Ellentmondások a roma-gyilkosságok kapcsán
Elsőnek vizsgáljuk meg szép sorjában az első támadásoktól a letartóztatásig terjedő időszakot, illetve a gyanúsítottak letartóztatását, annak körülményeit és az ismertetett bizonyítékokat. A rendőrség egészen az utolsó gyilkosságot követő hetekig mindenki számára nyilvánvalóan sötétben tapogatózott. A kiszivárogott hírekből csak azt tudhattuk: szegényes nyomok maradtak az elkövetők után, a helyszíneken. Erre utaltak a nyomozás ismertetett módszerei: több millió telefonhívás ellenőrzése, szintén milliós nagyságrendű rendszám, valamennyi nyilvántartott vadászfegyver ellenőrzése stb. Mindez azt mutatta, a nyomozás során nem volt olyan leszűkített, lehetséges elkövetői kör, amelyet célirányosan vizsgáltak volna. Sőt olyan hírek is napvilágra kerültek mely szerint egy vidéken történt fegyverüzlet kirámolása során tulajdonított haláltokozó szerszámokkal dolgoztak a fiúk. A feltételezett gyilkosokat végül augusztus 21-én fogták el. A Nap-kelte augusztus 18-i adásában Petőfi Attila még említette, hogy a szisztematikus nyomozás nagyon hosszú is lehet. Az egész interjúból az sem derült ki, hogy hol tartanak, van-e nyom, amin közel a siker, továbbra is spekulatív feltevéseket közölt csak a NNI vezetője. Petőfi Attila arról is beszélt, hogy "az elkövetőknek „megváltozhattak a szokásaik, többet nyúlhatnak a kábítószerhez, italhoz, megváltozhatott a munkafegyelmük.” olyan feltételezéseket hozott a tudomásukra, mely vagy pró vagy kontra. Bencze József néhány héttel ezelőtt azt felelte egy kollega kérdésére: nem kapkodunk, mert nem szeretnénk úgy járni, mint a móri est kapcsán." Mint tudjuk gyilkosság vádjával illetett személyekről derült ki, nem ők a tényleges elkövetők. Az eddig megszólaló ismerősök, kollégák viszont arról szóltak, hogy a gyanúsítottak viselkedésében, életvitelében semmi különöset, feltűnőt nem találtak. Átlagemberként tevékenykedtek a Debreceni munkáltatójuknál, mint kidobó ember, napi tízezer forintért, havi négy alkalommal. Ez később még érdekes lehet. Az NNI vezetőjének korábbi, augusztus 11-ei nyilatkozata sem árulkodott arról, hogy konkrétabb gyanúsítotti körrel rendelkeznének – természetesen a „nyomozás érdekére” hivatkozással, most is lehetett takargatni a kellemetlen tényt: fogalmuk nincs arról, merre keressék az elkövetőket. Előbbire utal az is, hogy gyakorlatilag felhívta az esetleges „kivált” tetteseket a besúgásra, akár még kegyelmet is felajánlva. Mindezt tudtuk meg a rendőrök akkori helyzetelemzéséről 10 nappal az elfogás előtt. A sajtótájékoztatón ezzel ellentétben, már a következőket említették: egy ideje megfigyelték az elkövetőket. Ez az időszak valóban igen rövid lehetett (két hét), hiszen Kislétán augusztus 3-án történt a gyilkosság, augusztus 11-én még kegyelmet ajánlgatva próbálnak elkövetőket találni, majd augusztus 21-én már el is fogták a feltételezett elkövetőket. Azaz, Kisléta után pár nappal mintegy varázsütésre, az addigi teljes bizonytalanságból már személy szerint azonosított, megfigyelt elkövetői kör született. De akkor miért kellett 11-én besúgásra buzdítani a tettestársakat? Fontos észrevenni, hogy a rendőrség hangsúlyozta: kizárólag saját kiváló munkájuknak köszönhették az eredményt, nem besúgók dobták fel a tetteseket. Arra az újságírói kérdésre, hogy se perc alatt hogyan és milyen bizonyítékok kerültek előtérbe, vezettek nyomra, a rendőrség nem kívánt válaszolni. Aztán itt vannak az elfogás körülményei: azért vártak az elfogással és azért a sörözőben fogták el az elkövetőket. Mert ha akció közben teszik ezt, úgy fegyverhasználatra kerülhetett volna sor, ami kívülállók életét, testi épségét is veszélyeztette volna. Megkérdezem a vezető urakat, ha ez tényleg így történt? Akkor a veszélyes, fegyveres bűnözőket, akik a fegyverüket rutinosan és hidegvérrel használták, miért egy zsúfolt szórakozóhelyen fognak el, pont a következő eseményre készülvén. Lehetett volna ismételt gyilkosság/ok elkövetése, vagy fegyverhasználat miatt, annak a segítségével szökés megvalósulása. Okosan dolgoztak csak azt nem értem (többek között), miért volt szükség arra, hogy együtt fogják el az Elkövetéssel gyanúsítható egyéneket. Ráadásul a sörözőben „elrejtett” fegyvereket a rendőrök egyből megtalálták – tudtak arról, tudniuk kellett, hogy a gyanúsítottaknak kéznél vannak a fegyvereik, amelyeket akár használnak is. Ne adj, isten ott sütnek egy sörétes puskát – ez bizonyára nem veszélyezteti a kívülállókat…) Nem csak hogy nem indokolt, de kifejezetten veszélyes és kerülendő egy fegyveres csoport elfogását zsúfolt helyszínen kivitelezni, olyan időpontban, amikor a gyanúsítottak együtt vannak jelen, felfegyverkezve. Rendőreink tudták jól, ezek az emberkék csak látszat veszélyt jelentenek, ugyanis amikor elfogásukat kivitelezték, senki egy hangos szót nem szól, feküdtek, mint a kisangyalok (lehet azok is volnának, csak...). Eddig a magyar kriminalisztikában hasonló elfogás nem történt. Erőszakkal, kíméletlenül, ütve, rúgva kényszerítették az elkövetéssel gyanúsítottakat a földre. Emlékszem olyan esetre is, amikor a gyanúsítottak lefejelték rendőreink térdét, stb.
Ezt követően már DNS-ről beszéltek nyomozóink. Ahhoz képet, hogy túlzottan nyomszegény volt a használható cselekmények helyszíne, azonnal sikerült a tervérpár bűnösségét alátámasztani. tehát találtak bőr, köröm alatti, hajszál és egyéb bizonyítékokat, melyek vizsgálatából egyértelmű a gyilkosok személye. Szívemből kívánom, hogy így legyen. Ugyanakkor, még míg kételyek forognak elmém spórái között. Mi van az esetleges volt társakkal, hiszen kellettek volna, hogy lényeget, kik és milyen körben élhetnek, mozoghatnak a felbujtók. És most jön az, amikor leírtam, mennyi órát, napot és mi forintért tevékenykedtek a gyanúsítottak, mint kidobó ember. Ebből az összeszedett kemény magyar forintból kétséget kizárólag nem lehetett két nagy értékű autót, és egy motort vásárolni. Ez pedig csak a azt támasztja alá (részemre), felbujtók vannak a támadások mögött. Kérdés az is, hogyan, miért alakult a csoport. Talán emlékszünk Szögi Lajos esetére, amikor az apát gyermekei előtt verték halálra. Nos, kérem, bizonyos források azt támasztják, erősítik meg, ez volt az a gyilkosság, mely után elszabadult pokol. (A korábbi rendőrségi nyilatkozatok mindig hidegvérű, gondosan tervező, körültekintő, profi elkövetőkről szólnak – ezekről nehezen elképzelhető, hogy pl. csikkeket, papír zsebkendőt dobjanak el a helyszínen, már csak azért is, hiszen vélhető: ott és akkor kisebb gondjuk is nagyobb a cigarettázásnál, orrfújásnál.
A kérdésekhez tartozik, hogy az egyes mintákat hol, milyen körülmények között rögzítették. Maga az országos főkapitány utalt arra, milyen nehéz adott esetben a helyszínen a bizonyítékokat feltalálni, mert azokat az érdeklődő-bámészkodó családtagok, helybeliek összejárkálják, használhatatlanná teszik stb.
A második hangsúlyosan említett bizonyíték a mobiltelefonok cellainformációi, amelyről közelebbit szintén nem árult el a rendőrség. Mindenesetre meglepő, hogy a profi, felkészült gyilkosok olyan hibát követtek el, amelyet ma már egy óvatosabb hűtlen férj/feleség sem követ el: azonosítható, saját telefonjukról, a helyszínekről beszélték meg az ügy részleteit… hogy miért tettek így, arra egyelőre nincs magyarázat. Nyilván nem tudtak a profi elkövetők arról, hogy bármely GSM üzletben, piacon, vagy akármelyik arabtól minden további nélkül vehetnek egy-egy feltöltő kártyát, ami teljesen anonim, s használat után eldobható, felhasználója semmilyen módon nem azonosítható… Állítólag 16 helyszínen foglaltak le fegyvereket, amelyek lehetnek az elkövetéskor használtak, mert a kaliber egyezőséget mutat (amely egyébként a leggyakrabban használt, 12-es). Bár eddig úgy tudtuk, sörétes fegyverrel lőttek, távcsöves puskát, ívtárakat, bokszert, stb. Kérdéses, hogy a sörétes fegyvereket hogyan azonosítják, illetve mit bizonyít az, hogy valaki – esetleg illegálisan tartott fegyveréből – lövést adott le, azt a kezében tartotta – ugyanis a vizsgálatok legfeljebb ez utóbbit igazolhatják, azt hogy hol és mikor lőttek, már jóval nehezebben. A korábbi információk, szemtanúk többször számoltak be „fekete terepjáróról”, a sajtótájékoztatón ugyanakkor már csak szűkszavúan „három lefoglalt személyautóról” szólt a tájékoztatás. A nagy csinnadrattával beharangozott (FBI-szakértők) profilalkotás szerepéről, hasznáról sem derült ki szinte semmi. Eleve érdekes volt, hogy a profilt teljes terjedelmében nem tették közzé, holott az olyan, mint egy fantomkép – csak akkor nyújthat segítséget az elfogáshoz, ha minél többen ismerik. Kétségtelen, hogy a meglehetősen korlátozott terjedelemben közölt, profil néhány feltevése helytállónak tekinthető a letartóztatottak vonatkozásában, azonban ezen megállapítások FBI-akadémia és szakértelem nélkül is leszűrhetőek lettek volna, olyannyira általánosak és magától értetődők. Ilyen például, az elkövetők létszáma (ez a nyomok alapján megállapítható volt). Az, hogy nagyon erős, esetleg családi a kötelék (nyilván nem csak telekszomszédok jártak cigányokat kilőni), hogy az elkövetők életkora 30-40 közötti lehet és férfiak (tehát nem aggastyánok vagy 17 éves suhancok, sem titkárnők, megdöbbentő felfedezés!). Gyűlölik a cigányokat (ennek alapján a fél országot a gyanúsított körbe lehetne vonni, még ha vonakodnak is ezt sokan bevallani) stb. A profil körüli cirkusz így csak a rendőrség tehetetlenségét, teljes tanácstalanságát látszik megerősíteni. Szóltak még a sajtótájékoztatón az autókban talált térképekről, bővebb információk nélkül. ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy minden autósnál van térkép a kocsiba, bár önmagában ez nem túl meggyőző. Egy nem profi, sőt egy profi pláne nem jelöli be a térképen az előre gondolt, vagy továbbmegyek, eltervezett szándékot, hogy itt és itt gyilkolni fogok, és romákat. Az összes butaság ellenére valami azt súgja, nem ilyen és hasonló vagy ugyanezzel a bejegyzéssel volt bármi a talált térképen. Azért megjegyzem, ez sem elképzelhetetlen a mai világban. Sietünk, kapkodunk, nem megfelelően irányítjuk cselekedeteinket és meg van a baj. Érdemes észrevenni, hogy az eddig ismertetett „bizonyítékok” és az előzetes letartóztatás dacára tulajdonképpen eddig semmi tényszerűt nem az előzetest elrendelő bíróság, sem a védők, (nem is a bizonyítékok alapján rendelték el az előzetest) – bár előbb-utóbb nyilván elő kell állnia ezekkel a nyomozó hatóságnak. Talán a fenti rövid áttekintésből is látható, jelenleg nagyon kevés és ellentmondásos, megkérdőjelezhető információ áll rendelkezésre. A rendőrség korábbi nyilatkozatai, feltételezései olykor teljesen ellentmondóak a megismert tényeknek, ugyanakkor egyértelmű, hogy a hatóság csak nagyon korlátozott módon kívánja tájékoztatni a közvéleményt. A rendőrség működésének az utóbbi években tapasztalható törvényellenes, antidemokratikus burjánzásai, a politika egyértelmű és durva beavatkozása a rendőrség működésébe, a büntetőeljárások során tapasztalható anomáliák és megszületett „téves” ítéletek mind arra figyelmeztetnek, esélye van annak, hogy a jelenlegi gyanúsítottak elfogása, az esetleges vádemelés és elítélésük politikai célokat (konkrétan: cigány szavazatok megszerzését az MAZP számára) szolgálnak. Érdekes dolog lehet a NBH és a két testvér közötti kapcsolat is. A titkosszolgálat a testvérpár egyikét hosszú éveken át megfigyelés alatt tartott egy „köztudottan szélsőséges nézeteket valló” állampolgárt, majd nagyjából azzal egy időben, hogy nevezett állampolgár állítólag megvásárolja első fegyverét, amellyel a cigányok meggyilkolására készül, a titkosszolgálat felfüggeszti nevezett megfigyelését? Nem hallgatják le többé a telefonját, nem figyelik kapcsolatait és környezetét – s nevezett állampolgár ezután hat embert gyilkolhat meg anélkül, hogy bárkinek eszébe jutna „utánajárni”. Történik mindez úgy, hogy a regnáló hatalom már az első gyilkosság elkövetése után „rasszista indítékra” gyanakszik. Mégis, még további öt cigány embernek kell meghalnia, hogy a regnáló hatalom illetékes szerveinek ismét „eszébe jusson” a korábban már éveken át „szoros megfigyelés alatt tartott” ember. Érdekes továbbá, , hogy a másik gyanúsított, bizonyos Cs. István szintén az NBH látókörébe került szélsőséges nézetei miatt, majd mindezek után, ellenére?- bevonult a hadseregbe? Sőt! A szélsőséges nézetei miatt az NBH látókörébe került Cs. Istvánt aztán a Katonai Biztonsági Hivatal még be is szervezte, és leszereléséig „titkos kapcsolatként” foglalkoztatta! Egy szélsőséges nézeteiről ismert embert? Miért? Vagy éppen ezért? Ezzel zsarolták? S ha igen, akkor vajon miért nem jutott senkinek sem eszébe éppen Cs. István, egészen hat gyilkosság elkövetéséig? Majd az évek óta szoros ellenőrzés alatt álló férfi további megfigyelését, éppen a lőfegyverbeszerzés információjának pillanatában Laborc Sándor, valamint az NBH szakirányú főosztálya elutasítja - ugyanis nem tartja elég megalapozottnak K. István további megfigyelését (!). Történik mindez 2008. május 12-én, majd 2008. július 21-én végrehajtják az első, Tarnabodi támadást... Mindenesetre szívélyes gratulációnkat küldjük Petőfi Attilának, az NNI igazgatójának a bravúros nyomozás sikeréhez. – írta a Vajó Sándor a napilapok és az internet nyomán.