játék az olvasókkal
Ítélkezzen „Ön” a gyilkosok felett…
Eddig egészen a Besenyszögi fegyverrablásig jutottam a romagyilkosságok részleteit tekintve. A következő néhány sorban azzal foglalkozom, hogy bizonyos részeket (vádirat, hiányosságok, történések, zavarosnak tűnő momentumok, tények stb.) világosabbá tegyem olvasóim számára. Néhány e-mailben érdeklődtek, miért nem vizsgálták ki ezt vagy azt, miért nem figyeltek eléggé erre vagy arra (már mint a hatóság). A kérdésekkel kapcsolatban megálmodtam egy közös játékot. Olvasóim vágytak egy történetre, én pedig adok hozzá némi nyereményt. Elindul a játék, melyben a logika és a képzelő-erő számít, az igazság kiderítése céljából. A fődíj három darab egy éves előfizetés a Leleplező négy egymás után megjelenő számából, mely alternatív folyóirat,
A feladvány:
Adva van ugye négy személy, és kilenc elkövetési helyszín. Az egyének közül egyet a sorozat végéhez közeledve installálnak fel (Tiszalöknél).
A vádirat rengeteg hiányosságot tartalmaz, és elgondolkodtat, minek alapján, hogyan és miért így született. Vegyük sorra a tényeket:
Besúgás vagy sem?
Röviddel a letartóztatást követően kiderült Csontiról (Csontos István IV. rendű vádlott), hogy „besúgó” volt, az NBH embere, aki tartótisztjének regélt néha. Pontosan miről, nem lehet tudni, merthogy a tiszt, bizonyos Ernő úr (a nyomozati vallomásában) semmit nem mondd, de azt hosszan teszi. A vallomások illetve, egy tárgyalás alkalmával a következő történt: „Az itt jelenlévő terheltekről Ön az elfogásukig a Katonai Biztonsági Hivatalnak jelentett-e? Ha igen, mit? „– kérdezte a védő ügyvéd: Dr. Barcsi István„.”Nem kívánok erre válaszolni, benne van a nyomozati vallomásomban és a vallomásomat továbbra is fenn tartom.” – felelte védence). Az elhangzottak alapján az NBH ugyanolyan hibás a halálos áldozatok számát tekintve, a tartótiszt okán. Ha igaz (miért ne lenne az) amikor fegyver-vásárlásba kezdtek, onnan állították le a megfigyelést. Ezt nem kell tovább ragozni. Tegyük hozzá, a tartótiszt nem volt köteles, és nem is osztott meg mindent a hatóságokkal, ha feladatot kapott a szolgálattól.
Esetleges indítékok
Eleinte azt gondolták a nyomozók, hogy rasszizmusról van, illetve lehet szó. Mire is alapozták? Kiss István tizennégy éves fejjel áldozatul esett egy támadásnak roma részről, amikor elvették a magnóját, és helybenhagyták.
1999. 01. 24-én a hajnali órákban pedig egy debreceni szórakozóhelyéről hazafelé tartva verekedésbe keveredett egy félig roma származású kidobó emberrel és annak társaival. A dulakodás közben súlyos, életveszélyes szúrt sérüléseket szenvedett el, minek következtében a lépét kellett eltávolítani. Ebben az ügyben érdekes módon a támadót felmentették. Kérdés: Miért is?
Ugyanakkor az ok is kétséges, hiszen amikor a „szurkálót felmentették” már javában kezdetét vette a cselekménysor elkövetése.
Később, kiderült, annak ellenére, hogy roma családok házai, és tulajdonosai voltak a célpontok egy kivételével, nem a rasszizmus, csak maga a rassz… volt a cél. Nem a személy, a származás vált lényegessé. Azért is volt nehéz ebben az ügyben a nyomozás, mert nem lehetett az áldozatok környezetéből kiindulni, miszerint ki volt a haragosa, üzletfelei, betörő, aki régebben ott járt, és valamiért visszatért stb. A kilenc elkövetési helyszínen fellelhető áldozatok egyikénél sem találtak, úgymond kiindulási csatornát. Kimondottan olyan személyeket támadtak meg, akikkel szemben semmilyen hatósági vagy egyébb probléma nem merült fel velük kapcsolatban.
Érdekes dolgok…
Fegyverrablási tervükbe a srácok beavattak egy negyedik személyt is. A tárgyaláson meghallgatott tanuk elmondásából gyanítani lehetett, hogy hárman, de inkább négyen követték el az akciót. A vádirat 1 vádpontja 1 rész a következőket említi: „egy negyedik férfi is, akinek a kilétére ideáig nem derült fény”, de arról sincs bővebben semmi, ki telefonált vagy telefonálhatott Újfehértóról a vadásznak, a rablást megelőzvén, mintegy bizonyosság okán, meg van-e még az eladásra kínált fegyver. Ezzel kapcsolatban megjegyzem: sajnálatos hogy az elkövetéssel gyanúsítottak, ezt sem merték bevallani, magát a telefonálást. Emlékezzünk vissza arra, milyen elánnal mondták, fegyverrel akartuk megmutatni, mire nem képes a politika a cigánykérdés megoldásában. A bűncselekmények motívuma az volt, hogy példát mutassanak egy társadalmi probléma megoldására. Egy radikális példát. Az ölést, mint olyat fel sem merik vállalni. Gyávák, és ostobák. Hiába akartak példát statuálni, megmutatni a világnak, mit kellene tenni, ugyanolyan alja népként viselkednek, mint a legutolsó gyilkos, nem vállalják fel, nem ismerik be tetteiket, és másokra hárítják a felelősséget. Ezzel egyenes arányban, saját szerepüket kisebbítik minden alkalommal, mint az utolsó, semmire való, átlag gyilkosok.
(Még nincsenek tisztában vele, milyen büntetésre is számíthatnak. A büntetőjog betűi szerint az ellenük felhozott vád szerint, amennyiben megáll, papíron hagyják el a fegyházat. Ráadásul a gyáva magatartásukkal, arra számíthatnak, hogy lenézik és megvetik majd őket, a többiről nem beszélek.)
Kedves olvasóim emlékeznek még talán arra, amikor a FIDESZ javaslatot tett a A törvénymódosítás bevezeti az úgynevezett három csapást, vagyis sokkal szigorúbban, esetenként életfogytiglani büntetéssel bünteti a többszörös, erőszakos visszaeső bűnelkövetőket. Kétszeresére emelte „a bűnhalmazatban lévő legsúlyosabb bűncselekmény” büntetési tételének felső, ha azok közül legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény. Visszaállította a „középmértékes büntetést”, amely szerint a bíróknak a törvényben szereplő büntetési tételek közepéhez képest kell súlyosabb vagy enyhébb ítéletet kiszabni.
Na mármost az adott bűncselekményben ötszörös gyilkosság, és több sokszoros bűncselekmény kategória szerepel. A törvény pedig mit ír elő: „esetenként életfogytiglani büntetéssel bünteti a többszörös, erőszakos visszaeső bűnelkövetőket. Kétszeresére emelte „a bűnhalmazatban lévő legsúlyosabb bűncselekmény” büntetési tételének felső, ha azok közül legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény”. Ennyit z esetleges megúszásról, itt inkább elcsúszásról beszélhetünk. Elcsúsztak a szabad élethez való jogtól...
A vádiratról…
A vádirat 1 vádpontja 2. pontjában ismét megemlíti „ismeretlen negyedik társuk 2008. március 7-én” honnan vették, és mi történt vele?
Ha minden igaz, Pető Zsolt fel nem deríthető kapcsolatai (milyen munkát végeztek a rendőrök?), szerzett lőszereket. Az egyik tárgyaláson tanúként lett megidézve T. Tamás (alias) Kígyó, akiről a cikkemben is említést teszek, Zsoltnak nem csak a barátja, de testőr-társa is volt. Együtt voltak többek között egy bp.-i bakancs-vásárlásnál, amiről Kígyó részletesen elmondott mindent, a meghallgatása során (nyomozati). Amikor a tanúk padjához lépett, Petővel kezet fogott, és rá kacsintott, majd csak utána lépett a pulpitushoz. Elmesélte, hogy 2009. augusztus elején egy vasárnap este (ez az időpont a Kislétai történet ideje) hiába próbálta ő és főnöke elérni Petőt telefonon, nem sikerült. Később arra hivatkozott, szalonnázni volt a barátaival. A nyomozati vallomásban szintúgy, mint egyébként tagad mindent. Főleg azt, hogy bármikor fegyvert illetve lőszert szerzett volna társának. ugyanakkor elmondja, hogy történt egy alkalommal, amikor nyíltan megkérdezte tőle Pető tud-e sorozatlövő fegyvert? Válasz: Menj le Kálba, és keresd a Sutát. Erről sincs szó sehol.
Nyomozói szemmel (1)…
Ez és a hasonlóan bizonytalan eredetű megfogalmazások, első nekifutásra bennem is bizalmatlanságot idéztek elő, majd később visszaolvasva, és újra élve a nyolc év bünügyis pályám nyomozati szakaszait, a következő fogalmazódott meg bennem.
A nyomozóhatóság minden nyomozati cselekmény vizsgálata során egy múltbeli cselekményt próbál, igyekszik rekonstruálni. A kriminalisztika, bűnügyi-tudósítói gondolkodás pont fordítottja az általános emberinek. (Több számunkban is írtam: Ok okozati összefüggés romaszemmel nézve címmel épp ez okból kifolyólag.) A nyomozó mindig csak az okozatot látja, az okot nem, azt ki kell következtetni.
Minden ilyen esetben a percről-percre történés soha nem derülhet ki. Az eljár lefolytatása közben csak és kizárólag a tényeket lehet megtudni, de mindent soha. Ez magyarázat a „itt meg nem állapítható” és a többi esetben, ugyanakkor nyitott kérdés az olvasó számára is, mi és hogyan történhetett valójában. Mindegy megnyugtatásul közlöm, nem a felületes nyomozói munka gyümölcse az ilyen és ehhez hasonlatos megjegyzés. Tehát csak azt a tényt lehet ilyenkor megállapítani, hogy a fegyvert (például) megszerezték, és elkövették a cselekményt, azt viszont, kitől, már nem. Ezért átlépi a vádirat, és azt a részt ki is hagyja. Ettől függetlenül az illetőt még el lehet ítélni.
További hiányosságok…
A vádirat arról sem tesz említést, hogy Kiss István albérlőjével mi történt. Egy napon észrevette az ágy alatt tartott fegyvereket a Proszlay úti lakásban. Csipesz nem csak albérlőtársa volt Kissnek, hanem barátja is. Önök szerint, Mihály barátai milyen magyarázattal szolgáltak számára a fegyverek tekintetében, vagy beavatták-e a részletekbe, illetve még az is lehet, megfenyegették. Bár a tárgyaláson nem jelent meg, betegségre hivatkozással mentette ki magát. Azért is, mert 2010 tavaszán Kiss Árpád azt vallotta, Mihály szerezte a fegyvereket, és lőtt is velük. Tény a fegyverek gyorsan eltűntek onnan.
Nyomozói szemmel (2)…
Tudni kell, minden nyomozás mellett folyik egy titkos nyomozás is ugyanabban az ügyben, vele párhuzamosan. Ennek lényege, hogy információt gyűjtsenek melynek 1-3%-az, ami bekerülhet a vádiratba, felhasználják a nyílt nyomozás alkalmával. Ha például valaki elmondja, az üggyel kapcsolatban-vallomásában a tényeket, kérheti titkos tanúként, szigorúan titkos vallomásban rögzíteni az elhangzottakat. Erre törvény adta lehetősége van. Ez azt jelenti, hogy a bíróságon mondhat bármit, a nyomozati vallomásában elmondottak számítanak, amit nem vallomásként, hanem csak információként használ fel a hatóság. Ugyan ez történt Nyalka Éva vallomásával is. Hiába vonja vissza vallomásainak 90%-át, semmit nem jelent, mert az eredetiben ott vannak a tények. Mondhat ő bármit, és bármikor. Egyébként, szerintem a tanúként meghallgatása során tanúsított magatartása okot adhat arra, hogy meggyanúsítsák hamis tanúzással, és bűnpártolással is.
A titokzatos „meseautó”
Majd minden helyszínen megfordult egy bizonyos fekete terepjáró. Erről semmit nem lehet tudni. Jobban mondva, annyit mégis hogy Tiszalökön rendeztek egy felismerési akciót, több terepjáró közül senki nem ismerte fel a Wolsvagen Tuoraget járművet. Kecskeméten csak egy vállalkozónak volt ilyen. Ja, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tanúk közül néhányan nem ezt a terepjárót, hanem egy rendszám nélküli Nissan Navara-t láttak, később viszont Maradjunk még kicsit az autóknál. Kiss Árpádnak egy Opel Karavánja van, vagy volt. Ez nem olyan, mint a teve karaván, a feltérképezett elkövetési helyszínek közül akad olyan, ahová ezzel nem lehet eljutni, csak terepjáróval, vagy gyalogosan.
Tehát a terepjáró: Körülbelül a harmadik elkövetési helyszín idején az egyik tanú elmondásában tűnt fel először. Ezenkívül, Besenyszöggel kapcsolatban a tanúk a tárgyaláson egy Mercedesről beszéltek, melyet több alkalommal is láttak, benne két kopasz férfit. Maffia-autónak titulálták. Ezt követően újságok ezrei említtek meg az autót. Ennek gyümölcse lett, hogy később már azok a tanúk is látni vélték a terepjárót, akik életükben nem találkoztak vele. Miért is? A természet-tudomány nagyon gyorsan fejlődik, a társadalmon-tudományok szinte semmit. Az a része a társalmom-tudománynak, ami az interjúkat beszélgetéseket, kommunikációkat, pszichológiát, a humán emberközpontú tárgyakat emlegetik, itt már mindent felfedeztek.
Nyomozói szemmel (3)…
A hazugság, a valótlan vallomás, a látásmód, szemléletmód, hogyan változik egy emberben és milyen motívumok változtatják meg azt. Ez a társadalmon-tudományok egy periférikus ágát vizsgálva derül ki. A vizsgálatból kiderül ki, miszerint nem tud fejlődni. Ezzel szemben bűnügyi technika, DNS stb. hihetetlen gyorsan és nagyon gyorsan. Minden esetben a természet-tudomány, és a technikai rész, ami dönt az adott ügyben.
A tanú lehet már akkor nem jól emlékszik, amikor a nyomozó kihallgatja (először). De mikor, és hogyan mondhatna valós tényeket, ha 2-3 év múlva kerül sor a tárgyalásra, és ismét már sokadszor kell felelevenítenie az eseményeket. Általában a látottak, megéltek okozta stressz hatásának köszönhetően. Ahány ember, annyi formában tükröződik benne, számára a valóság. Színeknél, magasságoknál, kocsi márkáknál, életkoroknál, kevés kivétellel a tanú mindig téved. Nem beszélve a gyanúsítottakról. Őket még az igazmondásra sem lehet kötelezni (de az elmondottak felhasználhatóak ellenük). Egy dolog viszont van a nyomozásban ami objektív, mégpedig a tárgyi bizonyíték. Új nyom, DNS, anyagmaradvány, vér, lábnyom, bármi ami objektív kategóriába tartozik, nem pedig az emberek emlékéből. Ezek döntik el az ügyeket. Ezért osztom meg önökkel, hogy a terepjárót figyelmen kívül kell hagyni, ez csupán kitaláció, mint ahogy a politikai indíték is. Egy helyen azért figyelembe kellett venni az autót, a nyomozás időszakában, onnan viszont sehova tovább. Ma már csak azért maradtak meg, hárítás okán használják, mert a tettesek (gyilkosok) benne lehettek, és nem fogták meg őket. A terheltek szempontjából nézve, védőik tekintetében hasznos dolog. Ugyanakkor nagyon kevés.
Kicsit járjuk körbe az autót, mint olyat. A benzinkutak kamerái minden alkalommal jelezték az Opelt tankoláskor, és matrica-vételkor, de annak rendszámát soha. Ez örök problémája a nyomozásnak (nem csak ennek), mert a kocsi színét, típusát felismerik a felvételeken, de a rendszámot ritkán vagy soha. A kamerákat olyan fókuszú objektívvel kellene felszerelni, amely valamivel élesebben, kivehetőbben rögzíthetővé válik tól –ig azon belül a rendszám is. Ezek a kamerák (tudni kell) nem rendőrségi kamerák, kivétel az autópálya. A bankokban is, Moór óta vannak megfelelő, komolyabb biztonság-technikai felszerelések.
Egyébként is érdekes lehetett úgy helyszíneket felderíteni, hogy Árpád Opeljével megyünk mindenhová, csak a rendszám-táblát ragasztjuk le. Nem is annyira feltűnő egy átlag autó, hogy ne fedezték volna fel, vagy nem kapizsgáltak volna a nyomozók az összefüggéseket keresve, mondjuk a sorozatgyilkosság kapcsán. Ilyen esetben elsőnek az azonosságokat keresik. Vagy nem? A fegyverek lefoglalásakor több fegyvert foglaltak le, mint ahányat a Besenyszögi rablásból származik, ezt a vadász mondta. Történni kell valaminek, amely elgondolkodtat bennünket… Olvasóim, íme történt valami, amit igényeltek, gondolkodjanak rajta, és válaszoljanak.
Kérdéseim:
1). Kinek, illetve kiknek a kezébe adják a gyilkos fegyvereket?
2). Milyen ítéletre számíthatnak a vádlottak?
3). Fehérné Nyalka Éva vádlottá minősül-e?
Úgy gondolom eleget segítettem eddig is. Kövessék nyomon akár, a napilapok tudósításait is. Nyomozzanak, kutakodjanak. A helyes megfejtéseket a következő e-mail címre várjuk: v.sandor.reporter@gmail.com Beküldési határidő: 2011.december 01. A nyertesek névsorát a decemberi számunkban közöljük.