallomását nem egészítette ki észrevétellel, de végrehajtókról, támogatókról és felderítőkről említést tett, viszont konkrét személyeket nem tudott megnevezni. Szerinte Nyalka Éva a lehetséges támogató, aki Tiszalök után segítséget nyújtott számukra: menekülés közben elakadt autó kiszabadításához. Elmondása szerint saját és családja testi épségét féltve nem tett bejelentést a rendőrségen a bűncselekményekről, pedig tudta, hogy a támadások ügyében akár a 100 millió forintos nyomravezetői díjat is megkaphatná. Attól tartott ugyanis, hogy „mivel nincs mindenki a vádlottak padján”, bosszút álltak volna a még szabadlábon lévők.
Csontos István azt mondta, azért akartak rendezett életvitelű cigányokra támadni, hogy olyan mértékű legyen a felháborodás a romák között, hogy „rátámadjanak a magyarokra”, és a válaszcsapásra „a politikai is megfelelően reagált volna”, és ezért időzítették a kislétai támadást is éppen a roma holokauszt emléknapjára.
Állítása szerint társai kijelentették: attól sem riadtak volna vissza, hogy politikusok ellen robbantásos merényleteket kövessenek el (mint azt fentebb írtam), és ennek érdekében kapcsolatba is léptek a Nemzeti Arcvonal nevű szélsőséges szervezettel. A negyedrendű vádlott vallomása szerint Kiss Árpád egy beszélgetésen kijelentette: „mindegy, kit ölnek meg, a cél a fontos”.