Kisléta (…)

   Elárulom Önöknek olvasóim, kellemes dolog történt velem, amikor reggel csörgésre (telefon) ébredtem. Megtudtam, a mai napon a Kislétai támadással foglalkozik Misszori elnökletével a bíróság. Örömömnek több oka is van. Elsőként, hogy ez volt az a cselekmény, akikor lerobbantak a fiúk, és Nyafogót hívták segítségül, húzza ki őket a fekáliából. Másik, bízom benne, ismételten több alkalommal kerül ellentmondásba a koronatanú önmagával, minek vége komoly szankció lesz. Nem káröröm ez részemről, hanem kicsit nyögvenyelősen ugyan, de szeretném, eldőlne, hová is tartozik ez a hölgy, aki saját magával sincs tisztában. Talán az összes elkövetési helyszínen törték közül ezzel kellett volna kezdenie a bíróságnak, és akkor már előrébb lennénk…

   A vádiratot kell, vegyük alapul. Abból a következők derülnek ki: az ominózus napon (2009. augusztus 2-án éjjel), gyalogosan közelítették mag a célpontul szolgáló épületet. Az udvarra Kiss István és Pető Zsolt támadtak be. Ez idő alatt Kiss Árpád biztosította őket. A tárgyaláson elnök úr említette: golyós fegyverrel a kezében. Mint többször szerepelt már a média is különböző fórumain, így tudják az olvasók is, a negyedrendű csontos István, csak, mint sofőr vett részt a cselekmény kivitelezésében.  Az iratokban szerepel még az is, hogy egy korábbi tüntetés miatt a sajtófigyelem körébe került Kislétán a vádlottak nemcsak romákat, hanem a helyi polgármestert is meg akarták támadni. Pénzes Sándor lakásáról fotókat készítettek és többször bejárták a környéket, de végül úgy döntöttek, csak a Bocskai úti házban élő roma családot támadják meg.     

   Az ügyészség szerint Pető Zsolt egy Besenyszögi vadásztól 2008 márciusában elrabolt sörétes vadászpuskából két lövést adott le az ablakra, majd szétlőtte a bejárati ajtót. Kiss István az ajtónyíláson belőve tüzelt, és megsebesítette a házban tartózkodó 13 éves lányt. Ezt követően mindketten bementek a lakásba, és néhány méterről rálőttek az ablak alatti ágyban fekvő anyára. Kiss István a fegyverében maradt négy lőszert lőtte ki az asszonyra, míg társa egyetlen célzott lövést adott le – tartalmazza a vádirat.

   A vádirat szerint Tiszalök után szerették volna elérni, következő akciójukkal, ne csak a súlyos társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, de válaszlépésekre is kényszerítik a romákat.

   „egy korábbi tüntetés miatt a sajtófigyelem körébe került Kislétán a vádlottak nemcsak romákat, hanem a helyi polgármestert is meg akarták támadni. Pénzes Sándor lakásáról fotókat készítettek és többször bejárták a környéket, de végül úgy döntöttek, csak a Bocskai úti házban élő roma családot támadják meg” – olvasható a vádiratban.

   Az írás a következőket is tartalmazza: földeken át gyalogosan közelítették meg 2009. augusztus 2-án éjjel a házat, majd Kiss István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlott behatolt az udvarra, miközben Kiss Árpád elsőrendű vádlott golyós vadászfegyverrel biztosította őket. Csontos István negyedrendű vádlottnak az volt a szerepe, hogy a helyszínre szállítsa a támadókat. Csontos szerepe még fejtörést okozhat a bíróságnak.

Mi is történt valójában?

   Mint azt olvasóim is tudják, a történéseket soha nem lehet teljes megfelelően rekonstruálni, csak megközelítőleg, és majd a tények, na meg a tárgyi bizonyítékok döntenek. A Kislétai esetnél azonban a terheltek is furcsa elszólásokat tettek. Erre kicsit később térek vissza, most nézzük meg elsőként, az ügyészség álláspontját:

   „Pető Zsolt egy Besenyszögi vadásztól 2008 márciusában elrabolt sörétes vadászpuskából két lövést adott le az ablakra, majd szétlőtte a bejárati ajtót. Kiss István az ajtónyíláson belőve tüzelt, és megsebesítette a házban tartózkodó 13 éves lányt. Ezt követően mindketten bementek a lakásba, és néhány méterről rálőttek az ablak alatti ágyban fekvő anyára. Kiss István a fegyverében maradt négy lőszert lőtte ki az asszonyra, míg társa egyetlen célzott lövést adott le” – tartalmazza a vádirat, majd ekképp folytatódik – „Az anya a helyszínen meghalt, a lánya visszamászott a szobájába, majd lefeküdt az ágyra. A támadók a lövések leadása után elmenekültek. A két embert a támadás után mintegy négy órával, hajnalban találták meg a rokonok. Azért keresték az asszonyt, mert a közeli határba mentek volna dohányt törni. Mivel nem jött ki senki a házból, bementek és megtalálták a vérző lányt és a már halott nőt, ekkor értesítették a hatóságokat.”

   Következett a tanúk meghallgatása. Jelen esetben második alkalommal fordult elő (a tárgyalás menetében), hogy a terheltek kivezetését kérte egy tanú. (Emlékszünk az első alkalomra? Még a roma (Getyinás néni), akit meglőttek, említette, hogy a vádlottak nélkül szeretne beszélni, mert fél tőlük, ezért is jött ki a kórházból annak idején, és menekült haza hozzátartozóihoz, mert azt hitte, meg akarják ölni.

  Nekikészültem, talán megdöbbentő dolgokat is hallok majd, de az elején rögtön minősítéssel kezdte az anyuka „patkánynak” nevezte a vádlottakat, pedig lehet, mire ítélet születik nem azok lesznek, hanem rosszabbak, patkányokká csak az ítélet vég felé válnak majd (…) megtudtuk azt is, hogy az elhunyt egyedül nevelte mid két lányát, igaz, a gyilkosság elkövetésekor csak a kisebbikkel élt egy háztartásban. Haragosokról sem lányával, sem családjával kapcsolatban nem tudott. Békességben, szeretetben éltek, becsületesen dolgozott az anyuka, lányai jövőjének érdekében.

   A sérült, félig bénult kislány vele él, nála lakik, ő lett a gyámja. Elmondta, nagyon megviselte az édesanyja halála, súlyosak voltak a sérülései, a nadrágot most is nehezen veszi magára, a jobb karja nehezen mozog, és mindig vannak a testében sörétek.

   A gyilkosságot követő reggel szokatlanul kezdődött. Éktelen kiabálásra nyitott a világra két szeme, a hangot azt hozták felé, hogy lányát és unokáját csúnyán megverték. Gyorsan felöltözött és a házhoz sietett. Ahogy belépett, unokájához lépett, aki csak annyit mondhatott: “nagy vihar volt, az ajtó becsapódott”. A mondat végén belépett lánya szobájába, ahol nem látott mást, mint vért, vért és megint csak vért. Hiába szólongatta őt, már nem volt benne élet.

   Az unoka, ma már iskolába jár, de beszéde még nem tökéletes, és nem is lesz az soha. Mamánál lakik, gyámja lett, mivel az édesapa is elhunyt már. Nála keresi a gyerek önmagát, és boldogulását. el tud menni iskolába, de akadozik a beszéde. Nála lakik, ő a gyámja, mivel a kislánynak az édesapja is meghalt. Mint mondta, a gyereket nagyon megviselte az anyja halála, súlyosak voltak a sérülései, a nadrágot most is nehezen tudja felvenni, a jobb karja nehezen mozog. 

   A meghallgatás után a vádlottakat visszavezették a terembe, majd Misszori összefoglalta számukra, a kint létük ideje alatt elhangzottakat. Számomra több mint furcsa volt, hogy sem észrevétel, sem más hozzászólásuk a hallottakhoz nem volt?

   Ezt követően a reggeli helyszíni szemléről készült videofelvételt játszották le, amelyen a bűnjelek láthatók. A rendőrök lőszerhüvelyeket, sörétkosarakat, sörétszemeket, lábnyomokat találtak. A bejárati ajtón látható, hogy komoly sérülést szenvedett. A lakásba beljebb lépve, tiszta vér minden. Az anyukának csak a halál állapotát regisztrálhatták a mentők.

   Az áldozat anyukája elhagyta a termet, rögtön azt követően, hogy a bizonyítás keretében, a helyszíni szemle alkalmával készült képek kerültek bemutatásra. Az áldozat az ágyán feküdt, arcán, fején és testén számtalan sérülés volt látható. A halál sörétes puskából leadott lövések okozta sérülések (agysérülés vagy kivérzés) miatt következett be éjfél körül.

A helyszínre érkezett a rendőr

   Mint minden bejelentés alkalmával, ebben az esetben is rendőrjárőr érkezett a helyszínre, röpke 20-30 per elteltével. A betelefonáló elmondásából a következő derült ki: vérbe fagyva találtak egy nőt Kislétán. Hárman indultak a tetthelyre. A tetthelyre való érkezéskor 40 körüli létszámú bámészkodók, családtagok volt, kiket kitessékeltek az udvarról, ketten a kollégák megérkezéséig biztosító szerepet töltöttek be, a harmadik rendőr járőrvezetőként elsőnek az áldozat édesanyjával értekezett. Elmondásából kiderült, az anyuka hangosan kiabált az udvaron, meglőtték az unokámat, aki a lépcsőn ült, a bejárati ajtónál.         

   Az anyuka elmondását kellően alátámasztotta a fegyver (sörétes puska, melyet használtak az elkövetéskor. A sérülések ekkor keletkeztek, melyeket a mentők láttak el, ők egyértelműsítették a sörétek okozta sérülések okát. Mint minden hasonló est alkalmával a bíróság most sem elégedett meg ennyivel, tovább szövögette hálóját. Következő gyöngyszem volt, amikor arra keresett választ, megérkezését követően hol, merre járkált az épületben, talált-e valamilyen dolgokat akár az épületen belül, akár kívül. Az udvaron nem kevés lábnyom került rögzítésre, ezek a kirekesztett egyénektől származtak. Biztos úr elmesélte azt is, amikor egy szomszéddal társalgott, akitől megtudta, éjfél körül egy hatalmas pukkanásra lett figyelmes, azt hitte petárdáznak.

   Meghallgatásra került volna a gyermek pszichológus is, de még a gyámtól nem sikerült beszerezni az engedélyt, ami ehhez a meghallgatáshoz szükség lenne. A gyermeket ellátó orvosi személyzet meghallgatása következett. Őt a sérültek kapcsolatos kommunikáció milyenségéről, és tartalmáról kérdezték. A gyermek elmondta, csattanást hallott, érezte, hogy megsérült, és visszabújt az ágyba.

            Érdekes momentumnak tűnt, a tárgyalási nap végére került meghallgatás, amikor az áldozat egyik nővére állt a pulpitusra. Megtudtuk tőle, a családnak haragosairól nem tud, nem emlékszik ilyenre, vagy ellenségeskedőkre velük szemben. Az elnök felolvasta számára a hatóság előtt tett vallomását, amelyben az szerepel, hogy húgi fél az akkori barátjától, ennek oka a féltékenység, nem akart meghalni értelmetlenül. (Sajnos bekövetkezett, amitől ennyire félt, csak más okból kifolyólag. Nyugodjon békében). Indoklásként, miért mondta ezt: csak szerettem volna, a tettes mihamarabb kézre kerül. Ennek okán több alkalommal figyelmeztették a hamis tanúskodás körülményeire.

Mentők és tanúk

   Délután a helyszínre érkező mentőket hallgatták meg, egy mentőtisztet és két mentőápolót, akik két mentőautóval érkeztek a helyszínre. Ők beszámoltak arról, milyen körülményeket tapasztaltak és hogyan látták el a sérült kislányt. A mentőtiszt elmondta: a gyerek arcán, nyakán, vállán voltak sérülések, a vér már rá volt száradva. A rendőrök neki azt mondták, hogy lövések okozhatták a sérüléseket. Az eszméleténél lévő kislánytól annyit sikerült megtudnia: éjszaka az édesanyjával aludt, két-három csattanást hallott, majd visszafeküdt aludni, többre nem emlékezett. Az áldozatnak már csak a halálát tudták megállapítani, a nő már órák óta halott volt.

   A közeli dohányföldre indultak kocsival hajnalban négyen, útközben a nőt is fel akarták venni. – kezdte a tanú beszámolóját az ominózus nap reggeléről. - Mivel a dudálás ellenére sem jött ki, a férfi beküldte a feleségét, hogy nézze meg, mi történt. A felesége alig hogy bement, szinte ájultan jött ki, és mondta, „a testvéred vérben van”. Ezt követően a tanú is berohant, és megdöbbenve látta a vérnyomokat, és testvérét (…) Ahogy beszélt, visszaidézte az akkori látványt - tele volt sörétekkel a bőre -, látszott rajta, szinte ott érzi magát, ismét a szobában. Amíg a lakásban volt, a helyszintre érkező édesanyja az áldozatot, rázta, vízzel locsolta, talán magához tér, de már minden késő (…)    

   Először azt jutott eszébe a férfinak, esetleg a gáz robbanhatott fel, ám ekkor észrevette az ablakon tátongó lukat, máshol viszont sörtét darabokra lett figyelmes. Ennek tudatában kérte anyját, ne rázzák az áldozatot, meghalt, lelőtték.    Megtudtuk azt is, hogy nem járta körbe a házat, azt sem tudja pontosan, hogy a rendőrök jártak-e a ház hátsó részén, a kertben. Ez a momentum pedig fontos lett volna, mivel a jegyzőkönyvek ott talált lábnyomokról szólnak. Kiderült viszont, hogy a környékbeliek a gyilkosság előtt többször láttak idegeneket a településen. Négy fiatalabb, izmos férfit láttak a gyilkosság utcájában. Szokatlan volt, hogy minden alkalommal, más-más autóval érkeztek. A lövésekre többen felfigyeltek, de kivétel nélkül petárdázásra gondoltak. Haragosról, esetleg ellenségről senki nem tud, pedig a gyilkosságot követően hosszan beszéltek ezekről, mi lehetett a gyilkosság oka, mint motiváció.

   Az áldozat testvére és annak élettársa részletesen beszámolt róla, milyen állapotban volt a ház, láttak-e vért, sérülésnyomokat, megrongált berendezési tárgyakat, hol és hogyan helyezkedett el az áldozat, megmozdították-e, milyen állapotban volt és mit mondott a sérült kislány, kik és merre jártak a házban, az udvarban és a kertben, illetve mit tudtak meg a helyszínen.

   Sajnos az áldozat nagyobbik lányának meghallgatására a gondnoka távolmaradása miatt nem kerülhetett sor.

Az áldozat rokonai

   Még mindig Kislétánál tartunk. Már harmadik tárgyalási nap kezdődik a településen történtekkel kapcsolatos meghallgatással. A mai (szerdai) napon az áldozat testvére, annak felesége és sógornője, majd a délutáni órákban szomszédok kerültek sorra.

   A történteket már ismerjük. Az elkövetők, miután bevégezték cselekményüket, a helyszínről elporoztak. Alig telt el néhány óra, és két ember kereste az anyukát, dohányt szedni jártak abban az időben közösen. Ekkor épp szólni kívántak neki, indulhatunk. A hangos kiabálásra válasz nem érkezett, bementek az épületbe, így fedezték fel a holtestet, és a komoly sérülésektől szenvedő lányát.

   A bíróság szerette volna megtudni a következő nagyon fontos információt: mi történt a gyilkosságot követő reggelen, hogyan és hányan fedezték fel a holttestet, mit tapasztaltak, mit láttak, mit hallottak a helyszínen, hogyan zajlott a hatóságok munkája, mit tudtak meg a sértett kislánytól, illetve mire következtettek a tapasztaltak alapján.

   Az elnök az áldozat sógornőjét több alkalommal is figyelmeztette az igazmondási és együttműködési kötelezettségére, megfelelő viselkedésre. Két alkalommal adta tudomására, hogy megbírságolja őt. Ennek a vége 50 ezer forint bírság lett, mellyen nem egyetértés okán, az érintett tanú fellebbezett a határozat ellen. nem kap tőle kimerítő választ, és is figyelmeztette. Végül 50 ezer forintra megbírságolta a bíróság megsértése miatt, ami ellen a nő fellebbezett.

Politikai személy is célpont volt

   Azt már tudjuk, hogy a sorozat-gyilkosok minden helyszín után, megjelennek egy másikon is. A jelen sorozat-gyilkosságnál is így működött. A soron következő lehetőségek között, Kisléta polgármesterének megtámadási lehetősége is felvetődött. Az első és másod rendű vádlottak el akarták érni is, hogy a közvélemény képet alkothasson a romák elleni támadások "mögöttes céljáról". Ehhez egy romákkal kapcsolatot tartó közéleti személy támadására van szükség.

   Elmondásából megtudtuk, 20 évig töltötte be a polgármesteri funkciót, függetlenként, ma már nyugdíjasként él, és a TSZ földjeinek megvásárlását követően, egész családjával dohányt termeszt, ezáltal az egész Kisléta (szinte kivétel nélkül) napszámba dolgozik náluk. Az áldozatot és családját ismerte, jónak mondható volt a kapcsolat közöttük. Markának (az áldozat) sokat segített, tűzrevalóval, munkával, és a házának tönkrement ablakai helyett odaadta az ő nem használt műanyag kerettel rendelkezőit.

   Elmondta azt is, hogy politikai ellenségeiről nem tud, vetélytársai, mint más politikai személynek egy-egy választáskor, neki is adott volt, de semmi különös, elképzelése nem volt, hogyan, miként kerülhetett a kivégzendők neveit tartalmazó listára. Függetlenként mindig az aktuális kormánypárttal kereste a kapcsolatot, mert úgy nagyobbnak látta az esélyét annak, hogy sikeresen pályázzon a település. Így került kapcsolatba Veres János volt szocialista pénzügyminiszterrel is. Elmondta, hogy mindenki tudhatott arról, hogy adócsalás miatt folyik ellene büntetőeljárás, mert akkori politikai riválisa, Simon Miklós Fideszes országgyűlési képviselő erről rendszeresen tájékoztatta a médiát. A bíróság ezt követően elé tárta azokat a fényképeket, amelyeket a vádlottaknál találtak egy pendryve-on. A polgármester felismerte saját és családtagjai házát a képeken.

   Pénzes ellen gazdasági bűncselekmény, nevezetesen adócsalás és közokirat-hamisítás okán folyt eljárás. Az ítélet egy év nyolc hónapra sikeredett. Ekkor még polgármesteri pozíciót töltött be a településen, és a kérdésre, miért nem mond le, azt felelte, hogy mint vállalkozó kapta a büntetést, nem, mint polgármester. Azóta már kifizették a büntetést és az egyéb költségeket terhükre rótt költségeket is.

   Budapesten 1999 és 2001 között, mint vállalkozó tevékenykedtem, de főleg itt voltam a falumban. Ezért a fiamat bíztam meg, hogy felügyelje az ügyeket Budapesten. Több alvállalkozó adott nekem számlát, amit nem kontrolláltam, és a fiam se ellenőrizgette. A számlák bekerültek a vállalkozásba, de ezek nem fiktív számlák, mert a munkát elvégezték. Tizennégymilliós áfacsalást állapítottak meg, de az ítélettel úgy vagyok, nem biztos, hogy igazságot szolgáltatott. Fellebbeztek először, de később visszavonták. Abban az időben, egy Fideszes (Simon András) személyének köszönhető hogy az eset napvilágra került – mondta a tárgyaláson. Simon Fideszes firkászokat küldött a tárgyalásra. Egyébként Kisléta lakosságát nem érdekli az eset, szeretik őt, jó viszonyt ápol mindenkivel, még így nyugdíjasként is.

Ismét Tatárszentgyörgy…

   Tatárszentgyörgy az egész sorozat-gyíkosságban emblematikus szerepet tölt be, ugyanis mint olvasóim is tudják, a tűzoltók füstmérgezésre, és a leszakadó gerendákból kiálló szögek okozták a sérüléseket. Akkor 2009. február 23.-án éjfél után nem sokkal dördültek a lövések, előtte viszont Molotov-koktélokkal felgyújtották a házat. A tűz elől menekülő 27 éves férfira és két kisgyerekére, több lövést is leadtak a gyilkosok. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, a hatéves kislány súlyosan megsérült.

   A szerdai tárgyaláson először a meggyilkolt férfi édesanyját hallgatták meg újra, hogy tisztázhassa a nyomozás során és a bíróság előtt tett vallomásaiban lévő ellentmondásokat. A bíró szerette volna megtudni: miért nem beszélt a rendőröknek arról, hogy látott egy támadót, ezt miért csak a bíróság előtt említette. A nő azt válaszolta rá, hogy csak később jutott eszébe.
A tárgyaláson meghallgatták a meggyilkolt férfi két fivérét is.  A tanúk tudásuknak, és emlékezetüknek minden részét igénybe véve idézték fel, mindazokat a morzsákat, melyek segítségével, talán kristályosabban lehet restaurálni a sok-sok hibákkal telített felderítést, és az abból kikeredő valóság-tartalmú történteket. Kezdték beszámolóikat azzal, mit is tapasztaltak a támadás éjszakáján.

  Testvérek egyike szüleikkel laktak egy fedél alatt. Az édesanya kiabálása ébresztette fel a többi tagját a családnak, már akik odahaza tartózkodtak. Az öcs, az anya után szaladt az utcára, és ekkor látta, ég a báty házának teteje… Bátyját édesanyja találta meg, a hóban feküdt. Megtudtuk tőle, az eset kapcsán, miután odaszaladt az áldozathoz, szorosan szorította annak kezét, és kérdéseire csak annyit kapott válaszként: Le, le. Nehéz lenne megállapítani, mit is szeretett volna közölni az öccssel az áldozat, de nézzük meg kicsit jobban a kiejtett szavakat. „Le, le és ismét csak le”. Esély van arra, hogy csak annyit kívánt a még élőkkel közölni, „lelőttek” Elnökünk ismertette a tanú rendőrségen tett vallomását, ahol azt állította, hogy a testvére azt mondta: "he, he", és a kommunikáció helyszíne sem egyezett azzal, amit a bíróságon elmondott. A tanú arra utalt, ő találta meg a vérző kisfiút, aki nem messze az apjától feküdt.

  Megtudtuk, a testvér még élt, mikor az utcáról a lakásba vitték, és akkor is, mikor a mentőbe rakták. Kérdésre, azt a választ kapták a mentőktől: „stabil, szállítható állapotban van”. Ennek ellenére nem sokkal az említtek elhangzását követően, tudtukra hozták: „Meghalt”, és nem sokon múlott, hogy a mentőből ne tegyék ki a földre. Ezt a családtagok akadályozták meg, azzal hogy bevitték a házba. Pillanatokon belül a másik szókapcsolat is megérkezett: „Már nem él”. – közölték velük a kisfiú állapotát.

Elmondta, hogy a bátyja megtalálási helyétől nem messze, lábnyomokat fedeztek fel, amelyeket követtek is. Találtak némi bizonyítékként felhasználható tárgyat, nyomot is. Többek között lőszerhüvelyt, a hó tetején, amit a többi nyommal együtt megmutattak a nyomozóknak. Szerette volna a bíró, ha részletesen beszámol arról, mit és hogyan csináltak a kiérkező rendőrök, de több helyütt is keverte a helyszínelési cselekményeket, és ez által ellentmondásba keveredett önmagával is.

   A tárgyaláson zajló meghallgatást, a tanú édesapja is végigkövette, időnként szólt is fiának, mit és hogyan mondjon. Hangosan azt is mondta: szerinte a rendőrök érdekében állt a nyomok felkavarása. Az említett mondat oly mértékben vált fontossá az ügyben, hogy jutalmul el kellett hagynia a tárgyalótermet. Most nem pénz, hanem tárgyalóterem elhagyása büntetést állapított meg számára a tanácsvezető bíró. A meghallgatott testvére ugyan már nem a szülői házban lakik, de közölte velünk mindazt, amit tudót. Emlékfoszlányai között fellehető volt sok érdekes, felhasználható információ is. Többek között, hogy a tűzoltóktól hallotta a következőket: „a báty testét lövésektől származó sebek uralják”. Megtudta ekkor azt is a tüzet idegenkezűség okozta, és nem villamos zárlat.

   Részletességbe menő mondatok között felfedezhető volt, hogy a kislány ruhájában ólomgolyót talált, majd a rokonaival lőszerhüvelyeket és lábnyomokat, hogyan is találták meg. Szerinte a lábnyomok 3-4 emberhez tartozhattak Találtak még egy borosüveg töredéket is, petróleum szagot árasztva, amiből egy rongydarab lógott a száján kifelé. Elmondta azt is, hogy a bizonyíték fellelésekor hívták vissza a dabasi rendőrkapitányt, ugyanis a kíberek már elmentek. Az értesítést másik értesítés követte, a Nemzeti Nyomozó Iroda n8unkatársait keresték, megosztva velük a fejleményeket. A tanúkat részletesen kikérdezte a hatóságok munkájáról, ugyanis mint olvasóim is tisztában vannak vele, a bűncselekmény első bejárásakor súlyos hibák kerültek elkövetésre. Erről egy külön részben részletesen kitérek majd.

   Tárgyasunk kilenc és fél elteltével, úgy zárult, hogy Pető a végszó gyanánt egy kérdéssel szerette volna bombázni a házaspárt (szülőket), a meglőtt kislány mondott-e nekik valamit, mit tapasztalt azon az estén. A bíróság meglepetésére a nagyapa azt válaszolta: beszélt a kislánnyal, aki több embert is látott a helyszínen, az egyiküktől azt hallotta: "a kurva életbe, hová lett a kislány?". A gyerek elmondása szerint a történtekkor, azért nem mert odaszaladni a Házukhoz, mivel a nagyszülők otthona előtt is állt egy férfi, puskával a kezében. Bizonyos hírforrások és jegyzőkönyvek alapján kiderülhet az is, hogy nem téveszme, mikor azt állították, a kislány négy embert látott, ebből kettő rendőr a másik kettő pedig puskás volt. A nagymama azt említette, szerinte ideje, hogy az anyuka, az ő lánya is elmondhatná a történtekkel kapcsolatos véleményét, tapasztalatait, a tudott tények elhallgatása is kimeríti a hamis tanúzás bűntettét. Bírói kérdésre, miért nem beszéltek erről eddig: „"nem, mert nem", úgy gondolják, senki nem hinne nekik. Megtudhattuk azt is, hogy a gyermek menekülni szeretett volna, és eközben találta meg néhány lövés. A sok hatására kezdett el össze-vissza szaladgálni, míg nem elbujt egy tuskó mögé, ahonnan figyelte az elkövetőket. Az érintett házhoz, azért nem mert menni, mert előtte állt egy fekete ruhás férfi.

Rezidens a helyszínen

   A sorozat Tatárszentgyörgyi helyszínére egy rezidens orvos ment ki (Dr. T. Tímea személyében), ekkor a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. Az eset kapcsán háromhéttel hallgatták ki. Meghallgatása alkalmával említette, hogy "nem természetes halállal" találkozott a helyszínen, és "erőszakosságra" gyanakodott. Mint kezdő orvos, tapasztalat hiányában a kisgyermeket vizsgálta, aki ekkor már halott volt, ellentétben a szabállyal, a még életben lévőkön kell először segíteni (sérült kislány), lehetőséget adva arra, hogy ne menjenek a halott egyének után. A válasz számomra is meglepő volt: „a halott gyermek édesanyja kért meg rá”. Ez önmagában abszurdum. Milyen jogon próbálják irányítani az orvost akár a szülök, hozzátartozók, vagy bárki más egy adott helyszínen? Az orvos, még akkor is, ha csak általános orvosi képzettsége van, nem pedig szakirányú, tudnia kell az említett esetben is, mi a dolga, kötelessége. Mondhatják, hogy ilyen esethez praxisa során még nem hívták, és kevésbé tudja, mit milyen sorrendben kell végeznie,. De ez akkor sem mentség.

   Az első riasztást a mentők 2009. február 23-án 0.45 órakor kapták az örkényi mentőállomásra, és 1 óra 05 perckor már a helyszínen voltak. A második bejelentés 0 óra 55 perckor érkezett, és 25 perc múltával a település Fenyves sori ház elé érkezett. A súlyos sérüléseket szenvedett 6 éves lánnyal 2 óra 15 perckor indultak el. A pesten lévő Heim Pál Gyermekkórház ügyeletes orvosának 03 órakor adták át a sérültet.

   Elnök urunkat érdekelte volna, mi történt a riasztás észlelése és a mentők kiérkezése között eltelt idő alatt, de a tanúk erről egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak. Vegyük sorba az elhangzottakat: Az áldozatul esett férfi anyja állította: három, egymást követő durranásra ébredt, s amikor kinézett az ablakon, látott egy alakot, a kezében fegyverszerű tárgy volt, a férfitól nem messze, a ház sarkánál pedig látta a menyét is, a karján a legkisebb gyermekével. (Az ilyen esetben szokásos szembesítés alkalmával, a menye szavaiból kiderült: senkit nem látott, mire ő a ház sarkához ért, az anyósék már az udvaron voltak és futva közeledtek felé.

   Az áldozat apja újfent megerősítette: a fia még élt a mentőautóban, szerinte meg tudták volna menteni. A szülők egybehangzóan állították azt is, hogy az ő házukra is lövéseket adhattak le, de ezt a nyomozati dokumentumok és a vádirat sem támasztja alá. Miért nem? Az ellentmondások tisztázása érdekében további bizonyítási eljárásra, és azon belüli meghallgatásokra van szükség.

   A vádirat szerint a másodrendű vádlott, Kiss István négy célzott lövést adott le a tűz elől menekülő 27 éves férfira és két kisgyerekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, hatéves kislány súlyosan megsérült. A Molotov-koktélokat Pető Zsolt harmadrendű vádlott dobta be a padlásajtón, illetve a nappali ablakán, Kiss Árpád pedig a távolabbról, egy golyós puskával a fák takarásából fedezte őket.

Második menet…

   A nyári bírósági szünetet követően 2011. szeptember 13-án kezdődött büntetőper a Pest Megyei Bíróságon. December 9-ig 26 tárgyalási napot tartanak, ennek ellenére ítélet születéséről még nem beszélhetünk, csak jövőre valamikor. Az első menetben ismerekedő ítészek, már felkészülve jöttek a második félidőre, mely december elején ér véget.

   Misszori László tanácselnök vezetésével eddig a beidézett 165 tanú és 30 szakértő harmadát hallgatták meg a március 25-én kezdett büntetőperben. A tárgyalásokon a 2009. február 23-i Tatárszentgyörgyi, az április 22-i Tiszalöki és az augusztus 3-i Kislétai támadás bizonyítása zajlik majd. Tatárszentgyörgyön egy 27 éves férfit és ötéves kisfiát, Tiszalökön egy 54 éves férfit, Kislétán pedig egy az ágyában alvó 45 éves asszonyt lőttek agyon, a támadásokban két gyermek súlyosan megsérült.

   A vádirat szerint a koronatanú segítséget nyújtott a Tiszalöki gyilkosság után a terhelteknek a sárban elakadt autójuk kiszabadításában, de csak tanúként szerepel az ügyben. A koronatanú a tárgyalás kezdetén a sajtó kizárását kérte a bírótól, ennek azonban nem tettek eleget. Ezt követően több alkalommal pityergőre fogta mondandója elejét, és végét, majd kijelentette:” nem akarom, hogy rajtam múljon egy évszázados jelentőségű büntetőper kimenetele”.

   A vallomásának visszavonását illetően, egész más dolgok születtek újfent. Kiderült, (jegyzőkönyv igazolja), hogy a poligráfos vizsgálaton is megtévesztő válaszokat adott, melyet Misszori kihangsúlyozott. Mielőtt idézném, olvassuk, mit is bánt meg nagyon Kiss István, az ügy II. rendű terheltje. Mondandójából egyértelművé vált, nem kívánt beterhelni senkit, bűnözőnek, élősködőnek tartotta a romákat, és sajnálta, hogy nem vett részt a tévészékház ostromában.

   Tanácsvezető bírónk ismertette: a vádlottak elfogása után tíz nappal hazugságvizsgálatnak vetették alá Fehérnét. A poligráfos eredmény szerint megtévesztően adott tagadó választ, hogy tudott-e és ha igen, milyen szinten, és mennyit a fegyverek rejtekhelyéről, a Perényi 1-ben. A szakértőnek nem kis fejfájást okozott eldönteni, hogyan mérlegeljen. Ezt csak tetőzte a következő kérdésre adott válasz: „Mindenkit letartóztattak-e, akinek köze lehetett a támadásokhoz?” Az eredmény szerint a tagadó válasz ebben az esetben is megtévesztő volt.      A vizsgálat viszont elfogadta a választ, miszerint nem volt tudomása sem arról, hogy beosztottjai követték el a gyilkosság-sorozatot, és a Tiszalöki gyilkosság után, amikor a vádlottak elakadt autójának kiszabadításán kívül más alkalommal nem segítette őket semmiképp. Az viszont kiesett a memóriájából (bővíteni kellene), hogy az ügy főszereplője, amikor Tiszalökről visszavitte őket a Perényibe, azok átöltöztek-e vagy csak lemosták magukról az út porát. Ennek szellemében, szerinte csak ruhát cseréltek, és lemosták a koszt, mint ahogy a macskák szokták.

   Engem, érdekelt volna, hogy a fegyverek hogyan kerültek a megtalálási helyre, ugyanis senki nem tette oda azokat. Vicuska kedves arról mesélt (mint egy földre szállt angyal), hogy valószínűnek tartja, a fiúk elfogása előtt rejthette oda valaki, mivel korábban festés volt, kizárható hogy addig ne vették volna észre mások is a „szerszámokat”.

   Mint azt olvasóim is tudják, 2009. augusztus 21-i begyűjtéskor a szórakozóhely egyik részében, a fal mögé rejtve találták meg egy Besenyszögi vadásztól 2008 márciusában elrabolt, a támadássorozatnál használt vadászfegyverek egy részét. A többi fegyvert, más lőszerekkel együtt, Nyafogó hétvégi telkén szedték össze.

   Mosolyt csalt arcomra mikor kiderült, egy alkalom gatyára vetkeztette dolgozóit (az ok nem ismert), de ekkor tudta meg, alkalmazottain náci eszméket sugalló tetoválások vannak, köztük horogkeresztet - ismertette a bíró a vádlottak egykori munkáltatójának nyomozati vallomását, amelyet a tanú a tárgyaláson fenntartott.

   Éva ekkor már sokadik alkalommal tette tiszteletét a bíróság előtt. Lassan álmában is ezt csinálja, mire végére érünk és első fokon ítélet születik, nem is akar hazamenni (szerintem letöltendőt kap, de nem szeretnék prejudikálni).

   Természetesen több korábbi vallomását visszavonta, kivétel volt a vádlottak személyiségére vonatkozóak, amit fenn tartott. Szóba került még az is, hogy Árpáddal többször beszélgettek közéleti, politikai témákról. Volt, amikor olyasmire kívánta Éva figyelmét felhívni, "amelyektől elzárkózik", ezek "cigánybűnözéssel" hozhatóak összefüggésbe.

   A Magyar Gárda 2007-es budapesti megalakulásán való részvételről is szót kellett ejteni, mikor is onnan hazafelé, állítólag az első rendű tőle kérdezgette, hogyan lehetne fegyvereket szerezni, mert Évának vannak az éjszakai életben ismerősei. Hozzátette: "Árpiék sajnálták, hogy a tévészékház 2006-os ostromából kimaradtak", mert az akkori fővárosi politikai megmozdulások érzelmileg "feltöltötték" őket.

    Misszori doktor, mint azt megszokhattuk, nem nyugodott és tovább faggatta a tanút. Érdeklődött az iránt is, mi volt a véleménye a másodrendű vádlottnak, a cigányokról és a zsidókról. Az asszony megismételte, amit fentebb már írtam, annyival kiegészítve, hogy ők azok, akik csak kihasználják az államot, de szerinte ez nem rasszizmus, "mert a környezetében mindenki így gondolkodik", azt bizonygatta, hogy ez a megállapítás "nem a bőrszínre, hanem az életmódra vonatkozik".

   A tanú korábbi vallomását fenntartva megismételte, „Kiss István és Pető Zsolt is szélsőséges nézeteket vallott”, a testükön lévő tetoválásokra utalva pedig azt közölte: „nem emlékszik rájuk, bár megjegyezte, egyszer alsónadrágra vetkőztette minden dolgozóját, hogy megnézze, milyen rajzok vannak rajtuk”.  Ez ismét egy újabb ellentmondás, hiszen ha fentebb elolvassák, kiderül, hogy nem ezért vetkeztette alsóra a beosztottait. Kérdem én, akkor most hol az igazság (???) Sorozatosan önmagával kerül ellentmondásba.

   Kiss Istvánon csak arcokat és egy horogkeresztet jegyzett meg, a többi tetoválásról a televízióból szerezett tudomást.

Piricse

   Az eset kapcsán érintett család, és édesanyjuk 2008-án éjjel, álmukban érte a támadás. Az Ady Endre utca végén két utolsó házra több gyújtópalackot dobtak és rálőttek. A zajra a villany nélküli házából kilépő idős asszonyt lábon lőtték, melynek következtében súlyosan megsérült. 

   A családfő, Getyinás Tibor, édesanyja háza már tavaly összedőlt, ráadásul az házát is meg kellett semmisíteni. Anyuka a helyi önkormányzattól kapott szükséglakást, a Piricsi romák lakta utcában.

   Egy nemzetközi újjáépítési akciónak köszönhetően - melyet a német Zentralrat Deutscher Sinti und Roma és a hazai Phralipe Független Cigány Szervezet 2010. május 17-én indított Tatárszentgyörgyön, a 2009. február 23-án meggyilkolt Csorba Róbert szülei házának a renoválásával - Tiszalök Újtelepre költöztek, akkor még nem is sejtették, hogy éppen abba a házba, amelynek udvarán 2009. április 22-én éjjel megölték a munkába induló Kóka Jenőt.

  Tibornak időközben gólya tette tiszteletét, és lepottyantott egy bébit, ő a hatodik gyermeke, akivel a gyilkosság évfordulójakor költözött be az általa „halottas háznak” nevezett otthonba. Kiderült, ha tudják ki élt, és halt meg a lakásban, nem biztos, hogy elfogadják a lehetőséget. Csak azért éltek vele, mert valahol lakniuk kell. Mint mondta, már elköltözne Tiszalökről. Ennek egyik oka, nem ismer senkit, a szomszédok távolságtartóak (a történtek után e senki nem csodálkozik), és mivel idegen, alkalmi munkalehetősége sincs, ezért gyakran éheznek. Tervei szerint a megélhetés miatt Nyírpilisre költözik testvére segítségével, Ő a falu kisebbségi önkormányzatának vezetője, és már 200 ezer forintért ki is nézett családjának egy kétszobás házat.

   A volt lakó özvegyétől megtudtuk, a gyilkosság után Tiszaeszlárra (1883-ban ezen a településen volt egy vérvád, Solymosi Eszter este), költözött lányához, ami érhető. Hogyan is lehet úgy élni egy lakásban, hogy minden a kegyetlen gyilkosságra, és az urára emlékezteti(…) A szörnyű emlékek amúgy sem hagyták volna a falak között békességben, ennek tudatában felajánlotta a lakást a segítőprogram számára. (A segítőprogram áldozatos munkájáról, és arról hogyan miként lett új otthonuk a gyilkosság-sorozat áldozatinak, egy később számban ígérem, írni fogok).

   Tibortól megtudtuk azt is ugyan a kétszobás házat, járólapokat raktak le, csempéztek, fürdőszobát építettek, de a lecserélt tető beázik, a fürdőszobában ezért pereg, penészedik a vakolat. A házba a vezetékes ivóvizet nem vezették be, vizet csak a kerti kútból, szivattyú segítségével nyernek, ami főzésre nem alkalmas. Rövid szünet után megjegyezve, amikor beköltöztek a házba, egy 74 ezer forintos villanyszámla tartozást is ki kellett fizetniük. Bútorokat, konyhai eszközöket Gulyás József volt szabad demokrata országgyűlési képviselő adományozott számukra, aki más sértettek, áldozatok családtagjainak sorsát ma is figyelemmel kíséri. 

   Daróczi Ágnes, a programot koordináló Phralipe alelnöke az MTI-nek korábban elmondta, Tiszalökön a Nemzetközi Építőbarátok (International Bau Orden - IBO) önkéntesei végezték a javítási munkálatokat. Getyinás Tibor közlése szerint a lakásra egy kazincbarcikai közjegyző előtt kötött szerződés alapján örökös haszonélvezeti jogot kaptak.

   A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy meghívásos pályázaton 8,5 millió forintos támogatást ítélt meg a Phralipének, hogy segítséget nyújthassanak azoknak a családoknak, akik hajlék nélkül maradtak a romák ellen elkövetett támadások után. A roma szervezet két-két millió forintot költ a sértettek házvásárlására, illetve lakóházak renoválására, korszerűsítésére.

Tatárszentgyörgy

   Hosszú folyamatnak lehettünk részesei, mikorra eljutottunk a Tatárszentgyörgyön bevégzett, rafináltan, mégis tele hibákkal ellátott konstrukcióhoz. Az esemény 2011. szeptember 21-én idézett fel fontos, és bizonyítottan nagy fontosságú részleteket a bíróság.

   Az épület legnagyobb terme, mint eddig is, tele volt kíváncsiskodó emberekkel. Egy részük a sajtó (írott, és nyomtatott), másrészük pedig a hallgatóság tagjai közül került ki.  Amikor beléptem a terembe, döbbent csönd, és visszafogott levegővétellel szembesültem. A terheltek, mint eddig is, visszafogottan, utcai dresszben ültek, és figyeltek. Javarészt saját gondolataikkal voltak elfoglalva, mintsem azzal a beszéd-teóriával, amit a tanúk, és szakértők említettek ügyükkel kapcsolatban.

   Az idő kerekét visszapörgetve, elénk tárul 2009. február 23-ra virradó éjszaka, amikor fegyverekkel és Molotov-koktéllal felgyújtották, a másodrendű, Kiss István négy célzott lövést adott le a tűz elől menekülő 27 éves férfira és két kisgyermekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, a hatéves kislány

   Tatárszentgyörgyön a bűncselekmény első helyszínelésekor több hibát is elkövettek a hatóságok: a tűzvizsgáló szerint a tüzet elektromos zárlat okozta, a halál okaként pedig először füstmérgezést állapítottak meg. Az áldozatok testén lévő sebekről azt mondták, a lehulló gerendákból kiálló szögek okozták. A tragédia helyszínén lévő roma vezetők tiltakozására kezdett újabb helyszínelésbe a rendőrség, és csak akkor kezdték el rögzíteni a virradatkor már mutatott nyomokat. Az akkori országos rendőrfőkapitány csak 12 órával a bűncselekmény elkövetése után erősítette meg, hogy a két ember halálát lövésekből származó sérülések okozták.

   Súlyos sérüléseket szenvedett. A dokumentum szerint Pető a padlásajtón dobott be a koktélokat, és a nappali ablakán. Ugyanekkor Kiss Árpád első rendű, kissé távolabbról golyóspuskával a kezében várt, a környező fák mögé bújva biztosította társait.

   A bíróság a keddi tárgyalási napon először az égő házhoz riasztott tűzoltók szolgálatvezető parancsnokát hallgatta meg, töviről hegyire átbeszélték vele, mi is történhetett valójában. Látott-e halottakat (akik elhunytak a helyszínen), és persze az egyik legfontosabb tényező a munkához, hogyan világították meg a területet. Ennek a kérdésnek a helyszíneléskor elkövetett hibák okán került sor.

   2009. február 23. hajnali egy óra. Az egyik döntő fontosságú időpont a településen történtekkel kapcsolatban. Nem sokkal a leírt időpont előtt kapták a hívást a tűzoltók, ég a ház. Ezt követően (20 perc múlva), két szerkocsi, rövid idővel utána a vízszállító érkezett meg Dabasról. Velkoviczki Zoltán (dabasi parancsnok) később, fél három tudtuk meg a tárgyaláson. Fél kettőre oltották el a háztüzet, háromkor távozott a tűzoltó-csapat, Velikovszki ekkor még a tűz okait vizsgálta.

   A hírtelen, nem kellőképp alapos vizsgálat téves adatokat tárt a tűzoltók elé, mely a jegyzőkönyvbe is került. Pontosabban: a tüzet elektromos zárlat okozhatta, a halál okaként pedig füstmérgezést állapítottak meg. A sebek (az akkori) feltevések szerint a lehulló gerendákból kiálló szögek okozhatták. Sajnálatosnak tartom, hogy a tisztánlátásra csak 12 óra elteltével került sor, amikor felismerték, a bűncselekmény történt. A „hanyag” vizsgálat okán, külön vizsgálat indult (erről keretesben bővebben írok).

   De nézzük mi is történ valójában. Erre a szolgálatvezető-parancsnok próbált részletesen beszámolni a tárgyaláson. Sorolni kezdte a helyszínen tapasztaltakat: már a kiérkezésükkor gyanús volt, hogy a környéken nincs tömeg. Ebből a momentumból sejteni lehetett, nem gömbölyű a történet, gondolatban felmerült benne a gyanú, hogy idegenkezűségről van szó. Sejtése hamar beigazolódott, ugyanis a tűz, az épület előtérben égett a legintenzívebben, ez arra utalt, hogy ott keletkezhetett. A jegyzőkönyvben viszont hol a tetőtér, hol pedig az előtér volt megnevezve keletkezési helyként. Misszori mint mindig, most sem adta fel könnyen, és rákérdezett, okozhatta-e a tüzet elektromos zárlat, mert ez szerepelt a legelső hírekben. Megtudtuk, hogy a vizsgálat során ez is fellelhető volt. De megemlített egy benzines kannát is, ami ugyancsak gyújtogatásra utaló nyomként került a jegyzőkönyvbe. A csak, ő a dabasi egy tanút hallgatott meg a bíróság, pedig több mint 8 órahosszat tartott.

   A szolgálatvezetőn a parancsnok következett meghallgatásra. Ő tűzvizsgálóként érkezett a helyszínre, és elsődleges tájékoztatást adott a tűz körülményeiről a rendőrök számára, és megírta, az ilyenkor szokásos jelentést az esetről, melyből a következők derülnek ki. A helyszínen csak a két halott volt szokványos, egyébként semmi egyéb. Kollégái jelentettek számára, melyből tudomást szerzett a benzines kannáról, melyből tudták, ha tényleg gyújtogatás történt, a kanna tárgyi bizonyítékként szerepel majd. Ő is látta a halottakat, de égési sérülésre utaló nyomokat ekkor még nem észlelt rajtuk. Azt is csak feltételezni tudta, hogy az apán lévő sérüléseket a leszakadó gerendák okozták, de felmerült benne az is, hogy meglőtték a férfit. A sziszifuszi bíró keresztbe kérdezett, hogyan merült fel a feltételezés önben a gerendákkal kapcsolatosan? Ennek oka az volt, hogy az áldozat még poros sem lett az égő üszöktől. Kérdés volt az is, miért írt a tűz keletkezésének okáról, elektromos zárlatot. A válasz nem csak erre tett pontot, de kiderült, a család folyamatosan lopta az áramot, ez adott okot a feltételezésre.

Az özvegy…

  Ismételten nehéz percek vártak az özvegyasszonyra, aki szeretett férjét, és gyermekét veszette el a borzasztó gyilkosság-sorozat egyik tetthelyen. A hogy a pulpitusra lépett, a megfáradság, fájdalom és keserűség volt látható rajta. Ez természetesnek vehető az ő helyzetében.

   A 27 éves Tatárszentgyörgyi fiatalember "Mindjárt jövök értetek" – mondta, amikor aki gyermekeit próbálta kimenteni lángoló. Megtudtuk továbbá, hogy éjfél után üvegcsörömpölésre ébredtek, élettársa a hálószobából kilépve a lángolást vette észre elsőnek, a függöny égett. Itt aludt a két nagy gyermek. Apjuk rögtön odaszaladt hozzájuk, megfogat kezüket, kimentésük okán, de alig lépett ki az ajtón, három durranás következett. A nagyobbik gyerek szintén megsérült), ijedtében visszarohant, az anya pedig legkisebb gyermekkel együtt hagyta el a házat, keresni férjét. Ahogy nézett, nézelődött, észrevette a terasztól kicsit odébb, arccal a föld felé feküdni a kedvest. Érdeklődött: hol van Robika, de válasz nem érkezett tőle. Másik gyermekét az odaszaladó szomszédra bízta, megpróbált bejutni az égő házba, de ehhez be kellett törni az ablakot. Mindezt tette abban a hitben, hogy kisebbik gyermeke, visszament esetleg a házba. Ekkor szóltak neki, hogy „itt fekszik a földön”. Vérző gyermekét kezébe, átvitte a szomszédba, de a kisfiú akkor már nem élt. A kiérkező mentők megnézték, ekkor még mindig kezében tartotta, majd kimentek, az apához, talán van még remény, de az újraélesztést sikertelenül próbálták meg. A durranások lövések voltak. Ezt már csak délután tudta meg a kórházban, mikor bement, hogy láthassa legnagyobb gyermekét.

Nehéz percek voltak ezek, nem csak az özvegy számára, hanem mint elfigyeltem, kollegáim is magukba guvadtak, együtt éreztek a hölggyel, aki a jövő reménységét vesztette oda. Az eset okozta megrázkódtatástól nehezen tudta felidézni a történeteket, hangja többször elcsuklott. Mondandóját azzal kezdte: „haragszik a vádlottakra, de tud elfogulatlanul vallomást tenni”. Egy igaz, tiszta szívű hölgy, aki a történtek ellenére sem gyűlölködik.

   A vádirat szerint Kiss István négy célzott lövés adott le a menekülő apára és két kisgyermekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, hatéves kislánya pedig súlyosan megsérült. (A börtönben ezt a cselekedetet nem igazán kultiválják. Ugyanúgy, mint ahogy azt, sem ha védtelen nővel erőszakoskodik valaki és emiatt varrják be).

   Az eset feltérképezése során képbe került a Molotov-koktél is. Ezt a feltételezések szerint Pető Zsolt dobta be az ablakon, és a padlásajtón is.

Tatárszentgyörgy

   Elkövetési sorrendben ez volt a hetedik támadás a sorozatban, ahol ketten veszették életüket. A megözvegyült asszony elmondta: „éjfél után üvegcsörömpölésre ébredtek, és amint élettársa kilépett a hálószobából, látta, hogy lángol a nappali függönye. Abban a helyiségben aludt a család két nagyobbik gyermeke.

   A férfi odaszaladt az öt- és hatéves gyermekéhez, megfogta a kezüket, hogy kimenekítse őket, majd odaszólt neki: "mindjárt jövök értetek", de amint kilépett az ajtón, három nagy durranás hallatszott - mondta a tanú. A legnagyobb gyermek, aki szintén megsérült, ekkor visszaszaladt, az asszony pedig a legkisebb, alig kétéves gyermekével együtt ment ki a házból, kereste a férjét. Amikor meglátta a ház sarkánál, nem messze a terasztól, arccal a föld felé feküdt. Kérdezte tőle, hol van Robika, de már nem kapott választ.

   A kisgyermeket az időközben odaszaladó egyik szomszédra bízta, és elmondása szerint megpróbálta betörni a konyhaablakot, hogy bejusson az égő házba, hátha visszament a kisfiú, de szóltak, hogy "itt fekszik a földön". A vérző gyermeket a kezébe adták, átvitte a szomszédba, de elmondása szerint a kisfiú akkor már nem élt. A kiérkező mentők megnézték a gyermeket, akit még mindig a kezében tartott, majd kimentek, hogy az apán segítsenek, és csak mintegy tíz perc elteltével próbálták meg az újraélesztést, sikertelenül - idézte fel.

Mint mondta, azt, hogy a durranások lövések voltak, csak délután tudta meg a kórházban, rokonoktól, ahol a legnagyobb gyermekét kezelték.

   Az asszony, aki a megrázkódtatástól csak nehezen tudta felidézni a történeteket, a hangja többször elcsuklott, a tárgyalás kezdetén azt mondta: haragszik a vádlottakra, de tud elfogulatlanul vallomást tenni.

   A Pest Megyei Ügyészség vádirata szerint K. István másodrendű vádlott négy célzott lövés adott le a tűz elől menekülő 27 éves férfira és két kisgyermekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, hatéves kislánya súlyosan megsérült. A vád szerint a Molotov-koktélokat P. Zsolt harmadrendű vádlott dobta be a padlásajtón, illetve a nappali ablakán, K. Árpád elsőrendű vádlott távolabbról egy golyós puskával a fák takarásából fedezte őket.

A nagypapa kételyi

   Csorba Csaba, az elhunyt férj, és családapa, édesapja kétségeinek adott hangot a tárgyaláson, amikor a következőket mondta: „Nem az igazi elkövetőket vádolják”. Ezen kívül állította azt is, hogy fiuk még élt, amikor a mentők a helyszínre érkeztek.

   A bíró kérdései elől kitérve annyit mondott: "én csak azt akarom, hogy a fiam gyilkosai meglegyenek, mert azt hiszem, még nincsenek meg".

   A tanú szerint nem a valódi elkövetők ülnek a vádlottak padján. A hatóságok el akarták tussolni az ügyet, ezért kezelték a tragédiát egyszerű balesetként, nem vették figyelembe a gyilkosságra utaló bizonyítékokat. (Megjegyzem, az első benyomás kapcsán semmi nem utalt gyilkosságra, csak amikor aprólékosan átnéztek mindent, derült ki, hogy nem egyszerű zárlat okozta tűzről kell beszélni a továbbiakban).

   Menet közben Csaba egyre idegesebb, hangosabb lett, így többszöri figyelmeztetést vont maga után Misszori részéről. A következő alkalommal már rendbírsággal helyezett kilátásba a bíróság elnöke, az ingerült válaszadások ennek dacára sem enyhültek, a bíró megszakította a kihallgatását.

   Bérdi Zsolt ügyvéd (első rendű védője), bemutatott egy, a Tatárszentgyörgyi gyilkosság reggelén, a helyszínen készült, (interneten megtalálható), képet ahol Csaba és egyik fia, valamint két másik ember látható, egy sörétes puskából származó lőszerhüvelyt mutat a hóban. A nagypapa bíróságon azt állította, a töltényhüvelyt "valaki később odatette", korábban nem látták, szerinte "szikével bontották ki, mert nem volt kirojtosodva", nem volt körülötte megolvadva a hó.

   Csaba, és felesége a tárgyaláson azt állították, hogy még élt a fiúk, amikor a mentők kiérkeztek a helyszínre, míg az orvos szakértői jelentés szerint a 27 éves férfi és 5 éves kisfia halála perceken belül bekövetkezett. Misszori László tanácsvezető bíró ismertette az orvos szakértői vizsgálat eredményét, amely viszont azt állapította meg: Csorba Csaba, az áldozat apja szintén azt állította, hogy a fia még élt a mentőautóban, és szerinte meg tudták volna őt menteni. Az orvosi jelentés a következőket tartalmazza: az áldozatok halálát sörétes fegyverből közvetlen közelről leadott lövések okozta sérülések okozták, életüket az azonnali orvosi segítség sem tudta volna megmenteni, és haláluk perceken belül bekövetkezett.

Tiszalök

   2209.04.22-e este. Kóka Jenő épp munkába indul, amikor kb. húsz méterről otthonának udvarán egy lövés éri, összeseik, és perceken belül meghalt. A lövést, mint kiderült a szakértők vizsgálatát követően, távcsöves fegyverből adták le.

   A terepszemlét követően, ebből az elkövetésből, mint gyanúsítottak, Pető Zsoltot kihagyták, mint elkövetőt. Csontos viszont szerepel, ő a sofőr, a „háztól gyászig” című drámában. A támadók autója a gyilkosság elkövetése utáni menekülésben a Keleti-főcsatorna melletti földúton, a sárban elakadt, ezért megkérték a munkahelyükön dolgozó kolléganőjüket, a mára már Nyafogó Évát, volt főnöküket, aki Kiss Árpád szeretője is volt, mentse ki őket. Az említett személy saját autóján vitte vissza Debrecenbe a szereplőket, ahol a vádlottak elrejtették a támadáskor használt fegyvereket, megmosakodtak, és visszatértek a megfeneklett autóhoz, aminek mentésben az ott lakók segítségének köszönhetően egy traktor mentette ki – olvasható a vádiratban.

   A tárgyaláson azokat a férfiakat hallgatták meg, akik segítségére voltak a terhelteknek, autójuk kimentésében. A mezőgazdasági üzemvezető, sajnos nem ismerte fel a vádlottakat. (Természetesen érthető. Régen volt, és persze lehetett ebben egy kis furfang is. Nem ismerem fel, akkor legalább békén hagynak a továbbiakban, gondolhatta. Az utolsó gondolat csak fikció részemről, de benne van minden egyes eseményben), alkalmával három férfit hallgattak meg. Mint megtudtuk, azon a reggelen kocsival érkezett munkába, ahogy meghallotta miről is van szó, két kollegájának intett, és megkérte őket, húzzák az a szerencsétlenül járt járművet. Üzemvezetőnk elmondásából tudjuk, Éva másodmagával kért segítséget, az illető férfi volt, de ő meg sem szólalt. Az egyik képről 50-50%-ban ismerte fel Csontos Istvánt.

   Amikor a következő tanút kérdezték, sajnos ő sem emlékezett rá, Évával volt-e valaki, vagy egyedül érkezett segítséget kérni. Annyiban kiegészítette az üzemvezető vallomását az esetről, hogy fehér Opelt vontattak ki, a sofőr benne ült, de az elé tárt képről nem ismerte fel, de a nő mellett emlékezett egy férfira. Ugyanígy történt a harmadik tanúval is, sajna, szenilitásban szenvedett, vagy valamilyen öregkori megbetegedés gyötörhette, ugyanis ő sem ismerte fel Csontos Istvánt az elé tárt képről. Annyival egészítette ki a már elhangzottakat, hogy miként mentették ki a már többször is említett autót, de miután visszaértek, nem találkoztak senkivel sem.

   Ezt követően került sor a szemesítésre Nyafogó Éva, és a tanúk között, de eredménytelennek bizonyult. Már csak az van hátra, említette az elnök úr, - „megnézzük csontos István helyszíni kihallgatásáról készült videofelvételt.” A felvétel a többször említett Perényi1 szórakozóhelyen készült. Csonti ez alkalommal saját szerepéről beszél, és elmutogatja hol voltak a fegyverek rejtekhelyei. Megkísérték a nyomozók rekonstruálni az oda vezető utat is, a vádlott segítségével, de nem sikerült.

   A másodrendű Kiss István a fent említettekre reagálva azt mondta: „amiről vádlott-társa beszél, nem igaz, nem történt meg.”

Az igazoltató rendőr

   Csontos, amikor fokozott ellenőrzést rendeltek el Polgáron, a Tiszalökön történtek okán, igazoltatásba esett. Ebből kifolyólag meghallgatásra lett idézve az őt igazoltató rendőr is. Elmondásából a következőket tudhattuk meg: Csontos a kocsma melletti parkolóban áll az autóval. Igazoltatásakor átadta iratait, a rendőr lekérte az adatait (ahogy az ilyenkor szokás), közben beszédbe elegyedett a terhelttel. István elmondta, egy barátnőjével lenne találkája, akivel az interneten ismerkedett meg, de hiába várja nem jött el. A biztos úr emlékei szerint a katonaság is szóba került, ekkor már „oldottabb lett a hangulat”.

   Később az autó átvizsgálásához fogott rendőrünk. Energia italokat, CB-rádiót, gyöngyvászon tokot és egy távcsövet talált a járműben. Az elmondásból kiderül, a terheltnek mindenre volt megfelelő válasza. Az italokat a nőnek hozta, a CB-rádiót és a távcsövet kirándulásokon használja, a tok pedig 3egy gitáré, melyet hobbi szinten használ. A már említett tárgyakban nem volt semmi gyanús, vagy olyan, ami nem illett oda. Persze jelentette ezt is az ügyeleten, és folytatta a szolgálatot. Megtudhattuk azt is, hogy Csontos nem volt feszült, ideges vagy zavart, a kérdések sem okoztak nála problémát, sőt szinte figyelmen kívül hagyta, hogy alaposan átvizsgálta az autót.

Az áldozat felesége

   Az áldozat felesége került sorra. Még ennyi idő (két és fél év) elmúltával is látható volt rajta az akkori események hatása. Kicsit nehézkesen, de elkezdte a szívbemarkoló történet elmondását: Férje éjszakai műszakba indult dolgozni. Ő a házban vacsorázott, amikor egy pukkanást, majd egy csapódást hallott. Kiszaladt, megdöbbenve tapasztalta, hogy a férje arccal előre fekszik a kövön, körötte minden csupa vér. Hírtelenjében nem tudta mit tegyen, kiabálni kezdett. Pár perc múltával öccse rohant át a szomszédból, aki azonnal észrevette, a Kóka Jenőt meglőtték. Azonnal mentőt hívta, de az életét már tudták megmenteni.

   A nő elmondta, hogy férje a gyilkosság előtt két-három héttel számukra különös esetről számolt be. A munkából tartott hazafelé, amikor csuklyát és kommandós ruhát viselő férfiak igazoltatták, de a környéken nem állt rendőrautó. Továbbengedték, de furcsának találta, hogy bár átadta az iratait, mégis megkérdezték tőle, hol lakik.

Délután az áldozat két munkatársát hallgatták meg, akikkel a tiszavasvári vegyi üzemben dolgozott együtt. Mindketten jó szándékú, becsületes embernek ismerték meg a férfit, akinek nem voltak haragosai. A vád szerint az elkövetők Kóka Jenőt azért választották célpontul, mert úgy gondolták, hogy egy rendezett életvitelű roma elleni támadás erőszakos válaszlépésekre sarkallhatja a romákat.

Így telt szeptember 13.-az, ismét felelevenítve mindazt, amivel már tele volt a sajtó. A viccet félretéve, az jutott eszembe a tárgyalást követően, hogy akár az iskolában… Év elején az előző év utolsó periódusait elevenítettük fel, mondván ismétlés a tudás anyja. Persze nyafogó esetében, az ismétlések arra jók, hogy talán egyszer az életbe rosszul kalkulál és beleesik a saját maga ásott gödörbe.

Tisztelt olvasóim!

    Fiatal és tapasztalatlan rendőrökre bízta a romagy-ilkosságok nyomozását a magyar rendőrség, így amikor az amerikai nagykövetség felajánlotta, hogy segítenek felderíteni az ügyet, lecsaptak a lehetőségre - derül ki a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai követségi táviratokból. Az amerikaiak az elejétől követték a cigányok elleni támadásokat, és az egyik távirat kiemeli, hogy a többségi társadalom közönyösen viszonyul a támadásokhoz.                                 Az FBI két munkatársának a segítsége kellett ahhoz, hogy a tehetetlen magyar rendőrök eredménnyel tudják lezárni a romák elleni támadások ügyében indított nyomozást - így látták a budapesti amerikai nagykövetség munkatársai a roma-gyilkosságok ügyét a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai követségi táviratok szerint.                                                                                                                                                                                                A budapesti amerikai követség munkatársai az amerikai külügyminisztériumnak címzett távirataikban az első Molotov-koktélos támadástól kezdve a gyanúsítottak letartóztatásáig figyelemmel kísérték a 2008-ban kezdődött, romák elleni támadássorozatot, rendszeresen beszámoltak a támadásokról, valamint arról is, hogyan kommentálták azokat a politikusok és a kisebbségekkel foglalkozó civilek. A követség a táviratok szerint rendszeres kapcsolatban volt például Mohácsi Viktória SZDSZ-es európai parlamenti képviselővel.                                                                                                                               Bár a többi táviratban a nagykövetek gyakran fűztek saját kommentárt a tárgyalt eseményekhez, elemzésekhez, a roma-gyilkosságokkal kapcsolatban a történteket tényszerűen összefoglalták, és csak elvétve tettek megjegyzéseket. Ezek többsége a nyomozást, a magyar rendőrség munkáját kritizálta.

            Ezekről és a hozzá hasonlatos problémákról később írok.

Debrecenbe jártam...

   Hosszas tétovázás, és szakmai beszélgetés-sorozatot követően többed magammal leutaztam Debrecenbe. Gondoltam, személyesen győződöm meg arról, hogyan vélekednek az ottani emberek, akik ismerték az elkövetéssel gyanúsítottakat, róluk és az általuk végrehajtott cselekményekről. A sok-sok elbeszélés közül a számomra legfontosabbat emelném csak ki, mert a többinek is hasonló a mondanivalója:

„Kiss Pisti azt mondja, amit Árpi üzent neki az ügyvédeken keresztül, nincs egy önálló gondolata, olyan, mint egy automata. Árpi viszont nagyon le van lassulva, nem ura már önmagának, pszichésen teljesen le van amortizálva, ami nem is csoda. Szerintem már maga sem hiszi el, amit mond, annyira hiteltelen. Beteg minden szempontból. Az, hogy arra a szerencsétlen, megzakkant Csontira próbálják rálőcsölni az utolsó két gyilkosságot, szánalmas és nevetséges. Én nem követem az ügyet részleteiben, de még nekem is összeáll, hogy kétségbeesetten menekülnek. De ez az út a börtönbe vezet. Ezt alighanem ők is tudják, közszájon forog itt Debrecenben, hogy ők a sittről úgyse jönnek ki. De nem a valószínűsíthető tényleges életfogytiglan miatt, vagy, hogy a cigányok ítélkeznek odabent rajtuk, hanem, mert öngyilkosok lesznek.” – hallottam egy közeli ismerős szurkolótól.

Telefonhívások, melyek a vádlottak vesztét okozta

   Az idézett jelentések szerint van két SIM-kártya, amelyeket kizárólag az első, galgagyörki támadásnál, illetve a tiszalöki gyilkosság során használtak. A tiszalöki volt az utolsó előtti támadás, amikor a vádirat szerint először tartott a vádlottakkal Cs. István negyedrendű vádlott, Cs. István, aki a bíróságon tett vallomásából is az derült ki, hogy a férfi a Kiss testvéreket Tiszalökre szállította, ahol kirakta őket, majd az onnan 31 kilométerre lévő Polgáron várakozott rájuk. Később, miután a gyilkosság után felvette őket, az éjszaka közepén beragadtak egy földúton Balmazújváros közelében, ahol K. Árpád egyik nőismerőse (Nyafogó) segítségével tudtak kiszabadulni.

    A telefonhívásokról a vádlottak elfogása után, 2009 szeptemberében készített rendőrségi jelentésben azonban van egy Csontos István állítását megkérdőjelező tény, amely a vádiratból is kimaradt. A jelentés szerint ugyanis a támadás előtt, este 8 és 9 óra között, a támadóknál lévő két telefon közül az egyik Hajdúböszörményben volt, míg a másik a tőle tizenkét kilométerre lévő Balmazújvárosban. A jelentés szerint a két telefon fokozatosan közelített egymáshoz, de az nem derült ki, hogy mikor találkoztak a telefonok gazdái. Ez azt jelentené, hogy Csontos István a vádirattal szemben mégsem a támadókkal közösen utazott Debrecenből Tiszalökre. A jelentésből az nem derült ki, hogy ennek mi lehetett az oka.

„Több mint négymillió híváslista adatát ellenőrizték, és több ezer emberrel beszéltek, akik a támadások időpontjában a helyszínek közelében telefonon beszéltek, különösen a nagycsécsi, alsózsolcai bűncselekmények idején. Érdekességként elmondta, hogy egész Miskolc kétszer kétheti hívásadatát átnézték. Szintén a nyomozás elemeként említette, hogy másfél millió

gépkocsi adatait összesítették”. - tudtam meg egy neve elhallgatását kérőbennfentes szakértőtől.

A telefon cellarendszerének ellenőrzése

    „Online internet kapcsolatra van szükség, mert a weboldal hozzákapcsolódik a kommunikációs műholdakhoz, de ez mindössze néhány másodpercet vesz igénybe. Mivel a szolgáltatás nem csak a GSM hálózatok adatait kérdezi le, műholdról készült fényképek is megjelennek az adott területről. Egyre nagyobb felbontású térképeken közelíthetünk a keresett telefon pillanatnyi helyére, egészen addig, amíg már a személyek is felismerhetők lesznek a képen. Figyelem, mindenki csak saját felelősségére használja a szolgáltatást, nehogy olyat lásson, amit nem kellett volna. Azt garantálhatjuk, hogy a végeredmény mindenkit ámulatba fog ejteni.”

 
Szakértői vélemény

    A telefonhívásokkal kapcsolatban, mennyire számítanak sokat vagy feltehetőleg elvezetnek a célhoz (mint bizonyíték) megkerestük Dócs András a Nemzeti Nyomozó Iroda főosztályvezetőjét, aki a következőket mondta ezzel kapcsolatban:

   „A számmisztikában nem hiszek, de napra pontosan az elfogásukat megelőzően (augusztus 10-én) jutottunk olyan információ birtokába, mely öt millió híváslista elemzés (többször megírták különböző lapok), egy speciális program segítségével elemeztük e töménytelen mennyiségű híváslista mennyiséget.

   A már említett nap volt az amikor kezdett négy telefon és három hozzájuk kapcsolódó SIM kártya relevánssá válni. Persze ez önmagában kicsit csalóka is, mert három helyszínhez köthetőek csak ezek a munkatelefonok. Ebből két helyszín a két legutolsó volt. Ez azt 0jelenti, hogy nekünk Tiszalökig esélyünk nem volt ezekből olyan adatokat kinyerni, melyek alapján az elkövetők nyomára bukkanhatunk. A telefonok között volt olyan is, amelyik 6-8 helyen is játszott, de ezek az egyének (tulajdonosok) az országot járják, szolgáltatók, képbe nem kerülhettek csak ideig-óráig. Ezek voltak az úgy nevezett prioritások”.

Besenyszög

   Az eddigi hírek szerint, támogatóik is voltak a támadóknak. Nem kizárt ugyan, de valamelyest ellentmond a feltételezésnek, illetve nagypénzű „befektetők” nem lehettek, mert megvalósult a Besenyszögi rablótámadás, mely nem másért, mint fegyverek beszerzéséért került a sorba. A vádlottak tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy nincs elég pénzük fegyverek vásárlására, és még engedélyük sincs, így rablás útján kell beszerezni őket. Tehát olyan internetes oldalakat kerestek, ahol fellelhetőek lehetnek komolyabb sörétes, illetve golyós fegyverek. Egy ilyen oldalon fedezték fel G. hirdetését, aki magánszemély, és vadász. Az ilyen személyek otthon, maguknál tartják a fegyverüket, és hozzá a lőszereket is.

   Előzetesen, mint az más vételi szándékot megelőzendő telefonon érdeklődtek az árú iránt. (A hívás, mint a nyomozás során kiderült, Újfehértóról, egy nyilvános fülkéből érkezett).  Az akció nem sokkal ezt követően kezdetét vette.

   Március 6. napjáról 7.-re virradóan, nulla óra 15 perc körül a tettesek befeszítéses módszerrel jutottak a lakásba. Fejükön fekete színű kötött símaszkot, amiből csak szemük látszott k, kesztyűt, az ujjlenyomat rögzítését elkerülendő, fekete illetve terepszínű ruházatot, és bakancsot viselve.

   Ekkor a házban mindenki aludt. G. a ház ura a nappaliban tért nyugovóra. A behatolók közül többen bementek a nappaliba, ahol a tulajt a betörés zajára már ébredezve lerántották az ágyról, és akár a filmeken, ráparancsoltak: „Rendőrség! Hasra fekszik, nem beszél a mocskos bűnöző”. – kezdet vallomástételét a vadász.  Először azt hitte, tényleg rendőrségi akcióról van szó, hisz természetesen, nem beszélve feleslegesen, végezték „dolgukat” a rablók. Azután érdeklődtek, hol van a fegyver? G. pontosan elmondta, hogy a lépcső alatt egy páncélszekrényben tartja őket, de mindegyikhez van tartási engedély, tehát legális vannak a birtokába.

   A támadok egyike, pisztolyt szorított a fejéhez, miközben lehasalt és összekötözték a kezét. Közben csak a cipőt láthatta. Még arra sem figyelhetett pontosan, hányan vannak, milyen ruhában, és a koruk is rejtve maradhatott. Az eseménnyel kapcsolatban, az NNI kihallgatta, ő pedig a tanúkihallgatáson, sok esetben gyanúsítottként érezte magát, ellentétben azzal aminek (tanú) behívták. mondta el a május 10. –i tárgyalás alkalmával. G. Felesége a meghallgatás alkalmával a vádlottak közül egyedül K. Árpádot találta olyannak, az egyik támadóra hasonlíthat, a többieket nem. (folyt köv. a következő számban)

  „Kidülledt szemű”

   Március 6. napjáról 7–ére virradóra, nulla óra 15 perc körül a tettesek befeszítéses módszerrel jutottak a lakásba Besenyszögön, ahol a vadász és családja lakott. Fejükön fekete kötött símaszkot, amiből csak szemük látszott ki, (kesztyűt az ujj lenyomat elkerülése okán), fekete illetve terepszínű ruházatot és bakancsot viselve”. Írtam előző számunk végéhez közeledve.

   (Összesen hét vadászpuskát vittek el, amelyekkel kilenc helyszínen 78 lövést adtak le, hat ember, köztük egy ötéves gyermek halálát okozva, és ötöt súlyosan megsebesítve. Így Kiss Árpád első-, testvére Kiss István másod- és Pető Zsolt harmadrendű vádlottakat az ötszörösen minősülő emberölés mellett fegyveres rablással, valamint lőszerrel és lőfegyverrel való visszaéléssel is vádolja az ügyészség. A vádlottak tagadják az életellenesség elkövetését.)

   Az első meghallgatás alkalmával a bíróság a pénteki napon a szülőket hallgatta meg. G. Csaba hivatásos vadász elmondásából tudható: „rendőri akciónak hittem” a rablást, és 3-4 elkövetőről beszélt, míg felesége hozzátette, a símaszkot viselő, fegyveres férfiak látványa okozta félelme miatt nem tudta megfigyelni pontosabban az elkövető személyeket. Most idézzük fel az ő vallomását:

Kinek a kezébe adják a gyilkos fegyvert???

   Rossz álmom volt, ami nem csoda. Elkezdődött a romagyilkosságok tételes bizonyítási eljárása, rögtön azután, hogy a másodrendű vádlott új védőjének megbízásán, még meg sem száradt a tintafesték.

   Besenyszög (tárgyalás) után voltunk néhány nappal, amikor kezembe kerültek a további cselekmények aktái. (Furcsa, érdekes dolgokra bukkantam, melyekből az előző oldalakon „Ítélkezzen Ön a gyilkosok felett” címmel hirdettem meg egy pályázatot). Nagyon nehezen és rosszul aludtam. Úgy véltem, nem is a tárgyalásra való felkészülés, inkább a fülledt, meleg idő, és a levegőtlenségről szólt az egész. Lassan meg is feledkeztem róla, amikor egy hajnalon, a következőre ébredek: „Rendőrség! Hasra fekszik, nem beszél a mocskos bűnöző!” – véltem hallani, mire felriadtam álmomból, és csak néztem ki a fejemből értetlenül. Nehezen, de magamhoz tértem, akkor ugrott be, hogy… ennél a résznél maradt abba legutóbbi tudósításom, mely ilyeténképpen folytatásért kiáltott... Nézzük hát miről beszélnek az azóta eltelt idő szavai:

  A március 25-én indult per eddigi tárgyalásain a vádlottak közvetlen családtagjait, ismerőseit és munkatársait idézte be, mostantól pedig a tételes bizonyítás vette kezdetét.         

„Kidülledt szemű”

   Március 6. napjáról 7–ére virradóra, nulla óra 15 perc körül a tettesek befeszítéses módszerrel jutottak a lakásba Besenyszögön, ahol a vadász és családja lakott. Fejükön fekete kötött símaszkot, amiből csak szemük látszott ki, (kesztyűt az ujj lenyomat elkerülése okán), fekete illetve terepszínű ruházatot és bakancsot viselve”. Írtam előző számunk végéhez közeledve.

   (Összesen hét vadászpuskát vittek el, amelyekkel kilenc helyszínen 78 lövést adtak le, hat ember, köztük egy ötéves gyermek halálát okozva, és ötöt súlyosan megsebesítve. Így Kiss Árpád első-, testvére Kiss István másod- és Pető Zsolt harmadrendű vádlottakat az ötszörösen minősülő emberölés mellett fegyveres rablással, valamint lőszerrel és lőfegyverrel való visszaéléssel is vádolja az ügyészség. A vádlottak tagadják az életellenesség elkövetését.)

   Az első meghallgatás alkalmával a bíróság a pénteki napon a szülőket hallgatta meg. G. Csaba hivatásos vadász elmondásából tudható: „rendőri akciónak hittem” a rablást, és 3-4 elkövetőről beszélt, míg felesége hozzátette, a símaszkot viselő, fegyveres férfiak látványa okozta félelme miatt nem tudta megfigyelni pontosabban az elkövető személyeket

   G. Diana (a vadász lánya), aki a 2008. március 7-re virradóra történt fegyverrablás idején 13 éves volt, a bíróság előtt 3-4-et említett, ebből három személy konkrét szerepét tudta felidézni, az átéltek alapján. Az elsőrendű vádlott védőjének kérésére a „dülledt szemű” férfit nem ismert fel a vádlottak között. (Pedig ha jól megfigyeljük a terhelteket, egy akad akire rá lehetne húzni ezt a minősítést).

   Dianától tudtuk meg, a támadáskor épp az emeleti szobában aludt, és a zajra ébredt fel. Amikor a lépcsőn lejött, két símaszkos férfit látott a nappaliban, akik hivatásos vadászként dolgozó apját faggatták a fegyvereiről, miközben a fejéhez hosszú csövű pisztolyt tartottak. Emlékei szerint számára, hangtompítós lehetett, de a fotók alapján beazonosíthatatlan volt számára.

   A fegyverszekrényt a támadók utasítására ő is megpróbálta kinyitni, de sikertelenül, mert a kulcs elgörbült a zárban. Ezután bevitték abba a szobába, ahol édesanyja és húga feküdt összekötözve, majd az ő kezét is egymáshoz rögzítették a ragasztószalaggal.

    A többi támadót, aki higgadtan viselkedett, azért nem tudta jól megfigyelni, „mert nem mert rájuk nézni”, a megkötözést követően, hasra kellett feküdnie.

   A nyomozati iratok szerint az egyik támadót 175 magas, barnás dülledt szeműnek, a másikat 190 magas, széles vállú férfinak, a harmadikat, a símaszkost, aki apja fejéhez fegyvert tartott, 180 magas sportos, terepruhát, katonai bakancsot viselőnek, a negyediket 190 magas, fekete kesztyűt viselőnek írt le. A rablás előtti napokban két alkalommal is egy fekete, 2-3 éves Mercedest ment el a házuk előtt, amelyet „maffiózóautónak” hitt, mert sötét volt az üvege, és a lehúzott ablakon egy kopasz férfit látott, testvérével együtt – mondta folytatólagos kihallgatásán, amelyet bírósági meghallgatásán is fenntartott.

   Húga, G. Renáta (akkor 11 éves), a bíróság előtt többször elsírta magát, akárcsak a teremben lévő szülei. Az imádott anyucival aludt, amikor egy símaszkos férfi rájuk tört, arra utasítva anyját, keltse fel. Nem sokkal ezt követően hátrakötözték a kezeit. Arra gondoltam, mondta, hogy „be fognak oltani”, de anyja nyugtatta, „nem lesz semmi baj”. A lány zaklatott idegállapota miatt a bíró szünetet rendelt el, majd ebéd után tovább folytatta meghallgatását, amikor a legnagyobb akarat ellenére sem tudott említésre méltó részleteket felidézni a körülményekről, hiszen egy távolabbi szobában tartották fogva.

Kellemes meglepetés volt, hogy az ítészek előtt, fotók és gyártási szám alapján az egyik tanú (a fegyver eladója) felismerte a sörétes fegyvert amelyet tőle vásárolt a besenyszögi vadász. A vád szerint ezzel a fegyverrel gyilkolt a (harmadrendű vádlott), Nagycsécsen és Kislétán.

Felszáradt könnyek után

   A tárgyalást megszakította, későbbi időpontra tette folytatásként az elnök úr, mivel a tizennégy éves G. Renáta (Diana húga) sírva fakadt, miközben emlékek törtek fel belőle a 2008 márciusában történt rablást illetően, és ezeket szavakba, majd mondatokba kellett öntenie. Kis testét annyira rázta a sírás, azt hittük orvost kell hívni hozzá.

   Sz. András G. Csabának, „koronglövész sporttársa” is volt. Ki hitte volna, hogy a rablást megelőző napon adja el Csabának egyik fegyverét akivel már korábban megegyezett. 350 ezer forint vételi árbanmiért mondod

állapodtak meg. Ez egy a dupla csövű Fabarm Max típusú, vadászpuska volt. G. még helyet sem talált a fegyverszekrényben az új puskának, a nappali mindig tárva-nyitva álló ajtaja mögé támasztotta, onnan vitték el a rabolók, ahoyg Hoffy Géza báűcsi mondotta annak idején.

   Az említett fegyvert 2009. augusztus 20-án foglalta le a rendőrség a Perényi 1-ben, a vádlottak munkahelyén. A vádirat ezen fegyver használatával Pető Zsoltot vádolja. Többek között Nagycsécs (egy roma férfit és asszonyt), Kislétán (Balogh Máriát lőtték le álmában, míg lányát, Tímeát életveszélyesen megsebesítették), minek következtében csak műtétek sorozatával sikerült életben tartani. A fegyver próbája kitűnőre sikeredett, mondhatni osztályon felüli volt. Igaz, a főpróba előtt Zsolt Galgagyörkön és Tarnabodon már dicsekedett annak hatóerejével, a társának, ezeken a gyakorlaton (szerencsével) nem sérült meg senki, pedig vaktában lődöztek a romák lakta házakra.

   A kicsi Dianáról kell írjak pár kedves szót. Tündér volt a számára nem idilli környezetben, ahogy előadta:  „Most minket be fognak oltani?” – rémült meg hirtelenjében. Mindez akkor történt, amikor egyik támadójuk hátrakötözte a kezét. Az idegenek ottléte alatt végig a hálószobában volt: „Ne izguljanak, nem fogunk senkit sem bántani, csak ne sikítozzanak” – nyugtatta őket az egyik fickó. A szülők még ezután is a következőre okították gyermekeiket: „el kell felejteni mindent, nem kell rámozdulni, vigyék, amit akarnak, de minket nem bántottak”. Példás cselekedet, és tudatos nevelés áll e mögött.

   Ezt követően a helyszíni személek (Perényi1, Dombos Tanya, és az itt talált lefoglalásra kerülő tárgyakról (fegyverekről, a lőszerekről, egyéb talált tárgyakról) készült film - és képi összeállítást mutatták be. (Erről és a többi helyszíni vizsgálatokról a következő számban olvashatnak tőlem összefoglalót).

A sorozat kezdetét veszi

  Kollégáimmal a szünetben arról beszélgettünk, milyen feltáró jellegű vallomást köhögött ki magából Kiss Árpád, egy korábbi videofelvételen (helyszíni bizonyításkor készül ilyen), miként támadta meg Galgagyörkön testvérével és munkatársával a romák házait. Árpád szóról-szóra fenntartotta nyomozati vallomásakor elmondottakat.

   Beismerte a támadást, ezenkívül aprólékos részletességgel mutatta meg azt is, miként is zajlik egy ilyen esemény kivitelezése. A látott, 2010. március 2-án készült felvétel alapján Kiss Árpád elismerte, hogy 2008. július 21-én éjjel félelemfelkeltő szándék motiválta őket a megtámadott lakókat illetően. A cselekmény hárman követték el, Kiss István, Pető Zsolt, és persze Árpád, aki kezében fegyverrel imitálta azt is, honnan, milyen testhelyzetből tüzelt, biztosítva ezzel társai menekülési útvonalát, miután befejezték az akciót, melynek végrehajtása közben testi sérülést nem okoztak. A kilenc támadás közül a galgagyörki akció volt az első.

Képzelgés vagy valóság

   A tárgyaláson az egyik tanú szerint valószínűleg egy platós teherautóról adtak le lövéseket a cigányok által lakott galgagyörki utcában, más tanúk elmondták, 2008 júliusában még „gárdistaakciónak” hitték a támadást. A testvér-pár elmondásából tudtuk meg, hogy Petőnek az akciót megelőzően félórája volt, hogy fegyverrel őrizze az autójukat, hogy azt senki ne tudja megközelíteni, ha bármi történne, telefonon értesítse őket. Ezzel szemben a harmadrendű vádlott, Pető Zsolt a bíróság előtt azt állította: a bűncselekményben nem vett részt.

   (Ők ketten már a nyomozati szakban elismerték a terhükre rótt kilenc cselekményből a 2008. július 21-i galgagyörki, az augusztus 8-i piricsei és a szeptember 29-i tarnabodi fegyveres és Molotov-koktélos támadást, amelyeket, társukként Pető Zsoltot nevezte meg)

   O. József, aki feleségével, három kiskorú gyermekével és süketnéma édesapjával lakott együtt a megtámadott Rákóczi utcai házban, tanúként arról beszélt: közvetlenül a lövöldözés után egy gépkocsi haladhatott el a házuk előtt, és úgy emlékezett, „platós autó” lehetett, mert emberek ugorhattak fel rá, és a jármű ajtajának csapódását is hallani vélte.

   A támadás idején neki és feleségének is volt munkája – tette hozzá. Nem értette, miért támadták meg, „tisztességesen élek, lopni nem járok” – mondta, de felidézte, hogy az egyik családdal kapcsolatos „szerelmi szál” miatt „volt egy kis hajcihő” cigányok és nem cigányok között, és később a Magyar Gárda segített elköltöztetni a nem roma származású családot. Vallomása szerint „nem a származási különbség”, hanem a szerelmi ügy miatt alakult ki a konfliktus.

   Az ügyészség szerint a vádlottak erre a támadásra egy hónapig készültek, mire kivitelezhető stádiumig jutottak.

Vádlottak nélkül

   Piricse volt az első helyszín (a megtámadottak közül), ahol sérüléssel járó, fegyveres és Molotov-koktélos akció sértetti tanúmeghallgatásán az az idős asszony, akit otthonában életveszélyesen megsebesítettek. A most 67 éves Getyinás. Magdolna a bíróságon kérését (vádlottak kizárásával szeretne vallomást tenni) azzal indokolta, hogy fél a vádlottaktól, mert a 2008. augusztus 8-i akcióban meg akarták gyilkolni, és rá akarták gyújtani az Ady Endre utcai házukat

   Ahogy meghallották a szomszédok, rendőrök és mindenki, hogy mi történt, kivétel nélkül uzsorakamat vissza nem fizetését vélték sejteni a történések mögött. Tudni kell, Piricsén sokan tartoznak uzsorásoknak. Többek között az érintett család-tagjai is szoktak kérni, de vissza is fizették eddig minden alkalommal.

    Az idős, írás-tudatlan cigány asszony, apró termetével: azon az éjszakán kiment az udvarra, majd amikor visszatért a szobába, rágyújtott, és alig fél perc múlva észrevette, hogy az ablak szúnyoghálóján valami beesett a szobába, és attól kigyulladt az asztal, nem sokkal ezután feltűnt számára, hogy „a fia háza is ég”. Bal lábán akkor érte a sérülés, amikor a lövöldözés és a gyújtópalackok okozta tűz miatt ki akart lépni az ajtón. Vallomása szerint ekkor két alakot látott a köves úton a tsz-telep felé menekülni.

   Emlékei koránál fogva, már kissé megkoptak ugyan, de próbálta felidézni a történteket. Eszébe ötlött az is, hogy a lábát érő sérülés után hogyan került az utcára a villanyoszlop alá, ahol fiai megtalálták. Megtudtuk, mikor segítségére siettek, arra kérte a két gyermekét, ne vele, hanem az unokáikat helyezzék biztonságba először, még itt lehetnek a támadók valahol. Szavait hallgatva, újra éledt bennem Holle Anyó személye…

   Mint mondta, a bal lábát érő sérülés miatt azóta is csak nehezen tud járni, és állítása szerint még hét sörétszem van a lábában. A támadás utáni napon a nyíregyházi kórházból saját felelősségére azért ment haza, mert attól félt, „ha megtudják a támadók, hogy nem halt meg, visszamennek, és megölik”, és úgy gondolta, csak szerettei mellett lehet biztonságban. Igyekezett beszámolni, megosztani a tekintetes bírósággal (ahogy ő mondta) mindazt ami még elméjében fellehető volt az alkalommal kapcsolatban, amikor elnökünk kérésére hangosabban próbált beszélni, de sajnos ismét figyelmeztetni kellett… Miszori a „lázadó”, kezdett mind izgatottabb, és egyre idegesebb lenni. Látszott rajta, nem a sértetteket okolja haragjáért, erős, szinte bántó hangjáért (szinte kiabált), hanem a helyzet adta szituációt, az háborította fel. Mivel hiú ember, nem csodálkozom rajta. Mintegy megoldás eszközeként a szünet bejelentésekor magához kérette az sértettek képviselőit, és közösen kerestek megoldást e nem mindennapi, de felmerülő problémára. Ezúton is köszönöm elnök úr a türelmét.

   Megjegyzem, a díszcigánykodás ide is elért, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kolompár Orbán már a nyomozás megkezdése előtt kijelentette, hogy a cigányok elleni rasszista indíttatású támadás történt. A helyszínt egyikük sem kereste fel, azóta sem érdeklődtek a sértettektől a fejlemények felől, ellenben telefonszámaikat – ahogy a megyei rendőrfőkapitány is – megadták a sértetteknek, melyek Kolompár doktor más ügyben vizitálás okán nem elérhető. A tárgyaláson viszont megjelentek, mondván közös érdek. Ennyi és nem több ami történt.

Újabb halottak következtek

   Alig pár hónap múlott (2008.nov 3 Nagycsécs), mikor ismét vérszagát éreztek az elkövetők, és újabb ingatlant támadtak be. Igazolván, nem tréfa-dolog amit művelnek, nem átallottak ölni sem. Itt egy roma férfit lőttek le, A bekerítetlen udvarra néző szobába dobtak először benzinesüvegeket az elkövetők. A még új bútorzat, vetítő doboz és a szekrény rögtön lángba borult. A kis helységből szinte futva kellett menekülni, mert az szinte percek alatt a lángok martalékává vált. A nemrég vásárolt bútor, a televízió, a szekrény azonnal lángra kapott. A család minden tagja aludt, csak a robbanásra és a tűzre ébredtek fel, és rögtön futottak is, hogy megpróbálják oltani a lángokat.

„Oltani próbáltam, de láttam, semmi értelme. Kezdi Tibor vallomását –, de már csak azt vettem észre, hogy mindketten a földön fekszenek. Éva nyakából ömlött a vér, a testvérem arcát is elborította. Nem mertem kimenni, mert féltem, hogy engem is kivégeznek. Azt se tudtam, honnan jöttek a lövések. Szerencsére siketnéma kislányunk nem ébredt föl, az ágyban feküdt, talán ezért maradt életben. Mobilon hívtam a rendőrséget, aztán a mentőket meg a tűzoltókat. A rendőrök értek ide először, úgy tíz perc alatt, aztán a mentő is megérkezett, de akkor Éva és Józsi már halott volt. Elvéreztek. A tűzoltók jó fél órával később futottak csak be. Addigra szénné égett a szoba”.

   Miután a rendőrök is megérkeztek, akkor döbbentek rá, hogy az utcáról jöttek a lövések, melyeket a műanyag reluxa nem foghatta fel sem a söréteket, sem a golyót.

   A szobában égő villany is felhívta a házra a figyelmet, amit beteg gyermekük miatt sohasem kapcsolnak le. Évát és Józsefet (két áldozat), sörétek tucatjai találták el. Arról viszont, hogy golyós fegyver tölténye sebesítette-e őket valamilyen formában, nem tudnak

   Tibor jelenleg a kislányával a szemben lakó másik testvérénél, Ferencnél húzza meg magát. A már felvezetett hétfői hajnalon oda is belőttek, és állítólag oda nem csak sörétes puskával. Röpült a benzines palack is, tüzet nem okozva landolt. Megöltek két embert… Miért??? Erre hol a válasz. Nincs, és nem is lesz…

Szerelem okozta veszedelem

   A cselekmények és történések sorában ahogy egyre inkább előre haladunk, mert hagyjuk magunkat sodródni az elhangzottak segítségével, azon gondolkodtam (tudom, hogy nem szabad), mi lett volna, ha ezeket az embereket egy film rendezésére kérik fel? Feltehetőleg fantasztikus színjátékra lettek volna képesek, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Tatárszentgyörgyön illetve a bíróságon végrehajtott összehangolt cselekményssor. Az előzetesen megtervezettek szerint Püspökhatvan irányából, földúrra térve közelítik meg a települést, ez lesz majd a menekülési útvonal is. Az emlékek foszlányaiból feltámadt, megosztható gondolatok sugarát követően megtudhattuk, vihar készülődött, néhol égi fényképezéssel kísérve, mely miatt képtelenség lett volna megkülönböztetni a villám-csapást, illetve a puska ropogást. Annyit érzékelt, hogy a hangok, melyeket hall, mind közelebb kerülnek hozzá.

   O József a sértett, ekkor az utcára néző szobában tartózkodott gyermekeivel. egy arra elhaladó autót szinte méterre vélte a ház előtt, minek utána szembenézett az ablakon lévő műanyag redőnnyel, amit szétlőttek Szerinte az autóról kellett tüzeljenek. Az ágyuk közvetlenül az ablak mellett volt, mellette pedig egy emeletes ágyon aludt a három gyermeke. Eközben Miután lecsendesedtek a lövések zajai, az utcán szomszédok kisebb karéja tárgyalta, mi is történt valójában. A tanú elmondásából megtudhattuk, hogy az értesítés után a rendőrök  kb. fél óra kellett, mire kiértek a helyszínre.

   Kiss Árpád 2010. március 2-án, a Pest megyei településen tartott bizonyítási eljáráson alkalmával a nyomozóknak megmutatta, hogyan közelítették meg a cigányok által lakott utcát, hogyan adták le a lövéseket társai, ő pedig mintegy 300 méteres távolságból hogyan biztosította őket, majd honnan lőtt rá összesen hatszor a Rákóczi úti, a villanyoszlop lámpája által megvilágított ház ablakára. „nem akartunk sérülést okozni”, – mondta, ezért nem lőttek emberre.

   A család egyik tagja sem értette, miért a támadás, mely őket érte. Tisztességesen élnek, nem lopnak, nem csalnak, hatóság előtt rendezetten, problémamentesen vannak…  A meghallgatás alkalmával azért eszébe jutott O. Józsefnek, volt valami szerelemféltési összeszólalkozás, melyre odafigyelt a média is. (A nagy doboz is közvetítette amikor a kilakoltatás történt, mintha focimeccs lenne a világ túlsó végén. (Az ügyészség szerint a vádlottak ennek a sajtóban megjelent hírnek köszönhetően döntöttek úgy, hogy az első támadást Galgagyörkön hajtják végre, majd egy hónap előkészítés után, megtették a szükséges lépéseket a börtön felé…)

   Talán érdekes dolog lesz, amikor azokon a helyszíneken, ahol ők (hárman) nem voltak soha, legalábbis a vádban foglalt cselekmények alkalmával, ennek ellenére az ott használt fegyvereket a kezükbe adják. Kedves vádlott urak! Ne feledjék, valakiknek majdan oda kell adni a gyilkossághoz használt eszközöket.

30%- al kevesebbet érek

   2008. december 15-én életveszélyesen sebesülést szenvedett egy alsózsolcai fiatalember, aki a házuk udvarán fát vágott. Gondolhatnánk első hallásra, a gally esetleg rosszul csapódott vissza munkavégzés közben, de nem ez történt. A legrosszabb álmomban se jöjjön elő, megsebesítették. Közben egy nagy durranásra lett figyelmes, felnézett és porzásnak (nem mikor a virágot porozzák) nevezte a tanú, amit látott a korlátként szolgáló fal vakolatán. Először azt hitte, petárdáznak a rosszcsont kölykök, de gondolatára nem talált igazolást, az utca üres volt. Élettársa ijedősebbnek bizonyult, a hangtól megijedvén beszaladt a házba a sógorával egyetemben. Ezt követően visszamenet, hogy összeszedi a fel hasogatott fát, ám ekkor újabb durranást vélt hallani, majd röviddel ezután zsibbadni kezdett bal lába, és egyre inkább forróság öntötte el egész testét.  Mire idáig eljutott, kiáltott fájdalmában, majd összeesett. Erre a kiáltásra anyja szaladt ki a házból, és a szomszédok segítségével bevitték a szobába. A tanú csak arra emlékszik, hogy mentőt kellett hívni, és sok rendőr állt az utcán. Később a kórházban tért magához. Adj egy lehetőséget

   A most (2011-ben) 22 éves férfitól a meghallgatás alkalmával megtudtuk, miután kijött a kórházból, akkor lett tisztába a makacs tényekkel, mely szerint a durranások, lövések voltak, melyek átszakították élettársának ruháját.

A lövedék áthatolt a fiatalember medencecsontján, roncsolta a húgyhólyagot, a végbelét, az ütőeret, így életét csak a gyors, helyszíni orvosi segítség mentette meg. Az igazságügyi szakértő megállapítása szerint a sérülés 30 százalékos munkaképesség-csökkenést okozott. Alkalmi munkát nem tud vállalni, mert fizikailag nem bírja, nem tud egy helyben állni és ülni sem.

   A lövéseket (a vád szerint), Kiss Árpád adott le a Sajó folyó túlpartjáról, 135 méteres távolságból, kifejezetten ölési szándékkal, miután néhány nappal a cselekmény magvalósítása előtt öccsével a helyszínen jártak. A sokat használ Opel Karavánt a bűncselekmény napjának délutánján, a cselekmény helyszínétől mintegy 50 km-re, az autópályán regisztrálták, majd pedig pár óra elteltével ugyanezen az autópályán visszafelé is.

   A vádlottak tagadják, hogy bárminemű közük is lenne a történtekhez, mindez csak kitaláció, egyfajta félrevezetés szokatlannak tűnt, hogy a sértett férfi vallomásához sem megjegyzést, sem észrevételt nem fűztek. Eddig mindenkor, akadt valami amibe bele kellett kapaszkodni.

A korona-tanú sirámai

   Még emlékeznek (nem lehet elfelejteni), amikor Fehérné Nyafogó Éva, az első rendű vádlott szeretője, egyben a terheltek munkaadója, elkezdte visszavonni nyomozati vallomásait. Eljött az új nap, új szeleket vártunk (újságírók), de semmi nem változott. Ugyanaz a porhintés, melyet a már ismert módon Évánk, fellegi módon lesöpört magáról, nem tudva mit cselekszik. Hivatkozván ugyan több dologra is, de azt kell mondjam, mit sem érő kijelentések voltak ezek. Vegyük csak sorra őket:

   Megjegyzem: ismételten többször szóltak annak érdekében, hogy mi a hamis vád, és tanúzás büntetése. Éva adatainak nem kérte ugyan zárt kezelését, de felismerhető hang illetve képi anyag megjelenéséhez már nem járult hozzá. (Szerintem, nem veszítettek az érdeklődők semmit vele). A jegyzőkönyvben foglaltakról azt állította, a rendőrök írták át kihallgatásakor, ő ilyeneket nem mondott. A szóban forgó hölgy (az elsőrendű vádlottal szerelmi kapcsolatban állt), a nyomozati szakban több vonatkozásban is terhelő vallomást tett a cselekményekkel terheltek személyére. Most, tanúként álom- és fantáziavilágnak, tények és időpontok összemosásának nevezve visszavonta és módosította több, a nyomozás alatt és a bíróság előtt tett korábbi vallomását, azzal indokolva, hogy ne ezek alapján ítéljék el a barátait, ugyanis közlése szerint a vallomástételkor nem volt egészséges.

   (A vád szerint a kislétai támadást a testvérpár és Pető. Zsolt követte el, Csontos sofőrként segítette őket. A halálos lövéseket az ágyban fekvő 45 éves asszonyra Kiss István és Pető Zsolt adta le, az akkor 13 éves lányt is a harmadrendű vádlott sebesítette meg életveszélyesen.)

   Állítása szerint a nyomozók azt mondták neki, munkatársai a sorozatgyilkosok, és ne féljen tőlük, soha nem jönnek ki a börtönből, nyugodtan mondjon el mindent. Közlése szerint akkor tudta meg azt is, hogy a 2009. április 23-án hajnalban a tiszalöki gyilkosság utáni menekülésben segített nekik, amikor elakadt autójukat kiszabadíttatta a sárból. A fentebb írtakat azért mondta a kihallgat nyomozóknak, mert félt, és meg akart felelni a kihallgatás elvárásainak.

   Halvány dunsztja sem volt a tulajdonában lévő hétvégi telken a padló alatt, illetve az általa működtetett Perényi1-ben, a lezárt fal mögött rejtett fegyverekről sem.

   A mi Évánk ebédszünetet követően, szintúgy mind eddig kivétel nélkül, ellentmondásba keveredett (nem tudni pontosan, hogy magával, elveivel, vagy a jó ég tudja mivel), majd rosszullétre hivatkozva szünetet kért. Ezen idő alatt a testvérek ügyvédjei jelezték, hogy szerintük orvosi segítségre lenne szüksége a hölgynek, magas a vérnyomása. Rögtön tárgyalás megszakítás, él legközelebbi folytatás következett.

   Érdekes az egészben a következő: fantázia-világ, meg kitaláció és társai szerepelnek a nyomozati vallomásban. Rendben, tegyük fel, hogy így van, ugyanis nem tudhatjuk, mi a valóság. De viszont, ha a leírtak szeriont működik a (tanú) rendszer, akkor a bíróság előtt tett vallomása a helytálló, ugye? Igen, de hogyan lehet úgy a nyomozók előtt vallomást tenni, hogy az általa elmondott fantázia – világ szüleményei szorosan, és kitörölhetetlenül kapcsolódik a képzelgése alatt említettekhez. Valami nem stimmel. Vagy a bírósság előtt nem mondott valót, vagy valahol elsikkadt útközben az igazság. Mindenképp a Btk. 238. § (1) Hamis tanúzásnak nevezi, amikor a tanú, a bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan állítást tesz. Büntetési tétele 3 év. Nézzük csak meg, valahol, valamikor nem mondott igazat, vagy nevezzük: rosszul emlékezettnek.

Az akkori állapot kizáró ok lehet

    Mindenki Nyafija a Perényi1-ben történt letartóztatás, kihallgatás alkalmakor pszichiátriai kezelés alatt állt. A tanút mint a nyomozati iratokból egyértelműen kiderül 16-szor hallgatták ki, illetve meg, a másfél évig tartó vizsgálat során. Ez idő alatt terhelően vallott volt szerelmére, az elsőrendű vádlott Kiss Árpádra és annak testvérére, Istvánra, valamint Pető Zsoltra és Csontos Istvánra. Ez a tény adhat magyarázatot Kiss Árpád

védője szerint arra, miért is módosítja szüntelen a nyomozati vallomásait.

    Bérdi Zsolt felvetette, a nyomozóknak nem lett volna szabad kihallgatnia az asszonyt, ám Miszori László bíró ismertette azt a részt is, amely szerint F-né „jó kedélyű és segítőkész, együttműködő” volt. Az ügyész szerint sem merül fel olyan adat vagy nyilatkozat, amely

akadályozta volna a kihallgatását. Vallomástétele közben ismételten több alkalommal sírva fakadt, és kérte a bíróságtól: „ne kérjék, hogy nevezzen meg olyanokat, akik bármikor is dolgoztak a szórakozóhelyen, és rokonait vagy munkatársait se idézzék be. Már „a vízszerelő sem” megy ki hozzá, mert attól fél mindenki, hogy belekeveredik az ügybe - indokolt. F-né-t szeptemberre ismét beidézte a bíró.

A menekült-táborból is lemenekültek

   Többszöri átütemezést, követően beszélhettünk a 2008-ban célponttá kiválasztott debreceni Menekült-táborról, és az ott történtekről. A bíróság legjobb akarata ellenére sem tudta megszólaltatni (nem jött el) a szerb-montenegrói állampolgárságú roma házaspár,  a célponttá avandzsált szobában laktak. Ugyanakkor a tábor biztonsági őrei elmondták, hogy az egyik golyó az ablakon keresztülhatolva a szoba ajtajában landolt, szétroncsolva azt.

   A vádirat átolvasásakor, „megtudhatjuk” a következőket: Kiss Árpád elsőrendű vádlott – miután testvérével, Kiss. István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlottal és eddig ismeretlen negyedik társukkal 2008 márciusában kiraboltak a Besenyszögi vadászt,  elhatározta, hogy a rabolt Mauser golyós puskát éles helyzetben is kipróbálja, ezért 2008. június 2-ára virradóra 260 méter távolságról kétszer rálőtt a debreceni menekülttábor második emeleti szobájának egyik világos ablakára.

   A szobában a már említett házaspár lakott, menekülti státuszban való nyilvántartottként. Ők a lövések leadását követően nem sérültek meg. Meg nem megjelenésük oka: már nem tartózkodnak a táborban, így az idézést át nem vehették. Volt ugyan egy harmadik, szerb állampolgársású férfi is, aki a lövéseket követően a biztonsági szolgálatnak jelezte a történteket, de időközben visszaköltözött hazájába.

Bezártak, minket meg ki

   Eljött végre a régen áhított tárgyalásnak napja, az utolsó, a nyári szünet előtt. Mindenki arra számított, végre a szakértők meghallgatását követően, tisztább, értelmezhetőbb, a valósághoz hűbb képet kapunk majd, úgy a terheltek illetve az elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban… Azért is érint rosszul, hogy nem jött létre (Kiss Árpád Sándor, terhelt védője, személyiségi okokra hivatkozva zárt tárgyalást kért, erről később bővebben írok), a sok-sok zavaros képet megvilágítandó szükségesnek tartottam volna.

   Indoklás: „Az igazságügyi pszichológiai és elmeszakértői jelentés több olyan személyes adatot és dolgot érint, ami nem tartozik a nyilvánosságra”. Az csak egy dolog, hogy (mint előző számunkban megírtam) mekkora traumát okozott számára, amikor megtudta, hogy 2009. februárban Tatárszentgyörgyön egy öt éves kisfiút lemészároltak (mert azt tették, mint az állatokkal szokás). Bizonyos szakvélemények (mint megtudtam) szinte szó szerint tartalmaznak adatokat, elmondásokat, melyek teljességgel kizárhatóvá teszik, hogy más személyek követték volna el a bíróság előtt manipuláló négy ember helyett. Ők voltak, szinte száz százalékkal bizonyos. Ez is egy ügyvédi praktika, mint oly sok más esetben.

   Az előzetes elmeszakértői megállapítás szerint egyik vádlott sem szenved elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudat- vagy személyiségzavarban, ami képtelenné tette vagy korlátozta volna cselekményük következményeinek felmérésében, így a támadások elkövetésekor is tisztában voltak tettük súlyával és annak következményeivel.

   Azt mondják a vélemény szent és sérthetetlen. Jogaik vannak az elkövetéssel vádoltaknak is. Igen, ez így működik, jogállamban élünk… Azért ne feledkezzünk meg néhány apróságról: ha (kiderül, hogy tényleg ők követték el ezt a rémtettet), a gyilkosoknak jogaik vannak. Kérdezem Tőlük, elfogulatlanul, az áldozatoknak, illetve a megtámadott lakosoknak nem voltak jogaik. Például, élni, ragaszkodni szeretteikhez, viselni a nehézséget, de egymásba való kapaszkodásba vetet hithez, nem voltak jogaik??? Ezekkel ilyenkor mi történik?? Ja, nem élnek vele, lemondtak róluk… Igen, így döntöttek emberek, akik saját életüket sem becsülték, és máig sem értékelik többre, mint azt a bizonyosat. Egy ombudsmani vélemény szerint, tudniuk kell a polgároknak minden olyan részletet az adott bűncselekményekkel kapcsolatban mely esetleg a közvetkezőkben való bármilyen jellegű ismétlődést, másoktól való elszenvedést gátolhatja.

Rokonok, ismerősök vallanak

   Ez a tárgykör fontosnak, illetve precedens értékűnek mondható tárgyalásokat hozott magával. Első odafigyelést érdemlő dolog az volt számomra, hogy az ismerősök, de a rokonok is tanúként arról beszéltek: meglepődtek, amikor kiderült, hogy kiket gyanúsítanak a hatóságok, mert a Kiss testvérek nyugodtak, visszahúzódók, szerények és segítőkészek voltak.

Nyafi

   Nyafi (Nyalka Éva), aki ugyanott, az adóhivatalnál dolgozik jelenleg is, mint amikor a vádlottakkal megismerkedett, szerintem csak mentette a bőrét, pedig … többek között azért is, mert ő jelenleg is annak a szórakozó (Perényi1) helynek a vezetője, amely a feltételezett elkövetők központja és egyben szervező-bázisa majd pedig fegyverek tároló-helyéül is szolgált. Számomra fel nem fogható, sőt teljességgel kizárt, hogy ne tudott arról, mi folyik az épületben… Sőt, megmerem kockáztatni, az sem kizárt, hogy támogatta a vádlottakat, akár anyagilag, akár mentálisan, akár akármilyen technikai kiszolgálás által… legfőképp azzal, hogy csendben (gyilkos csendben) maradt.

   A meghallgatáson elmondott „átmeneti elmezavaros”, illetve „nem emlékszem, hogy mit mondtam”, „csak aláírtam, mert féltem, de hogy mit írtam alá, hát nem tudom”, és a többi verhetetlenül Grimm legszebbjei…

   Igyekszik menteni magát, mindezt úgy, hogy ne terheljen meg senkit a vádlottak közül. Amikor a pulpitusra lépett, szembenézve a volt beosztottaival, azok szinte figyelmen kívül hagyták őt. Folyamatosan a tények és időpontok összemosásáról, és a hatóság előtt tett vallomásainak visszavonásáról szólt a jelenléte. Igaz ugyan, átadott Miszori bírónak egy levelet, mely azt igazolta: jelenleg beszámítható.

   Ennek ellenére most, amikor már nem áll fenn stressz, vagy különféle befolyásoló betegség, mely a történések általi sokk következtében zavarta, mégis az emlékezetkiesés, a félelem sugárzott belőle. Korábbi nyomozati vallomásaiban a megfélemlítéséről, illetve meggyilkolására tett utalásokról beszélt, most viszont már mindezt puszta fantáziálásának nevezte, amely szerinte akkori pszichikai állapotára, gyógyszeres kezelésének hiányára vezethető vissza. Azt nyilatkozta, érzelmi befolyásoltság alatt állt, azért tett terhelő vallomást a vádlottra. Én viszont azt gondolom, ahogyan a cselekmény napvilágra kerülése előtt is félt Kiss. Árpádtól, miután bekerültek „pihenni”, nem kizárt, hogy valaki vagy valakik megkeresték, és figyelmébe ajánlották: vond vissza a vallomásodat, vagy, ugye tudod mi lesz… persze ez csak az én agyam született meg, de akkor is…

   Egy dolog az összes többi említésre méltó mellett roppant meglepett, mégpedig, nem hiszi, hogy a Perényi 1-ben rejtegették volna a fegyvereket a munkatársai, mert azzal mindannyian tisztában voltak, hogy egy esetleges pénzügyőri ellenőrzésnél a vámosok „apró darabokra szedik a helységet”. Ennek ellenére mégis ott találták meg, legalább nem keveset belőlük. A két kihallgatására szánt napon, több alkalommal kérte a bírótól, tekintsék meg az épületükkel szomszédos múzeum biztonsági kameráinak felvételeit, hogy ki vihette be, és rejtette el a fegyvereket a klubban két nappal a vádlottak elfogásuk előtt. Talán érdemes lenne, ki tudja?...

   A volt szerető (Nyafi), megemlítette, hogy tanúvédelmi programot is ajánlottak számára, de többszöri kérdésre úgy fogalmazott: azért nem vonhatták be ebbe a programba, mert a rendőrség szerint „nem tudott annyit”, csak tanúként kezelték. Megjegyezte, még ma is fél, mert véleménye szerint egykori munkatársainak nincs közük a támadássorozathoz, és a valódi elkövetők „bosszút állhatnak rajta”.

   Eljött a második nap, amikor Nyafi az ítészek elé állt, és szinte semmi nem változott az előzőhöz képest. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy többször került ellentmondásba önmagával, illetve a hatóság előtt tett vallomásával, a mostanihoz képest. Miszori László tanácsvezető bíró a tényeket mesével összezagyváló tanúnak azt mondta: „borzalmas, önmaga alatt ássa a vermet, asszonyom”. Előtte többször is figyelmeztette a hamis vád és hamis tanúzás büntetőjogi következményeire, aki sírva kért 10 perc szünetet.

   A tanú előző vallomásában azt mondta, ott volt, amikor 150 rendőr „lerohanta” a szórakozóhelyet 2009. augusztus 21-én hajnalban, és őt is a földre fektették. Másnap viszont már azt közölte: két férfi odament hozzá, megkérték, hogy kövesse őket, hazavitték, a ház előtt már sok rendőr várta, és ekkor tartottak nála házkutatást, fegyvereket keresve. Kész téboly. Egy dolog biztos, nem annyian, és nem csak azok állak a bíróság előtt, akiknek kellene.

  „Mindenki meg volt döbbenve, hogy ők azok” – mondta tanúvallomásában Kiss. Árpád elsőrendű vádlott volt barátnőjének, Fehérné Nyalka Évának az öccse. Bírói kérdésre elmondta azt is: nem tudott arról, hogy Árpád és az öccse, a másodrendű vádlott szkinhed nézeteket hangoztatott volna, vagy összetűzésbe keveredett volna a romákkal. A tanú – mint mondta – a mai napig nem érti: „ha ők voltak, hogy tudták leplezni, ha nem, akkor meg hogy tudtak belekeveredni”. Tapasztalt semmi különöset, gyanúsat a vádbeli időszakban, 2008–2009-ben, amikor a vádirat szerint a támadásokat végrehajtották.

   Nyalka Éva fia, F. Attila mielőtt a bíróhoz fordult, megvető pillantást vetett Árpádra. Ezt követően elmondta: „Nem tapasztaltam semmi különöset a vádbeli (2008–2009-ben) időszakban, amikor a hat ember életét kioltó éjszakai támadásokat végrehajtották.” Megtudhattuk azt is, hogy a hang-technikusnak (mint rajta kívül sok mindenkinek) kulcsa volt Éva lakásához, feljárt hozzájuk internetezni, és időnként közösen ebédeltek. Arról viszont hogy bármilyen az eseményekkel összefüggő valamit is tartott volna ott, nem tudott, legalábbis nem észrevételezte. „Árpi midig rendes volt velem.” Nyugodt, okos és intelligensnek tartottam.

   Pető. Zsoltról és Kiss. Istvánról a következők hangzottak el: „Dezső mindig poénkodott, Pisti pedig nevetett rajta”.  A tanú nem titkolta azt sem, hogy amikor Árpád megszakította anyjával a kapcsolatot (Izraelben való tartózkodása alatt), haragudott rá, mert miután hazatért, egy másik nőt vette feleségül, és gyermeke született. Ettől függetlenül természetesen barátok maradtak a férfival.

   A vád tárgyát képező időszakban nővérével (Nyalka. Éva) egy fedél alatt lakott öccse, Ny Tibor, akit nővére erőltetett, az Izraelben való munkavállalásra, és hogy figyelje Árpádot is egyben, akit visszahúzódó, szerény, segítőkész embernek ismert meg. Mind máig (tárgyalás napja) nem tudja elképzelni a vádlottakról, „ha ők voltak, hogy tudták leplezni, ha nem, akkor meg hogyan tudtak belekeveredni”.

   Ezen kívül tanúként hallgattak meg egy férfit, aki nemzeti radikális politikai rendezvényekről, rock koncertekről és a Loki, a debreceni futballcsapat szurkolótáborából ismerte a fivéreket és harmadrendű vádlott Zsoltot. „Nem olyan nagy ez a nemzeti radikális tábor, Debrecen környékén ismerjük egymást” – mondta a tanú, aki szerint a másod- és a harmadrendű vádlott a debreceni szkinhedek „erőteljes alakja, alapfigurája” volt.

   Mivel a bíróságot érdekelte volna, hogy Árpád és fivére István otthon hogyan, miként élt, kérdésre, Árpád felesége megtagadta a vallomás tételt, ami jogában állt. Ugyanakkor megtudhattuk tőle, nem voltak beszélő viszonyban Nyafival. Magánéletük semmi szálon nem kapcsolódott a klubhoz, ennek értelmében Csonti, és Pető. csak futólag ismerte: „Szia, szia”. Ugyanakkor felkeltette figyelmem, Árpád feleségének viselkedése. Történt ugyanis több alkalommal, hogy férjére tekintett, de nem, úgy ahogy egy aggódó feleség teszi, amikor amaz lehetséges hogy borítékba hagyja el a börtönt, hanem mosolyogva, derűsen, még egy alkalommal merészen rá is kacsintott.

   Már elnézést, de kérdem én (a szerző), ha valaki ilyeténképpen viszonyul a férjéhez az adott ügy tárgyalása közben, milyen félnivalója lehet attól, hogy csak a zárt falak között találkozhat ezután vele, kislánya nem apa mellett nőhet fel??? És sorolhatnám. Szóbeszéd tárgyát képezte a tárgyaláson e tárgykör, mondták is többen, hogy a zavarát akarta leplezni így, de akkor is, ennyire frivol módra???

   Meglepő volt számomra az esküvői tanú, N. László vallomása is, aki Izraelben akváriumtakarításból élt. Ő például a közel-keleti államban ismerkedett össze az akkor autómosóban dolgozó Árpáddal, akit segítőkész embernek ismert meg. „Levegőváltozás miatt” voltak távol hazájuktól, később viszont itthon is találkoztak. „Nagyon jó dumája van, sokat lehetett röhögni rajta” – emlékezett, aki mint megtudtuk, a köztük lévő barátságra tekintettel anyja debreceni lakását Árpád öccsének, Istvánnak adta ki, ahol az elfogást követően házkutatást is tartottak.

   Ezt a lakást István Petővel osztotta meg. Egyébként neki sem tűnt fel semmi figyelemre méltó, sem viselkedésben, sem cselekedetben az érintetteket illően, még a fivérek szélsőséges nézetei sem. Elmondta ugyanakkor, hogy Kiss. István tetoválásából (horogkereszt), II. világháborús makett építő szenvedélyéből sem vont le messzemenő következtetéseket.

* * *

   A tárgyalási nap eseményeit taglalva, nem hagyhatjuk szó nélkül Kiss István élettársát, K. Editet és annak húgát sem. A vádiratot tekintve, a támadások éjszakán a másodrendű vádlott arra kérte élettársát, aludjon szüleinél, a miértre senki nem kereste a választ. Az sem vetett fel bennük kérdést, mihez kellenek a rendszám-matricák, amit K. Edit készített. Ezeket a matricákat használták az eredeti rendszámra ragasztva, „munkába” menet.

   Vallomástételét jogosan tagadta meg, de a többi szereplővel kapcsolatban dalolnia kellett, igaz mindezt szűkszavúan tette. Vallomástétele () az a kevés) közben ellentmondásba keveredett a hatóság előtt tett vallomásával. Többször figyelmeztetnie kellett a hamis vád és hamis tanúzás büntetőjogi következményeire Miszori László tanácsvezető bírónak.

   Állítása szerint a rendőrök a kihallgatásakor nyomást gyakoroltak rá, hogy olyanokat állítson az akkor még gyanúsítottként kezelt ismerőseiről, amelyek nem voltak igazak. „Álmos voltam, amikor aláírtam a kihallgatási jegyzőkönyvemet, így biztos maradtak benne olyan szavak, amelyek nem a számból hangzottak el” – mondta Kiss István élettársa, aki a nyomozati iratok elhangzása után mégis fenntartotta vallomását.

   Kiss Árpád elsőrendű vádlottról azt mondta, hogy nincsenek szélsőséges nézetei, Pető Zsolt harmadrendű vádlottról, aki albérlője volt, valamint Csontos Istvánról, akit a legrégebb óta ismert négyük közül, azt állította, rasszista, szélsőséges nézeteket vallanak, majd később ezt a nyomozás során is módosította, és a bíróságon is azt állította, nem gondolja őket szélsőségesnek, mindössze Csontost ismerte úgy, mint „nacionalista”.

   Pető Zsolt albérlőként költözött hozzájuk, a harmadrendű vádlott a nagyobbik szobát használta. Látott-e tetoválásokat az albérlőjükön? – érdeklődött a bíró, mire azt válaszolta, nem figyelte, mivel zárkózott férfi volt, illetve arra a kérdésre, tudta-e, milyen nézeteket vall, úgy válaszolt: „nem foglalkoztam ilyesmivel”. P. Zsolt harmadrendű vádlott tarkóján két 8-as szám van, amely a bőrfejűeknél az „SS”-t, illetve a „Heil Hitlert!” Jelképezi.

   Feltehetőleg igaz amit mondott a hölgy, de csak és kizárólag abban az esetben, amennyiben Pető mindig magas nyakú garbóban mászkált, ha kellett, ha nem. Tulajdonképpen elképzelhető, ha fázós típusnak mondhatjuk a vádlottat. Ehhez még hozzátette: lakott náluk egy „csipesz” nevű férfi is. (Csontos István korábban a bíróság előtt azt vallotta, Kiss Árpád be akarta mártani a férfit, és megterhelni a gyilkosságokkal az ügyben.) A vádirat szerint a férfi észrevette a Besenyszögi fegyverrablásból származó puskákat, ezért vitték el onnan azokat Hajdúszoboszlóra, Pető. Zsolt telkére. K. Edit azt vallotta, nem járt Pető. szobájába, csak a ruhaszárítót vitte be, ha szükséges volt.

* * *

   Csonti meglepett arccal fogadta édesanyját, és édesapját, pedig tudta, sora kerülnek a meghallgatás okán. Kissé félszegen mosolyintotta el magát szülője láttán. Anyuka hirtelenből mesélni kezdett. Mire észbe kaptam, épp arról volt szó, hogy: fia egy családi beszélgetés során, amikor a romák elleni támadások kerültek szóba, kifakadt, és azt kiabálta: „ti nem tudhatjátok, mi ez az egész, fogalmatok sincs, ezek mire képesek”. A nő elmondta, hogy 2009 tavaszán – az április Tiszalöki gyilkosság idején, amelyben Csontos a vád szerint sofőrként vett részt – a frissen leszerelt katona zavarodott lett, szorongott, családjával megromlott a kapcsolata. Olyan volt, mint egy „űzött vad”, és nyáron is hangoztatta, hogy mindenáron el akar menni Debrecenből, „mindegy hova, csak innen el”. Elmondta azonban, nem tartja rasszistának a fiát, és szerinte „jó ember”.

   Az említett viselkedésében történt változásra nem adott magyarázatot a fia. Például, elfogása előtt néhány nappal egy híradás nyomán a romák elleni támadássorozatról beszélgetett otthon lányaival, és amikor ezt a fia meghallotta, miközben a gyerekkel játszott, hirtelen felugrott, és azt mondta: „ti nem tudjátok, mi lehet ez az egész, ti nem ismeritek ezeket”, és feldúltan távozott a lakásból.

   Ez a része „zavarodott lett” érthető is, amennyiben úgy történtek a dolgok, ahogy István elmondta. Nem védeni szeretném, de gondoljuk végig. Túl vannak Tiszalökön. Akkor már tudja, hogy mi az amit feltehetőleg addig is a társai tettek. Árpád elmeséli közben a menekülttábor históriát. Megértetik vele, hogy innen már nincs kiszállás. Ráadásul életveszélyesen megfenyegetik, hogy a menyasszonya is könnyen átúszhat a másvilágra. „Lőjük ki” – mondja egyikőjük. Hiába van előtte a lehetőség, 100 milla az ára, és egy életre jól élek, ha feldobom őket. Amit én kapok, az elenyésző, az övékéhez képest, gondolhatta nem egyszer, miközben tele volt félelemmel, és kilátástalansággal. Igen, mondhatják olvasóim, ki kényszerítette rá??? Senki…. De a dolgok menet közben szoktak változni, vagy nem…

   Csontos István volt menyasszonyát, K. Krisztinát hallgatták ki tanúként, ő a rendőrségen polgári alkalmazott. A válaszokból kiderült, a negyedrendű vádlott testvére és sógora is a rendőrségen dolgozik. A negyedrendű vádlott lánytestvére az ex hajdúhadházi rendőrkapitánynak volt a titkárnője, a férje pedig aktívan szolgáló rendőr.

   A volt menyasszony is azt állította, hogy 2009. április végén változást érzett korábbi barátján, akivel továbbra is jó kapcsolatban állt. Kriszti szinte ugyanazon szavakat, mondatokat ejtett ki a száján: nem lehetett beszélni vele, került bennünket. Gyermek-napra sem jött, ha szóltunk hozzá, hirtelen ideges lett. (Csontos korábban hasonlóan vallott, elmondása szerint társai megtorlásától tartva kerülte rokonait, szeretteit.)

   Édesapja – élve törvény adta jogával – nem kívánt vallomást tenni fia vonatkozásában, és csakúgy, mint volt felesége, úgy nyilatkozott: a többi három vádlottat nem ismeri, róluk semmilyen információval nem tud. Az apa még elmondta: a debreceni, Rezeda utcai lakásából fia elfogása után tartott házkutatáson lefoglaltak egy átalakított légpuskát, amely a szakértők szerint fegyvernek minősül, egy távcsövet és egy másik légpuskát is.

   Vallomását követően, ahogy elmenőfélben volt, szerető mosoly sugárzott arcáról a fia felé, talán arra gondolt: kicsiny fiam, hogy könyörögtünk… csontin is látható volt a megkönnyebbülés, a szíve talán könnyebben dobogott, mert ha nem is így gondolta, de találkozott szeretteivel. Hozzá kell tennem, hogy amikor a volt menyasszonyt hallgattam, egyre csak azt éreztem a hangján, hogy bármikor, és bármilyen körülmények között, még most is szereti ezt a rossz kölyköt. István, igyekezz, és gyere ki mihamarabb. Szerető karok várnak, és neked egyszerűbb mint társaidnak.

* * *

   Mint minden vádlottnak, Kiss Istvánnak is szembesülnie kellett a családtagjai vallomástételével. Igen ám, de ebben a családban, a hozzátartozók kivétel nélkül éltek törvény adta jogukkal, és nem kívántak vallomást tenni fiukra nézve.

   Az anya amúgy sem tudott sokat mondani, hacsak nem annyit, hogy vádlott-társait nem ismeri, soha nem találkozott velük. Kiss Istvánnal kapcsolatban is csak annyit mondhatott, hogy fiával együtt dolgoztak egy debreceni bárban, egy albérletben laktak.

   Testvére, a még  tanuló lány elmondta: a vádlottak közül csak Kiss. Istvánt ismeri. Hat éve ismerte meg egy sörözőben, ahol a testvére dolgozott, de sem előéletéről, sem egyéb dolgairól semmit nem hallott. P. Hajnalka Julianna sem ismeri a társait, soha nem találkozott velük, a nevüket is csak a híradásokból hallotta.

   Már kifelé mentünk a tárgyalásról, amikor a teremben jelenlévők előtt, a harmadrendű vádlott édesanyja, fiát „Dezsőnek” szólítva, többször is odaszólt neki, hogy kérje a bírótól a kapcsolattartási lehetőséget.

A tanácsvezető bíró, és benyomásom róla

   Mielőtt a vádlotti meghallgatás érdemi részével foglalkoznék, szót kell emelni a tanácsvezető bíró (Dr.Misszori László-t) illetően is. Nem szerettem volna kutakodni személye után, így arra az elhatározásra jutottam, megírom az én benyomáson arról, milyen is Ő valójában, mit tapasztaltam a tárgyalás-sorozat eddig elhasznált ideje alatt.

   Sok show-ment láttam az életeben, kis Kabostól Friderikuszig, de a mi bírónk túl tesz rajtuk.

   Intelligens, kifinomult humora van kérem, és nem ereget bugyuta, bárgyú vicceket, mint mások. Ez az ember kenterbe veri bármelyik francia vagy olasz úgynevezett, VIZSGLÓ-BÍRÓ kollégáját, mert ő kérem nem fánkon, kávén, ásványvízen és büfébeli téliszalámis zsemlén gyűjtött energiával hallgat, vagy próbál emlékezni a vádiratra, és vezeti a tárgyalást, hanem (hallottak már bizonyára fejszámoló bűvészről olvasóim), ő kérem, a csúcstechnikát is kenterbe verő vesszőket és kihallgatási jegyzőkönyveket memorizáló igazságszolgáltató.

   Van humora, jól adja elő magát és kitűnően gesztikulál. Nem csak a vádlottakat, de a hallgatóságot is árgus szemekkel figyeli. Például: egy újságíró nő a kelleténél jobban favorizálta lábait, rendre utasította (ezt is csak módjával), de én, lévén telepata vagyok, kiolvastam gondolatait:„cica-baba, nem miniszterelnök, nem pártelnök playboynak mutogatjuk.”

   Ugyanakkor fegyelmez, rendre utasít, és kedvesen jutalmaz is, olyanokat, akikkel egy hullámhosszra kerül.

 Már rég dög unalomba fulladt volna az egész, a médiára sem volna szükség, csak egy beépített kamerára, ha nem Miszori László elnökölne a tárgyaláson.

Amit még tudni kell a vádlottakról

  Szellemi színvonal

   Kivétel nélkül elmeorvos-szakértői véleményt kérnek „minden bűnelkövetéssel gyanúsítottról, ügyüket lezárandó, akár börtön, akár más szerepel az ítéletben. Az adott (romagyilkosságok) szereplői (vádlottak) ugyanúgy átestek ezen a formulán… A következő sorokban ezekből a véleményekből adunk ízelítőt.

Kiss árpád

   Magas szellemi színvonallal, jó értelmi képességgel bír. Megtartott realitásérzékkel, erősebb mentális szabályozással rendelkező introvertált (befelé fordult) személy, akinek viselkedése általában konvenciókat (szabályokat) követi. Másodlagos jelentőségű helyzetekben reális, fontos döntéseiben azonban inkább szubjektív (elfogult). Ilyenkor az énes mozzanat kerül nála túlsúlyba a tárgyiakkal szemben, ami adott esetben alkalmazkodási nehézségekhez, actig-out (esetleges negatív lehetőségeket figyelmen kívül hagyó)  megnyilvánulásokhoz vezet. Szociabilitása (alkalmazkodási), és munkaképessége jó, fontos számára, hogy jól teljesítsen. Érzelmi érettsége optimális, van reális érzelmi kapcsolódása. Szenzitív (érzékeny, fogékony), személyiség, sérelmeit, fájdalmait hosszú időn keresztül magában hordozza. Hajlamos saját álláspontja túlértékeléséré, decentrálására (együttműködésre) nehezebben képes. Vágyai, kudarcai viselkedését meghatározzák. Mind önmagával, mind a külvilággal szemben képes az átlagosnál magasabb követelmények felállítására.

Kiss István

   Átlagos értelmi képességű. Optimális mentális szabályozással, megtartott realitásérzékkel, változatos képzetáramlással rendelkező extrovertált (könnyen barátkozó, kifelé forduló típusú), ambiciózus személy. Viselkedése általában konvenciókat követi. Érzelmi érettsége az optimálisnál alacsonyabb szintű, környezetéhez elsősorban érzelmileg viszonyul, nehezen tud ellenállni az érzelmi ingereknek, a külvilág csábításainak. Cselekvéseit így az érzelmileg terített mindenkori helyzet determinálja. Érzelmileg könnyen kerül függő helyzetbe, indulatilag feszült helyzetben ún. „acting-out” (esetleges negatív lehetőségeket figyelmen kívül hagyó)  megnyilvánulásokra hajlamos.

Pető Zsolt

   Az általánosnál kissé magasabb értelmi képességekkel bíró személy. Kevésbé ambiciózus, korlátoltabb érdeklődésű, így képességénél gyengébben teljesít. Realitásérzéke megtartott. Képzetáramlása, gondolkodása kissé szubjektív színezetű, látóköre szűkebb, decentrálásra nehezebben képes. Érzelmi érettsége az optimálisnál valamivel alacsonyabb szintű. Szocilabilitása alacsony fokú. Viselkedése érzelmileg telített, gyakran helyzetileg determinált. Képes konvencionális viselkedésre, de feszült helyzetben problémás az alkalmazkodása és az agresszió kezelése. A háttérben felgyűlő, benne munkálkodó indulatokhoz, szorongásokhoz megélt kudarcélmények kapcsolódnak.

Csontos István

   Átlagos értelmi képességekkel rendelkezik. Mentális szabályozása optimális, realitásérzéke megtartott, képzetáramlása szegényes, sivár. Énes beállítottság jellemzi, a külvilághoz elsősorban tárgyilag közelít, kötődései alacsony hőfokúak. Saját szempontjait hajlamos túlértékelni, decentrálásra (együttműködésre) nehezen képes. Erősen szenzitív személyiség, vágyai, kudarcai a viselkedését erősen meghatározzák. Viselkedése labilis, gondolkodása gyakran fegyelmezetlen, érzelmi érettsége az optimálisnál alacsonyabb szintű. Sok benne a fel nem dolgozott, elfojtott feszültség, aminek a hátterében sikertelenség, sértettség, a meg nem felelés élménye húzódik. Személyiség jegyei alapján hajlamos a feszültségeit inadekvát (nem megfelelő) módon elvezetni, kudarctoleranciája alacsony szintű, indulata bármikor kitörhet. Képességei az igényel alacsonyabb, a helyzetek megoldását inkább mástól várja, ugyanakkor kellő motiváltság esetén képes magasabb követelményeket igénylő helyzetekben is erőfeszítésre.

   A fentebb leírtak alapján megállapítható, hogy a vádlottak sem a cselekmények elkövetésének időpontjában nem szenvedtek, sem jelenleg nem szenvednek elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépüléseben, tudatzavarban, vagy olyan kóros mértékű személyiségzavarban, mely képtelenné tette, vagy akár korlátozta volna őket cselekményeik következményinek felmérésében, vagy a felismerésnek megfelelő cselekvésben.

Vissza a tárgyalóteremben

   Az ügyész elmondta még a pénteki ismertetésekor: Kiss Árpád elsőrendű vádlott és testvére, Kiss István másod-, valamint Pető Zsolt harmad-, illetve Csontos István negyedrendű vádlott – személyes sérelmek és a kisebbségi csoportokkal szembeni ellenérzésük miatt – úgy döntöttek, saját kezükbe veszik a rendcsinálást.

   A bíró elsőként Kiss Árpádot hallgatta meg, aki korábbi vallomását fenntartotta, ugyanakkor tagadta, hogy köze lenne a Tiszalöki gyilkossághoz és a Nyíradonyi lövöldözéshez, a Tarnabodi fegyveres és gyújtópalackos támadást viszont elismerte. Kiss Árpád azt vallotta: a Fejér megyei településre a Hír Tv Célpont című műsorának riportjában figyeltek fel, amely arról szólt, hogy a romák „lelaktak” egy uniós támogatásból épül házsort. Ennek a hírnek köszönhető a településen való felbukkanásuk is.

   A bíró a Tarnabodi helyszínnel kapcsolatos részletekről csak a kihallgatás alkalmával tett vallomást tudta idézni, de azt egész hosszan tette: Testvérével, Kiss István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlottal követték el. Vallomásában a cselekményt céltalan, értelmetlen lövöldözésnek nevezte, azt hangsúlyozva, hogy „szerencsére nem sérült meg senki”. Állítása szerint legalább negyven lövést adtak le a házakra, és testvérével, illetve Pető

Zsolttal több Molotov-koktélt is eldobtak.

   A vádirat szerint az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott által szeptember 29-én, Tarnabodon elkövetett támadás „félresikerült”, mert nem romák házait támadták meg, ugyanis a korábban kiszemelt házakat az aljnövényzet miatt nem tudták megközelíteni.

   A Tarnabodi támadással a cselekmény utáni napokban három helybéli roma fiatalt gyanúsítottak meg, tizenegy hónapig voltak előzetes letartóztatásban egy tanúvallomás és ruházatukon talált lőpornyomok miatt. A három fiatalt, akik kártérítési pert indítottak jogtalan fogva tartásuk miatt, a bíróság előtt álló négy vádlott elfogása után engedték szabadon.

   Kiss Árpád váltig tagadta a Tiszalöki gyilkosságot, amelyet a vádirat szerint lesben állva, egyetlen, szívre leadott célzott lövéssel követett el. Tagadta többek között azt is, hogy terepfelmérést tartott és fényképeket készített volna a helyszínről. Az elhangzottakat cáfolandó, olyan fotókat mutatott a bíró (Csontos István készítette, „Árpád a volánnál” címmel, ottjártukkor), mely egyértelműen bizonyítja a leírtakat. Annál is inkább, mert a fotón ő szerepel, de ha ez nem bizonyulna elégnek, ott vannak a szintén a jelenlétet igazolandó szakértői vélemények.

   A vádlott azt hozta fel mentségül: a fotók egyrészt nem a Tiszalöki helyszínt ábrázolják, és nem lehet megállapítani mikor készültek. A szakértők viszont megállapították, hogy a fényképek a gyilkosságot megelőzően egy, illetve három héttel korábban készültek a támadás

Helyszínének közelében.

   Kiss. Árpád tagadása nem merül ki ennyiben, tagadta tovább, hogy ő adott volna le golyós vadászpuskából két célzott lövést 2008. szeptember 5-én Nyíradonyban, ahol a támadás nem járt személyi sérüléssel. A vádirat szerint a környéken autózva figyelt fel a könnyű célpontnak számító romák által lakott házakra, majd este egyedül visszatérve rálőtt a házakra.

   Árpád azt kérte, szüntessék meg ellene az eljárást.

Még alig kezdődött el a tárgyalás-sorozat, amikor Kiss Árpád vallomástétele közben ügyvédje kérte, hogy a nyilvánosságot zárják ki arra az időre, amíg a vádlott a személyi körülményeire vonatkozó kérdésekre válaszol. Az ügyvéd védence családi és személyi kapcsolatainak védelmében tette az indítványt. „A médiafelhajtásból, amennyire lehet, szeretnének kimaradni” – mondta a védő.

   A közelmúltban megkereste egy sajtószerv, hogy szeretnének riportot csinálni a vádlott

Lakhelyén, és az édesanyát is szeretnék felkeresni. Az beterjesztett indítványt elutasították: a büntetőeljárási törvény ilyen indokot nem ismer a tárgyalás nyilvánosságának korlátozására.

* * *

  Kiss István a kihallgatási jegyzőkönyv szerint tagadta a támadásokban való részvételét, vallomást nem kívánt tenni, és a tárgyaláson a nyomozati iratok ismertetésére sem tett megjegyzést. A másodrendű vádlott egyedül, a 2008. augusztus 8-i Piricsei támadás helyszíni kihallgatás iratainak ismertetésére reagált. Megjegyezte, hogy a bizonyítási eljáráson való részvételét a helyszínen azért tagadta meg, mert a sértettek néhány méterre voltak tőle, és megfenyegették. Az egykori szkinhed az ellene felsorolt tíz vádpontból egyedül azt ismerte el, hogy vásárolt egy jelzőpisztolyt és hozzá tartozó lőszert, ezek nem engedélykötelesek, ezért panaszt tett a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés vádja miatt.

* * *

   Pető Zsolt harmadrendű vádlott a nyomozás során elé tárt bizonyítékok ellenére a bíróságon is tagadta, hogy bármilyen bűncselekményt követett volna el. Kiss Árpád  a bíróságon nem, de a nyomozati jegyzőkönyvben részletesen beszélt a gyilkosságokról és társai szerepéről.                          Első kihallgatásán elmondja: „Nem érzem magam rasszistának”. Tagadta ugyan, hogy köze lenne az elkövetett gyilkosságokhoz, ám egy kérdésnél elszólta magát: A nyomozó azután érdeklődött, hogy öccse megölt-e valakit, Ő pedig visszakérdezett: „A testvéremre tegyek terhelő vallomást?”.

   Galgagyörköt csak szeptember elején ismerte be, néhány hét múlva következett Piricse, majd Tarnabod. A többi elkövetést viszont tagadta.  Elmondta, hogy a támadások nem úgy sikerültek, ahogy tervezték. 

   A Piricsével kapcsolatban a következőket említi: „Amikor meghallottam egy lövést, akkor nagyon meglepődtem, mert nem volt tervbe véve a fegyver használata. Az első lövést követően szinte azonnal hallottam még egy lövést, majd egy pár másodperc múlva még kettőt, amelyek szintén gyorsan egymást” – vallotta Kiss árpád, majd megemlíti azt is: „hogy a házak felgyulladjanak, nem értük el, viszont sérülést okoztunk, ami nem volt megbeszélve, tervbe véve”.

   Szeptember, és Tarnabod: „céltalan, értelmetlen lövöldözés” lett. A többit tagadta.

* * *

   „A negyedik esetben volt két haláleset, ami nem volt szándékos. (…) Az előző esetekben olyan házakra lőttünk, ahol azt sem tudtuk, vannak-e bent. A negyedik esetben az ablakra lőttek és ketten pont elindultak az ablak felé(…) Mikor meghallottam, mi történt, akkor órákig csak feküdtem, és a nem kaptam levegőt (…). Mindenkinek más volt a motivációja. A többiek azt sem bánták volna, ha tűzharcban meghalnak (…). Én nem voltam annyira vad, és meg akartam állni. Én azt forszíroztam, hogy itt az a pont, hogy meg kell állni. De őket nem zavarta ez, én egyedül maradtam. Azt mondták, hogy ők akár meg is ölik magukat, ha bekerülnének. De nem voltam elég meggyőző (…). Addig úgy éreztem, hogy kézben tartom a dolgokat, de itt kicsúszik a kezemből (…). Tudtam, hogy az ölést nem fogjuk megúszni” – olvasható az igazságügyi elmeszakértői véleményben a Nagycséccsel kapcsolatos nyilatkozata.

* * *

   A Kiss testvérek nyomozati vallomásukban, bűntársként nevezték meg Pető Zsoltot. Ő viszont a folytatólagos kihallgatás alkalmával is, minden gyanúsítás ellen panasszal élt, azt

erősítve, hogy nem követett el bűncselekményt.

   A nyilvánosság elé tárt vallomásai egyikére sem tett észrevételt, ezzel tagadva továbbra is a besenyszögi fegyverrablásban, nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi kettős-gyilkosságban, illetve a kislétai emberölésben való részvételét.

   Nyomozati vallomása szerint a besenyszögi fegyverrablással kapcsolatban is mindössze annyit mondott: azt sem tudja, hol van Besenyszög. A vádiratban foglaltak szerint a fegyverhirdetést leellenőrző telefonhívást sem kezdeményezhette, mert Újfehértón se járt soha.

   Az említett fegyverrablással összefüggésben bemutatott bizonyítékokra úgy reagált: a helyszínen rögzített lábnyom nem az övé, mivel a lábmérete 45-46-os, a lenyomat pedig ennél kisebb. A tárgyaláson sérelmezte, hogy bár a nyomozók külön kezelték a bűncselekményeket, ugyanaz a tiszt hallgatta ki mindegyik ügyben. A kihallgatási szembesítést is megtagadta, de tiltakozása ellenére megtartották.

   Mindenesetre ő cselekedett a legjobban. Nem tesz vallomást, maradnak azok a tények (elsősorban), melyekről a kihallgatás alkalmával beszélt. Miután majd tisztában lesz a tanúk vallomásában elhangzottakkal, egyszerűbben védheti saját magát, de félő csapdába esik, mivel a szakértői és egyéb eddig be nem mutatott, szóba nem hozott bizonyítékok cáfolni fogják mindazt amit tagad.

   Megjegyzem, a tanúvallomásoknál érthető módon jelezte észrevételeit (nem mintha  a besenyszögi fegyverrablásnál nem érteném), csak amikor a vadászt és családját hallgatta meg a bíróság, olyan pontok után érdeklődött, melyek az elkövetés terhe nélkül, nem lenne kézenfekvő. Így viszont egyértelművé válhat számára mindaz, hogy a sietve távozás, és gyors „munkavégzést” követően milyen hiányosságokat követtek el esetleg.

* * *

   Csontos István fenntartotta nyomozati vallomását: azt állította, hogy társai politikusok elleni robbantásos merényleteket is terveztek, a kislétai támadást a roma holokauszt emléknapjára időzítve tervezték meg, hogy a gyilkosság miatti felháborodás zavargásokhoz vezessen.

   Ő továbbra is állítja, társai meg akarták ölni Kisléta polgármesterét, Pénzes Sándort is. Vallomásából kisejlik, sejtette, hogy társai követték el a Kislétai cselekményt. Ugyanakkor megjegyzi azt a tényt is, miszerint fenyegetés hatására vitte el a társait a helyszínre. a tiszalöki támadás előtt, amelyről akkor azt hitte, társai „vadászni készülnek”, továbbá korábban többször kellett fuvaroznia őket különböző helyekre. Állítása szerint a tiszalöki gyilkosságnál használt fegyver nincs a lefoglalt bizonyítékok között, mert azt társai elmondása alapján bedobták egy folyóba.

   Vallomását nem egészítette ki észrevétellel, de végrehajtókról, támogatókról és felderítőkről említést tett, viszont konkrét személyeket nem tudott megnevezni. Szerinte Nyalka Éva a lehetséges támogató, aki Tiszalök után segítséget nyújtott számukra: menekülés közben elakadt autó kiszabadításához. Elmondása szerint saját és családja testi épségét féltve nem tett bejelentést a rendőrségen a bűncselekményekről, pedig tudta, hogy a támadások ügyében akár a 100 millió forintos nyomravezetői díjat is megkaphatná. Attól tartott ugyanis, hogy „mivel nincs mindenki a vádlottak padján”, bosszút álltak volna a még szabadlábon lévők.

   Csontos István azt mondta, azért akartak rendezett életvitelű cigányokra támadni, hogy olyan mértékű legyen a felháborodás a romák között, hogy „rátámadjanak a magyarokra”, és a válaszcsapásra „a politikai is megfelelően reagált volna”, és ezért időzítették a kislétai támadást is éppen a roma holokauszt emléknapjára.

   Állítása szerint társai kijelentették: attól sem riadtak volna vissza, hogy politikusok ellen robbantásos merényleteket kövessenek el (mint azt fentebb írtam), és ennek érdekében kapcsolatba is léptek a Nemzeti Arcvonal nevű szélsőséges szervezettel. A negyedrendű vádlott vallomása szerint Kiss Árpád egy beszélgetésen kijelentette: „mindegy, kit ölnek meg, a cél a fontos”.

   A romák és azok ingatlanai ellen „foganatosított” támadás-sorozat 2008 nyarán vette kezdetét, pontosabban július 21.-én Galgagyörkön. Ezt követően augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus 3-án pedig Kislétán.. Minden alkalommal kistelepülések cigányok-lakta, legszélső házait vették célba, kivéve Galgagyörköt, ahol magyar családot is ért támadás.         

  Egy helyen testvérek, egy másikon pedig  egy fiatalember és ötesztendős kisfia vesztette életét (égő házból való menekülés közben), lelőtték őket. Ezenkívül még két helyszínen maradtak halottak az értelmetlen „háborúban”. 

   A gyilkosságsorozat elkövetésével 4 férfit (Kiss. Árpád, Kiss. István, Pető. Zsolt (Dezső), és Csontos Istvánt vádolják, előre kitervelten, aljas indokból több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy elleni emberölés, ezen túlmenően, rablás, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés és rongálás is szerepel.

   A tárgyalás-sorozat, melyre csak előzetes akkreditációt követően lehet részt venni a média szereplőinek, 34 tervezett tárgyalási napon 165 tanút és 30 szakértőt hallgatnak meg. A 9 helyszínt érintő, 6 halálos áldozatot követelő gyilkosságsorozat utolsó nyári tárgyalási napján, július 13.-án. Addig a vádbéli cselekményeknek körülbelül a kétharmadára vonatkozó tanúbizonyítást folytatja le a bíróság, majd szeptember közepén folytatódik a bizonyítás, s az ősszel következhet a mintegy 30 igazságügyi szakértő meghallgatása is. A tervek szerint december közepén lezárható a monstre per, kivéve, ha több tanú vagy szakértő elmaradása miatt kitolódik a munka).

   Kovács András, a bíróság elnöke elmondta, csaknem ötven újságíró regisztráltatta magát a büntetőper tárgyalására, de csak harmincöt médiahely lesz a tárgyalóteremben, a perben érintettek, illetve az érdeklődők nagy száma miatt. (A tárgyalóterem az épületben a legnagyobb, 100 fő befogadására alkalmas).

Elindult a hosszú menet

A  „biztos bejutás” érdekében reggel 7 órakor már a Thököly úti épület elé érkeztem. Azt hittem első leszek, de ez csak álomnak bizonyult. Egy tévés stáb két tagja, és egy lapíró. Nem kellett sokat várni, és gyűlni kezdett a média dicső tábora. Mint minden esetben, és területen, a médiában is akadnak „kulturáltabb” egyének, akik miután szóvá tették, hogy legalább kettes sorban álljunk (könnyebb lesz majd a bejutás), a sor végéről kezdtek tolakodni… Egyedül aki először ott állt a bejárat előtt (nem nevesítem), ő pattogott: „Menj a sorodra. Utánam jöttél” Igazi magyar kultúra. Nem a megállapodás, az egyezség, dehogyis. Ha a vezetésben nincs megállapodás, mitől lenne az alsó szinten, akár a katonaságnál. Amilyen a parancsnok, olyan az állomány. Inkább a veszek, mert ő 40 éve TV-zik. A kutyát nem érdekli, a macskát hidegen hagyja, mit mond, én úgy az első harmadba maradtam.

   Végre bejutottunk. Azok, akik nem fértek a tárgyalóteremben, mellette, egy másikban kivetítőn keresztül kísérhették figyelemmel a történéseket.        Megígérték előzetesen, mindent megtesznek, és a körülményekhez képest a lehető legjobb feltételeket biztosítják a tárgyalássorozat lebonyolításához, de az előzetes várakozást lényegesen felülmúló érdeklődés, a fokozott biztonsági előírások és az eljáró tanács nyugodt munkafeltételeinek összehangolása óhatatlanul is okoz majd némi bonyodalmat.

   A Legfelsőbb Bíróság termeinek igénybevételéről ugyanis szó sem lehet. Egyrészt nem tudtak helyet adni, másrészt a bérlés túl drága és a személyek és iratok ide-oda szállítása is komoly akadályokba ütközne. – kaptuk válaszul.

Vádirat ismertetés

   Az öttagú bírói tanács Miszori László bíró vezetésével tárgyalja a hat halálos áldozatot követelő bűncselekmény-sorozatot. K. Árpád Sándort és társait előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettével és más bűncselekményekkel vádolja a Pest Megyei Főügyészség

   A bonyodalom, mint írtam már az elején elkezdődött, és a későbbiekben folytatásért kiáltott. Többek között az előzetes ígéret ellenére a bíró döntése értelmében az újságírók mégsem juthattak hozzá a 90 oldalas vádirathoz, ami alig egy nap múltával már az interneten landolt, megkönnyítve a dolgunkat.

   Megtudtuk a pontos tárgyalási napokat is: március 25. 30. Április 1. 5. 6. 8. 13. 15. 19. 20. 27. 29. Május 4. 6. 8. 13. 17. 18. 25. 27. Június 1. 3. 8. 10. 15. 17. 21. 22. 29. július 1. 6. 8. 12. és 13.-a lesz.

   Ha önmagában a vádiratot veszem figyelembe, akkor kitűnik, hogy egy profi csapat, profi módon, előre kidolgozott forgatókönyv alapján, és hidegvérrel hajtotta végre a rájuk terhelt cselekményeket. Első nekifutásra ugyan nem akartak ölni, csak félelem- és zavarkeltés volt a cél, később viszont kimondott gyilkossági szándékot igazolnak a közelről leadott lövések. És nem volt kizárt, hogy politikusokat is támadás érhet a részükről.

   A helyszínek kiválasztásakor elsődleges szempont volt: a korábbi híradások szerint konfliktus alakult ki romák és nem romák között, és különös figyelemmel kísérték az interneten, a ”cigánybűnözés” kategóriába sorolt erőszakos cselekményeket. Egyfajta polgárháborúra való felbujtást akartak eszközölni. Ezt egyébként Csontos István vallomásában szó szerint említi.

   A vádlottak úgy vélték, az igazságszolgáltatás nem tölti be megfelelően feladatát a cigány származású elkövetőkkel szemben, így személyes sérelmeik és a kisebbségi csoportokkal szembeni ellenérzésük mellett „rendcsinálási” elhatározásukban az Olaszliszkai gyilkosság is nagy szerepet játszott.(erre a Tiszalöki esemény taglalásakor bővebben kitérek).

   Mindezen folyamatok véghezviteléhez fegyverekre volt szükség, amit bűnös úton szereztek be, majd azokkal lőgyakorlatokat tartottak. Kiss. Árpád rendű vádlott a gyanú szerint a debreceni menekülttábor második emeleti ablakára két célzott lövést is leadott. (Csontos. Istvánnak mesélt bővebben).

   Miközben jegyzetelni próbáltam, alig vettem kezembe a tollat amikor megdöbbentem kicsit. Az ügyészség szerint 2007 augusztusában a Kiss- testvérek elmentek a Magyar Gárda tagjainak avatására, de „a szervezetet nem tartották kielégítőnek az általuk sérelmesnek tartott társadalmi helyzet megoldására”. Ekkor döntöttek úgy, hogy „fegyvereket szereznek, és cselekedni kezdenek”. Ezt követően egy besenyszögi vadászt raboltak ki a testvérek, Pető Zsolt és egy ismeretlen személy, így szereztek fegyvert. (erről később bővebben írok).

   A vádirat szerint a 2008. július 21-én történt első támadás helyszínéül azért választották Galgagyörköt, mert ott konfliktus alakult ki roma és nem roma lakosok között, és erről a sajtó is részletesen beszámolt. Mivel akciójuk nem érte el az általuk remélt hatást, újabb célpontot kerestek: 2008. augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon támadtak. 

   Az ügyészség kitért arra: miután Tarnabodon „félresikerült” az akció (nem romák lakására támadtak), az elkövetők úgy döntöttek, megelégednek azzal, hogy biztosan romákra támadjanak. A megközelítési és menekülési útvonalak figyelembe vételével szemelték ki Nagycsécset, ahol 2008 novemberében Molotov-koktélokat dobtak egy házra, emellett közelről több lövést is leadtak, amelyek következtében egy középkorú testvérpár meghalt.

   Ez a bűncselekmény fordulópont volt: a halálos áldozatokkal járó támadás megerősítette a vádlottakat abban, hogy így érhetik el céljaikat. Ezt követően már nem romák lakóházát, hanem az azokban élő embereket vették célba; kifejezetten ölési szándékkal támadtak december 15-én Alsózsolcán, ahol egy roma fiatalt sebesítettek meg.

   A következő helyszín 2009. február 23-án Tatárszentgyörgy volt. Miután Molotov-koktélokkal felgyújtották a kiszemelt lakóházat, csőre töltött fegyverekkel várták a tűz elől menekülő embereket, s közelről adták le rájuk a lövéseket. Az akkori támadásban egy 27 éves férfi és négyéves kisfia vesztette életét, míg egy ötéves lány súlyosan megsérült. A támadást aprólékos részletességgel leíró vádirat szerint a halálos lövéseket Kiss. István adta le.

   A vádlottak ezután olyan célpontokat kerestek, akik megtámadása ellenérzéseket válthat ki a romák körében, erőszakos cselekményekre sarkallja őket; ezért rendezett életvitelű embereket szemeltek ki. A fokozott utcai rendőri jelenlét miatt módszert is váltottak: bevonták a korábban szerződéses katonaként Koszovót is megjárt Csontos. Istvánt, aki a Tiszalöki és a Kislétai támadásnál sofőrként vett részt az akcióban.

   Tiszalökön 2009. április 22-én mintegy 20 méterről leadott egyetlen lövéssel ölte meg Kiss. Árpád az éppen munkába induló Kóka Jenőt. Csontos. István a támadás idején a mintegy 35 kilométerre lévő Polgáron várakozott, ahol időközben rendőri igazoltatás alá vonták. Miután a testvérpárt felvette a gépkocsiba, menekülés közben elakadtak a sárban, ezért arra kérték a debreceni Perényi 1-ben dolgozó kolléganőjüket, Fehérné Nyalka Évát,  aki a vádirat szerint „mély érzelmeket táplált” Kiss. Árpád iránt, hogy segítsen nekik. Az ügyben tanúként kezelt nő saját autóján visszavitte a testvéreket Debrecenbe, ahol a vádlottak a szórakozóhelyen újra elrejtették a támadáskor használt fegyvereket. Ezt követően visszatértek az elakadt autóhoz, majd helybéliektől segítséget kérve egy traktorral kihúzták a járművet.

   A vádlottak tettüktől felbátorodva újabb fegyvereket akartak szerezni, az interneten újra vadászfegyver-hirdetéseket böngésztek és az eladók lakóhelyének feltérképezésébe is belekezdtek, de azt is fontolóra vették, hogy nagy tűzerejű automata fegyvereket szereznek, ezért be akartak törni a Hajdúhadházi laktanyába, de tervüket végül elvetették.

   Kislétán nemcsak romákat, hanem a helyi polgármestert is meg akarták támadni. A lakásáról fotókat készítettek és többször bejárták a környéket, de végül úgy döntöttek, a Bocskai úti házban élő roma családot támadják meg. A földeken át gyalogosan közelítették meg 2009. augusztus 2-án éjjel a házat, majd Kiss. István és Pető. Zsolt behatolt az udvarra, miközben Kiss. Árpád biztosította őket. Pető. Zsolt két lövést adott le az ablakra, majd szétlőtte a bejárati ajtót. Kiss. István az ajtónyíláson belőve tüzelt, és megsebesítette a házban tartózkodó 13 éves lányt. Majd mindketten bementek a lakásba és néhány méterről rálőttek az ablak alatti ágyban fekvő anyára. Kiss. István a még a fegyverében maradt négy lőszert lőtte ki az asszonyra, míg társa egyetlen célzott lövést adott le. A támadás után elmenekültek.

    A négy terhelt

A négy terhelt. Csontos István, Pető zsolt, Kiss István, a tesvér, Kiss Árpád

   A szakértői jelentések, a lefoglalt bizonyítékok és a tanúvallomások, a kihallgatási jegyzőkönyvek alapján a négy férfi ellen a vád: ötszörösen minősülő emberölés. A vádlottak kilenc támadásban 78 lövést adtak le, 11 Molotov-koktélt dobtak el. Tettükkel 55 ember életét veszélyeztették, hat halálos áldozat, öt életveszélyes és öt súlyos sérült volt, köztük nők és gyermekek is. Az ügyészség tényleges életfogytiglani szabadságvesztés is kiszabható. A felsoroltakon kívül más bűncselekmények a terheltek rovására írható, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, de ez már csak hab a tortán. A 90 oldalas vádirat 30 ezer oldalnyi iratanyag alapján jött össze.

   Számomra kissé érdekes… olvasván a vádiratot (a sokszori alkalommal is), olybá tűnik mintha valakik előre elképzelték mindazt, ami és ahogy történt, és történni fog. Gondoljuk csak végig: tanúvallomások, és különböző jegyzőkönyvek alapján összeállítható-e olyan vádirat, mely meghazudtolja a legprofibb forgatókönyvírókat is. Rengeteg a feltehetőleg, és a fel nem deríthető, ismeretlen tettes, vagy elkövető, de azért ott van, mert többen voltak. Ráadásul hemzseg az egész az eljárási hibáktól, ami az NNI nyomozóit minősíti. A jónak titulált vádirat úgy néz ki, hogy tákolmány, hiszen sok minden nem is kap említést benne, de ezekre később bővebben kitérek. Nem más, mint egy részleges kimutatás az események láncolatáról, és az esetlegességet bizonyítandó, vagy bizonyítható, tények illetve tényszerűségek halmazával.

        Kiss Árpád

  Az elsőrendű vádlott Kiss Árpád Sándor (43) érettségi után a nyírbátori határőr-igazgatóság állományában volt sorkatona, ahonnan tizedesként szerelt le 1988-ban, alapkiképzést kapott gépkarabély és maroklőfegyver használatára. Leszerelése után zenélt, Budapesten dzsesszkonzervatóriumba járt, 1998-ig a Replika együttes dobosa volt, emellett az adóhatóság adatfeldolgozójaként dolgozott. Ott ismerkedett meg. F-né Ny. Évával, aki a felettese (egyben a szeretője) volt, majd APEH-es munkája mellett üzletvezető lett a debreceni Perényi–1 klubban, ahol állást adott a férfinek és társainak. 2000–2003 között K. Árpád Izraelben vendéglátózott, majd 2005-ben megnősült (2009. júliusában kislánya született). Az igazságügyi szakértő szerint édesapja 1987-es halála után ő lett a család meghatározó személyisége, értelmi képessége átlag fölötti, érzelmi érettsége optimális, precíz munkavégzése, magával szemben is támasztott magas elvárásai alkalmassá teszik vezető szerepre, ugyanakkor hajlamos környezete manipulálására, krízishelyzetben pedig agresszívvé válhat.

         Kiss István

   A másodrendű vádlott Kiss István Zoltán (34), Kiss Árpád öccse szakács képesítést szerzett. Dolgozott a szakmájában, segédmunkásként az építőiparban, időnként munkanélküli volt, 2008-tól jegyszedő a Perényi–1-ben. Lelkes tagja a BVSC-szurkolótábor kemény magjának. Egy időben rendszeresen ivott, amitől agresszíven viselkedett. Kamaszkorában összetűzésbe került cigány fiatalokkal, akik elvették a magnóját – állítólag innen ered szimpátiája a nemzetiszocialista eszmerendszer iránt: ezt nyíltan vállalta környezetében. Szoros kapcsolata is megromlott egy időre bátyjával, amiért az nem azonosult maradéktalanul nézeteivel (sőt, konzervatóriumi évei alatt cigány évfolyamtársaival is tartott kapcsolatot). Kiss István 2000 körül csatlakozott a Véres Kard elnevezésű – a szurkolói törzshely Loki-klubhoz kötődő – debreceni nemzeti radikális csoportosuláshoz, amellyel 2006 körül szakított. A vádirat azt is leszögezi, hogy a fiatalabbik Kiss testvér „szimpatizált az idegengyűlölő, nemzetiszocialista eszmékkel rokon ideológiákkal. Személyes tárgyai, otthonában tartott egyes könyvei, valamint a bőrére tetovált rajzok, nemzetiszocialista jelképeket, a náci Németország vezetőit ábrázoló, leíró tartalmakat hordoznak”. Viszont nem tesz említést arról, hogy az 1990-es évek közepén, amikor még Bocskai-kertben lakott, az akkor a szkinheddivat szerint öltözködő Kiss István egyik alapítója volt a Keleti Arcvonal Bajtársi Közösség helyi tagozatának. Társait vádolták meg és ítélték el a debreceni zsinagóga tóraszekrényének felgyújtásával. Abban az ügyben ellene nem indult eljárás. A szakértő szerint értelmi képessége átlagos, nehezen alkalmazkodik, tetteit érzelmei irányítják.

         Pető Zsolt

   Pető Zsolt István (34), alias Dezső vagy Teddy szülei elváltak gyerekkorában. A harmadrendű - aki Kiss István barátja lett a Loki-klubban – szintén szkinhed volt korábban, de neonáci nézeteit nyilvánosan nem hangoztatta. Cukrász végzettségű, szakmáját csak pár évig művelte, utóbb biztonsági őrként dolgozott. 1996-ban szerelt le a honvédség záhonyi Bereg Határvadász századából, majd fegyveres vagyonőrként helyezkedett el hajdúszoboszlói bankfiókokban, szórakozóhelyeken, és 2008 augusztusától dolgozott a Perényi–1-ben. Egy ideig lazán kötődött a Véres Kard csoporthoz, főzésekre, koncertekre járt a tagsággal, de cigányellenes nézeteit nyíltan nem hangoztatta. Fő elfoglaltsága a harci és őrkutyák tenyésztése, versenyeztetése volt. Gyermekkora óta kedvelte a fegyvereket, banki biztonsági őrként önvédelmi fegyvert is tarthatott, rendszeresen olvasta a Kaliber című fegyverekkel foglalkozó folyóiratot. Katonai gyakorlóruházatban járt. A pszichológus szerint bár értelmi képességei jók, kevéssé ambiciózus, korlátolt érdeklődésű, szociális fejlettsége alacsony, agressziókezelése feszült helyzetekben problémás.

     Csontos István

    Csontos István Csaba (29) ugyancsak DVSC-ultra, de a Kiss fivérekkel egyikük barátnője révén került közelebbi kapcsolatba. Szülei elváltak, két testvére van. Keramikus és hideg-burkoló végzettségű, 2003-tól sorkatona, majd szerződéses tisztes a honvédség 5. Bocskai István Gépesített Lövészdandárjánál Debrecenben. 2007–2008-ban gépkocsivezetőként részt vett a koszovói KFOR-misszióban, hazatérte után betegállományba került, 2009 februárjában – a vádiratban nem részletezett – pszichiátriai betegség miatt szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, és leszerelt. A civil életben sem találta a helyét, könnyelmű, tékozló életvitelt folytatott, kedvenc időtöltése a motorozás volt. Csontos István gyerekkora óta ellenérzéssel viseltetett „a cigányokkal” szemben, aminek környezetében nem egyszer hangot is adott. Egy interjúban ezt azzal magyarázta, hogy a hajdúhadházi általános iskolába járt, ahol gyakran volt konfliktusa cigány fiatalokkal. Az internet különböző motoros fórumaira Csontrabló Nick-néven bejelentkezve több ízben is hozzászólt a romákat érintő éppen aktuális témákhoz. Mindezek ellenére hangsúlyozta, hogy ő nem a bőrük színe alapján viszonyul az emberekhez. A szakértő szerint kudarctoleranciája alacsony, indulatai bármikor kitörhetnek, képességei az igényeinél alacsonyabbak, viselkedése labilis, miközben a hozzá közel állók inkább család-centrikus mókamesternek ismerték.